A HARMÓNIA az,  ami mindent bekeretez!

 

Nos, ha már megléptük az első három „pillért”, akkor szinte automatikusan belehelyez a Sors minket a negyedik és egyben utolsó fázisba, a Harmónia megvalósulásába. Most azt gondolhatnánk, hogy „ Na, akkor megérkeztünk!”, ami valamilyen szempontból így is van, viszont ennek a szintnek is megvan a maga feladata, sőt, majdcsak innen kezdődik igazán!

Amikor a bennünk felszabadított Isteni szeretet által megszületett Bölcsességgel elkezdjük végrehajtani az Isteni Akarat Teljesítését, akkor a Harmónia siet segítségünkre, hogy mindezt a megfelelő tisztánlátással, tökéletesen hajtsuk végre.Amikor megszületik a Harmónia bennünk, akkor letisztul legbelül minden, olyan ez, mint, amikor a tóba dobott kavics lesüllyed a fenékre, és az általa keltett hullámok mind elsimulnak, a tó felszíne zavartalanná, simává, teljesen egységessé válik! Az ilyen tudati, de inkább Lelki állapotban (merthogy egy ilyen tudatszint esetében már a Lélek veszi át az irányítást a tudat felett), az egyén teljes mértékben belehelyezkedik a Szemlélő, a Megfigyelő állapotába, és onnan a legnagyobb rálátással, megértve az összefüggések hatalmas tengerét, olyan döntéseket hoz, melyek tiszta és teljes összhangban vannak a Teremtő szándékával!

 

Ekkor már nem az erő, hanem a megértés „dolgozik”, vagyis nem akarunk senkit és semmit a saját szubjektivitásunk szűrőjén át érkező gondolataink által vezérelt szándékunkkal meggyőzni, megváltoztatni, azért mert „Én csak segíteni akarok!”, vagy, mert „Tudom, hogy nekem van igazam!”! Átlátjuk, hogy nincs abszolút igazság, csak tudatszintekhez tartozó igazságok vannak, melyekkel nincs semmi gond, hiszen fejlődésünk során mindig hozni kell döntéseket, és ahhoz pedig szükséges az, hogy mit gondolunk jónak, és mit rossznak.

Ekkor már teljesen áthat minket az elfogadás, érezzük minden porcikánkon, hiszen itt már tudjuk, hogy mi miért történik. Értjük, hogy ki miért tart ott ahol, hogy a levél miért hullik le a fáról, a világ minden összefüggése kikristályosodik. És, ha értjük a miérteket, akkor már többé fel sem tesszük őket kérdő mondatokban, úgy, mint „Miért kell munkahelyet változtatnom?, Miért hagyott el a párom?, Miért….? Miért….?”.

 

 

A igazi misztikus, beavatott, megvilágosodott mestert ezért látjuk a legtöbb esetben szerényen, minden földi hívságtól mentesen, lecsendesült állapotban ülve egy székben, miközben szinte mozdulatlan testéből kiáradó pozitív erő áthat mindenkit a jelenlétében. Szemével pásztázik csak, miközben széles mosollyal az arcán néz ránk, ajkaiból a megértés erejével árad az „Ige”, és csak azt érezzük, hogy olyan jó a közelében lenni. Ekkor ledőlnek bennünk is a falak, rájövünk, hogy teljesen felesleges magunkat vagy bárki mást áltatni, rájövünk, hogy a hazugság rövidlátás, átéljük, hogy a Teremtő minden egyes tizedmásodpercünkről tudomással bír, vagyis csak és kizárólag a Tisztaságnak, az igazságnak van értelme és létjogosultsága.

 

 

Ha tényleg komolyan gondoljuk a saját lelki fejlődésünket, akkor érdemes nekivágni a MENAT négy lépcsőjének, elkezdeni megvalósítani, behozni őket a mindennapjainkba, és meglátjuk majd, hogy az első nehézségek és bizonytalan lépések után, szépen, lassan megváltozik minden az életünkben. Letisztulunk, felszabadulunk, és végre rálépünk életünk legszélesebb ösvényére, a Sorsfeladatunk megvalósításának útjára!