Néhány évvel ezelőtt, amikor még nem sokat tudtam a spirituális világ rejtelmeiről, sőt még a létezésének gondolata is igencsak elkerülte a mindennapjaimat, egyszer csak, hirtelen megjelent bennem egy nagyon erős késztetés, egy hatalmas űr, valaminek a hiánya.

Ekkoriban úgy éreztem, hogy nagyjából megtörtént minden az életemben, ami úgy általában történni szokott, család, munka, karrier, a megszokott hétköznapi kihívások, és legbelül vágytam valami igazi kihívásra……akkor még nem tudtam azt, hogy ez nem lesz más, mint a Végtelen kutatása!

Az életem úgy alakult, hogy bekerültem egy spirituális körbe Dunakeszin, és meglepve tapasztaltam, hogy emberek olyan dolgokról beszélnek, olyan dolgokat csinálnak, amiről én eddig szinte semmit nem tudtam, mi több, akár nevetségesnek is tartottam. Aztán hirtelen fordult a kocka, olyan érzés volt ez, mintha megnyomtak volna bennem egy gombot, átbillent volna egy kapcsoló, hirtelen kitárult előttem a transzcendens világ, feltárta kapuit, és azt láttam, hogy a lehetőségek végtelen óceánjának partján állok.

Belátást engedtek ebbe a világba, pedig eddig az óceán helyett csak a kis „pocsolyámat” ismertem, és azt hittem, hogy az a Minden, az a valóság, és rajta kívül nincs semmi más.

 

 

 

Aztán, ahogy egyre jobban és jobban belemélyedtem ebbe a világba, egyre otthonosabban éreztem magamat, és, ami a legfontosabb, hogy azt tapasztaltam „Na, ez az, amit kerestem, ami hiányzott az életemből!”.

Ekkor döbbentem rá arra, hogy mennyire kimagaslóan fontos az, hogy minek adja át magát az ember, vagyis, mennyire meghatározó, hogy milyen emberekkel veszem körbe magam, hogy milyen filozófiát hallgatok és, hogy milyen cselekedeteket hajtok végre az életem összes területén. Felfedeztem azt, hogy igen, vannak még rajtam kívül sokan, akik tiszta szívből ugyanígy gondolkodnak, és mennyire felemelő velük együtt tölteni az időmet, mekkora erő van ebben!

Persze az út nem mindig sima, időről időre huplissá, göröngyössé válik, előfordul, hogy nem tudunk ugyanazzal a hatalmas lendülettel haladni rajta, hogy meg-meg fog minket egy-egy kátyú, de a végén mindig arra döbbentem rá, hogy számomra nincs más út csak ez a világ, ez érdekel, erre tettem fel az életem, ez az ami tisztán magasztos és aminek tényleg van igazi pozitív „hozadéka”, értelme, a karmám irányba állítása. Rádöbbentem, hogy minden, ami jelen van az életemben, az az én döntéseimnek az eredménye, vagyis mindent én alakítottam úgy ahogy, én vagyok érte a felelős, nem a szomszédom, nem a főnököm, nem a közértes néni vagy bárki más, csakis én!

 

Akkor viszont (ha ilyen teremtők vagyunk, márpedig igen) nagyon egyszerű a képlet: keresni kell azokat a lehetőségeket, forrásokat, eseményeket, amelyek ezt az utat tárják fel előttünk, meg kell emelkednünk a székből, és az eddigi gondolatainkat, elméleti képzelgéseinket gyakorlativá kell tenni.

 

Keresni kell egy olyan közösséget, akik ugyanazt a célt tűzték ki maguk elé, akik ugyanúgy fejlődni, előrébb jutni szeretnének, aztán már csak választani kell a milliónyi program közül, mint például energetikai töltődések, tisztító- aura növelő- és egyéb szertartások, karmaoldás, önfejlesztő gyakorlatok, szimbólumok, kristályok alkalmazása különböző fejlesztések elérése érdekében, stb. Dunakeszi számtalan lehetőséget biztosít erre a célra, emeljük fel a telefont és érdeklődjünk.

 

 

 

 

Ezután már csak egy fontos dolog marad……..MEGMARADNI AZ ÚTON!