Amikor azt gondoljuk, hogy ami a fejünkben van, az úgy van jól, ahogy van:  ez alapjaiban egy hibás gondolkodás. Elfogadtuk magunk körül a világot, a környezetet a gondolkodást, a társadalmat és ehhez alkalmazkodunk mi folyamatosan, ehhez idomulunk, simulunk és (elnézést a kifejezésért) előbb-utóbb „hozzá kurvulunk” a környezetünkhöz. Mert mire is törekszik mindenki? A biztonságra, a szeretetre a megbecsülésére. És ezért bármire képesek vagyunk: hazudunk, álarcot hordunk, bólogatunk, és azt hisszük vagyunk valakik.

mind

Persze hogy valakik, hiszen nem vagyunk önmagunk. A saját fejünkben felépítünk egy teljesen hibás képet magunkról. a világról. És úgy hordjunk magunknak össze a hibás gondolatokat, mint a kis hangyák. Elszalasztunk rengeteg lehetőséget egy dolog miatt: hogy fenntartsuk a látszatot, az álarcot, magunknak belül egy légvárat. Nem tudjuk kik is vagyunk, és nem tudjuk mit is akarunk, nem tudjuk merre tartunk …

ELÉG!!!

Miért hagyjuk, hogy valaki megmondja nekünk, mit érezzünk, mit gondoljunk?

Miért nincsenek önálló gondolataink?

Miért vagyunk befolyásolhatóak?

Miért nem látjuk a valóságot?

Egyszerű a válasz: mert nem akarjuk!

Sokkal fontosabb a kifelé, mint a befelé.És ezt lovagolja meg a mai világ! El is érte a célját: elfordítottuk a fejünket a valóságtól, és elfelejtettük merre tartunk. Minden rajtunk múlik! Mikor ébredünk már végre fel? Kell ez nekünk?

whats-next

Azt gondoljuk, mi már ébredezünk…. ébredezgetünk…. Nem ez még nem az, higgyétek el! Egyik kedvenc mondásommal zárnám soraimat: „Vagy eszik a madár, vagy megdöglik.”

Ezt kívánom mindannyiunk egójának! A kérdés, hogy meddig etetjük. Csakis rajtunk múlik!