4a1647f1338fec85f1dbcb717d195cedAz ókori Egyiptom tankönyvekből ismert történelmében a káosz és a rend, a szétszabdaltság és az egység követték egymást ciklikusan aszerint, hogy éppen milyen bel-, ill. külpolitikai események határozták meg éppen a birodalom életét.

A XII. dinasztia, melynek egyik fáraójáról szól mostani írásom, az első Átmeneti Kor után újraegyesített Egyiptomban, az ún. Középbirodalomban regnált, mintegy félezer éven át. Miután I. Mentuhotep fáraó (i.e. 2150 körül) újraegyesítette Alsó- és Felső- Egyiptomot, a birodalom fővárosa ismét Théba lett. Itt avatták fáraóvá i.e. 1860 táján III. Amenemhat-ot.

Az új király Amon isten pártfogása alá helyezte magát, uralma békés és hosszú volt, és éppoly gazdag nagy alkotásokban akárcsak elődjéé, III. Szeszósztrisz fáraóé. Uralkodói neve, Nimaatré, azt jelenti: „Ré igazságához tartozó”.

 

2325389Számos szobrát ismerjük mind fiatalabb, mind idősebb korából, vannak köztük igen „megdöbbentőek” is. Ilyen például egy szfinx, melynek arcát dús sörény keretezi; egy termékenység szobor, fején hosszú parókával, kezében egy áldozati tálcával, amelyen egy lótuszvirág, két hal és több kacsa látható, valamint ő volt az, akit első alkalommal ábrázoltak főpapi minőségében, párducbőrben.

Amenemhat  Dahsúrban építtetett piramist, mely Sznofru tört piramisától keletre található. Belsejét hatalmas mennyiségű tégla tölti ki, és III. Szeszósztrisz piramisához hasonlóan igen bonyolult föld alatti útvesztőrendszert építettek ki benne. Ennek végpontja egy vörös gránitszarkofág, a fáraó lelkét a csillagokba vivő bárka jelképe.

Közel fél évszázados uralkodása a békés, nyugodt fejlődés időszaka, háborúk, területi hódítások nem fűződnek nevéhez, inkább arra törekedett, hogy az elődje, III. Szeszósztrisz által meghódított núbiai területet biztosítsa a szemnai erőd karbantartásával.

A legismertebb Amenemhat alkotásai közül azonban mintegy 80 km-re Kairótól délkeletre, a Fajjúmban található. Itt áll az a szent hely, amely a legismertebb a fáraó alkotásai közül, s amelynek bölcs hírnevét is köszönheti.

A Fajjúm nagy részét abban az időben mocsarak borították, de egyes kiemelkedő területei már az i.e. V. évezredben lakottak voltak.  Mintegy kétezer évvel később, az államalapító Ménész király korában épült a terület későbbi kultuszközpontja, Szobek krokodilus isten sedeti temploma. A XII. dinasztia egyik uralkodója, II. Szeszósztrisz – aki piramisát ezen a területen építette fel (Illahun) – jött rá arra, hogy a Fajjúm nagy lehetőségeket rejt magában a mezőgazdaság számára, és ő próbálkozott először a Nílus mellékágának szabályozásával, de nagyobb eredmény nélkül. Az ő tervét elevenítette fel később III. Amenemhat, amikor erre a vidékre koncentrálta erőit.

 

 A király a fajjúmi paradicsom mellett egy másik remekművet is építtetett: a híres labirintust. Mi is volt ez?

Egy olyan hatalmas kiterjedésű építészeti együttes Hawarában, a Fajjúm szélén, amelynek ihlete még az Óbirodalomból eredt. Egy rengeteg udvar és kápolna –a voltaképpeni labirintus- alkotta hatalmas völgytemplom, amelyből egyenes út vezetett fel a felső templomba és egy kb. 60 méter magas piramis, melynek újjászületési kamrájában két szarkofágot helyeztek el: az egyiket a király halandó teste, a másikat halhatatlan lelke számára.

Az építmény bejárata nem az északi oldalon van, mint az óbirodalmi piramisoknál, hanem délen, ami már magában is megnehezítette a sírrablók dolgát. A gúla belsejében a folyosók több szinten helyezkednek el, a mennyezet egy-egy elmozdítható kőtömbje nyitja meg az utat a következő emeletre. A sehová sem vezető folyosók végét is gondosan eltorlaszolták, semmit sem rejtő kútszerű aknákat képeztek ki, mindezzel sok felesleges munkát, időveszteséget okozva az illetéktelen behatolóknak. De a sírkamra, melyet egyetlen hatalmas kvarcit tömbből képeztek ki, sajnos ennek ellenére sem menekült meg a kirablástól.

122974553_pyramid-of-amenemhat-i-el-lisht

A hawarai piramis a maga nemében remekmű, egy olyan kor alkotása, amikor az anyag által nyújtott biztonságot leleménnyel, szellemes építészeti megoldásokkal kellett pótolni. Az előtte álló „labirintus” pedig nem valamiféle csapda volt, hanem olyan szentélyek hosszú sora, amelyek egyaránt a fáraó lelkének újjászületését és az istenek társaságában töltött vég nélküli ünneplését szolgálták. Gátak, zsilipek, titkos folyosók, rejtett szobák tették eme templomot mágikus építménnyé, amely előtt számos ókori látogató döbbenettel állt, mielőtt az arabok teljesen elpusztították volna. Sztrabón, a nagy földrajztudós Kr. e. 25-ben vagy 24-ben érkezett Egyiptomba, tehát több mint négyszáz évvel Hérodotosz után látogatta végig Egyiptom nevezetességeit. Ő is épségben találta a Labirintust, melyet királyi palotának ír le. Rejtett folyosókról, egymást szelő görbe utakról beszél, melyeken át az idegenvezető nélkül képtelen az utat megtalálni. Az ő látogatása idején fel lehetett menni az épület tetejére, ahonnét be lehetett tekinteni a 27 udvart. Minden termet egyetlen hatalmas kőlap takart, ami magában is komoly építészeti teljesítmény volt.

figure3

III. Amenemhat alatt a Fajjúm képe gyökeresen átalakult, és ennek a nagy változásnak az emlékét a lakosság még kétezer évvel később is őrizte. Bár egyes részein már korábban is voltak települések, a nép a görög és a római uralom korában mégis őt tisztelte a terület egyik fő védőisteneként, nyilván őt tekintette a fajjúmi közösség létrehozójának.

Több városban is hódolattal járult a lakosság az istenné emelt uralkodóhoz, fő kultuszhelye azonban érthető módon Hawara, a Labirintus környéke volt, ahol egy sztélé a leghatalmasabb isten, Szobek társaságában ábrázolja.

 

 

 

 

III. Amenemhat, a XII. dinasztia utolsó uralkodójaként még össze tudta fogni a széthúzás erőit. De utódai, IV. Amenemhat király és Szobeknoferu királynő alatt újra megindult a bomlás, mely a XIII. dinasztia alatt az ország részekre szakadozásához, ismét hosszú ideig tartó anarchiához vezetett.

 

Forrás: Christian Jacq és Dr. Kákosy László írásai