A szépség belülről fakad, tarja a mondás, és ez így is van bizonyos szempontból. Nagyon fontos, hogy jó viszonyban legyünk magunkkal, mert az bizony kisugárzik belőlünk, hogy hogyan viseltetünk magunk iránt. Számít, hogy mit érez a másik veled kapcsolatban. Azt látja, hogy egy vonzó magával ragadó egyéniség vagy. Illetőleg azt gondolja, hogy a te életed megszürkült, egyhangúvá vált, elvesztette a tarkaságát.
Te milyen ember vagy? Bejött az élet? Elégedett vagy? Vagy legyőztek a hétköznapok és csak kifelé nézel azokra akiknek jobban összejött mint neked?

Reményteli álmokba menekülsz, olykor pedig lehangoltan merengsz a belső ürességedben? Avagy tényleg jól érzed magad, és a környezetedtől is ezt megerősítő visszajelzéseket kapsz.
Az első pillanatokban nemcsak a jó megjelenésünk, hanem a kiállásunk, a fellépésünk úgyszintén sokat nyom a latba. Ha azt tapasztalod, hogy vannak napok, amikor észre sem vesz senki, máskor meg szinte megrohamoznak, bizonyára a kívülre adott jeleknek köszönheted az elért hatást. Az a helyzet, hogy az emberi test egy nyílt rendszer. Folyamatosan energiát és információt bocsát ki. Adja és fogadja a jeleket. Egyfolytában kommunikálunk mindennel ami körülöttünk van. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy amit gondolunk, amit érzünk, azt egy igen széles skálán intermediáljuk (közvetítjük). Sokan nem értik, hogy hogyan is működik ez.

 

Nos, ezek is kommunikációs minták. Mintha azt üzennénk mások felé ha éppen rossz passzban vagyunk, hogy: ne nézz rám, ne gyere ide, ne szólj hozzám, utálatos vagyok stb.

Ami durva ebben az az, hogy bizonyos esetekben ennek nincs is tudatában az ember. Tudattalanul ilyen negatív információkat közöl a környezetével, miközben pont azért szomorú mert Ő, nem kell senkinek. Sokan jártak már nálam hasonló problémával, ami előtt értetlenül álltak. Amikor a csinos szingli nő pislog nagy szemekkel, hogy a kissé molett barátnője miért vonzza úgy a pasikat, mint légypapír a legyeket, miközben rá nem néz szinte senki. A szép vonások tehát önmagukban nem elegendőek, ha párt szeretne magának az ember. Ilyenkor mindig elmagyarázom, hogy ha kicsit is odafigyelünk gondolatainkra és szavainkra megértjük, hogy a velünk történő események olyanok lesznek, mint a gondolataink. A fizikai testet körülveszi egy energia burok, az aura, amely sugároz, ad és vesz információkat. Tehát, ha nem jó a kisugárzásod, azt mások érezni fogják.

Van, hogy nem mondunk ki mindent amit gondolunk, vagy belül érzünk, és azt hisszük ha szavakkal nem fejezzük ki ami bennünk van, a többiek nem fogják az adást. Pedig a szavakkal ki nem fejezett gondolatformák napjainkban lassan már fontosabbak mint amit kimondunk. Mai világunkban egyre fontosabbak az érzetek. Azt figyeli az ember, hogy mi komfortos és mi nem az a számára. Ami pedig nem tetszik neki elsőre, azzal általában nem is vesződik tovább.  Szóval gondold végig, hogy neked milyen lehet a kisugárzásod. Ha kell, változtass a gondolkodásodon és tedd mások számára kellemesebbé az aurádat.

 

Végezetül engedjétek meg, hogy egy ideillő viccel búcsúzzak:

Egy hangos, ápolatlan és egyáltalán nem vonzó kinézetű nő megy be két toporzékoló gyermekével a … plázába.  

Az ajtóban álló nő kedvesen köszönti:
– Jó reggelt kívánok, kedves Asszonyom! Üdvözlöm a … bevásárlóközpontunkban. Kedves gyerekei vannak! Ikrek?

A nő abbahagyta a kiabálást, s odafordul a hölgyhöz.

– Nem, vazze, nem ikrek! A nagy 9, a kicsi 7 éves. Miért gondoltad, te ütődött tehén, hogy a gyerekek ikrek? Vak vagy, vagy csak egyszerűen hülye vagy?

– Kedves Asszonyom, nem vagyok sem vak, sem hülye! Csak nem akartam elhinni, hogy Önt valaki kétszer is “boldoggá tette”.