Vetélkedj időre, főzz időre, építsd fel időre, találd ki időre, érd el időre, szedd szét időre………versenyezz mindig, minden élethelyzetben, csinálj mindent időre! De mi lehet ennek a hátterében?

Az idő -ahogy a nagy filozófusok mondani szokták volt-, lényegében nem is létezik, és ezzel a kijelentéssel az összes, a megvilágosodás útján erősen haladó kategóriába tartozó tanító, mester is egyetért. De, akkor miért látjuk, halljuk mindenhonnan, hogy tegyél mindent időre?

Az emberi elmét azonnal izgalomba hozza, hogy, ha valami misztikus, kiszámíthatatlan, márpedig ezek a vetélkedők mindig azok, hiszen nem tudjuk, hogy ki fog nyerni. Az már fel sem tűnik az elmének, hogy tulajdonképpen teljesen lényegtelen a nyertes személye, és a nyeremény is, igazán a dolog sem érdekel, csak ülünk és nézzük. Az egónk felhajtóerejét az izgalom okozza, ő pedig szeret jelen lenni, „szerepelni”!

 

 

Rendben, ha kell az életünkbe az izgalom (márpedig valóban kell), akkor érjük azt el olyan tevékenységgel, melyet nem csak nézünk, hanem cselekvően részt is veszünk benne, ahol maga a tevékenység értéket teremt, hasznunkra vagy más hasznára válik, tanít valamit, aminek tényleges értelme van, amitől fejlődünk személyiségünkben, de akár tárgyi tudásunkban vagy más értelmes úton, módon!

Elemezzük, hogy milyen fő alkotó részekből állnak az ilyen jellegű vetélkedők, műsorok:

a résztvevői emberek (többnyire) olyanok, mint mi vagyunk. Ezzel mindig közel kerül hozzánk a dolog, hiszen az a jó, ami ott történik, akár velünk is megtörténhet! Rögtön bele is képzeljük magunkat a „szituba”, szinte elkezdünk együtt élni a történettel…, és az annyira jó, hiszen ki sem kell szállnom a fotelből, és mégis percek alatt lehetek akcióhős, hercegnő, milliárdos üzletember.

A cél mindig valamilyen tevékenységnek a bekorlátozott időegység alatti elvégzése, megfejtése. Ez az, ami az egyik legnagyobb csapda, mert az egyén mindig azt érzi, hogy, ha nem teljesíti időre a feladatot, akkor rosszabb, mint a többiek (akiknek sikerült), ezzel egyetemben kimarad valamiből, ráadásul még a jutalmat sem ő kapja, és még csak emlékezni sem fognak rá. Vagyis 1 másodperc alatt teljesen haszontalan lesz az a tevékenysége, amit eddig a legnagyobb erőbedobással végzett, mikor kiderül, hogy nem ő lett a győztes! Az időbeli bekorlátozottság által stressz keletkezik benne. Amennyiben sokat „gyakorol”, vesz részt ilyen szituációkban (akárcsak a TV előtt ülve), szépen, lassan megszokja ezt a negatív érzést, állandósul az életében, és persze a legközvetlenebb energetikai közegében is, az aurájában. A sok rossz, negatív, alacsonyrendű energia pedig egy idő után elkezd negatív fizikai tüneteket is okozni, és azt sem fogja tudni, hogy miért és hogyan keletkeztek ezek a betegségek, fájdalmak, vagy akár a teljesen eltorzul világnézete, gondolkodásmódja!

 

 

 

Az élethelyzet mindig versenyhelyzet is egyben, ami az előzőekben leírt stressz és következményeinek kialakulási melegágya (amennyiben a „rossz” stresszről beszélünk)!

Mindig szerepel egy nagyon csábító „jutalom” (készpénz, ajándék, utazás, stb.), amiért folyik a küzdelem, amit legtöbb esetben nem tudnak megszerezni……..de, hát ettől lesz izgalmas, ezért nézzük meg a folytatást is!

Lehetőség szerint a látvány is kössön le, bírjon rá a „székben maradásra” (déltengeri környezet, ízlésesen berendezett stúdió, félelmetes, ijesztő, magukra a figyelmet azonnal felhívó fények, ábrák, hangok, mozgások, stb.), melyek tovább fokozzák az „élményt”!

A néző számára mindig csak egy pillanatnyi „kielégülést” (mosolyt, élményt, élvezetet, humort, stb.) nyújtó végjáték, amit nemhogy órák, de már néhány perc múlva el is feledünk.

Értéküket tekintve semmilyen igazi, mély mondanivalójuk nincs, nem adnak semmilyen szellemi felvilágosodást, előrelépést támogató információt, megtanulni, megérteni való tanulságot, vagyis tulajdonképpen haszontalanok (az igazi transzcendentális belső szellemi fejlődési utat követő Lelkek számára)!

 

Összegezzük tehát: mindig legyen az egyén felpörgetett izgalmi állapotban, semmire ne legyen ideje, ebből fakadóan alakuljon ki egy stressz a tudatában, érezze folyamatosan, hogy valamiről „le fog csúszni”, valamiből ki fog maradni. Keletkezzen benne egy hiány, ami késztesse arra, hogy mindig érezze magát egy kicsit vesztesnek, és ezért ismételten keresni (nézni, hallgatni) fogja a hasonló műsorokat, amivel még lejjebb lehet majd nyomni az önbecsülését, a tisztánlátását, és úgy ám blokk a szellemi fejlődését, de még az arra való, ki sem alakult hajlamát is! Igen, az egészséges versenyszellemre szükség van, mert ez viszi előre még a szellemi fejlődést is, de vegyük észre, hogy az, amit nekünk a médiákon keresztül kreálnak, színvonalát, tartalmát és minden egyéb összetevőjét tekintve csak silány, lehúzó, és negatív példát mutató, ártó bevésődéseket előidéző tartalmak!

 

 

Fordítsuk meg a dolgot : hidd el, hogy van időd főzni, gondolkodni, a családoddal lenni, meditálni, önfejlesztő gyakorlatokat elvégezni, szertartani, a Teremtővel megpróbálni kapcsolatba lépni, ellazultan, nyugalomban létezni, … egyszóval :  ÉLNI!