„ A Hamis a baba magyar akcióvígjáték, melyet 1991-ben készítettek. A híres Ötvös Csöpi (Bujtor István) főszereplésével készült sorozat egyik darabja.” (forrás: Wikipedia).

 

Hát, igen…. A régi szép idők, régi nagy szereplők (a teljesség igénye nélkül: Kern András, Avar István, Raksányi Gellért, Bács Kati…stb.). Igazából nem erről a filmről szeretnék írni, csak ez lett végül a címe jelen cikkemnek és az elején úgy éreztem, meg kell emelnem a kalapom e pár sorral a film szereplői, rendezői előtt…

hamis

Néhány hete már megszületett a fejemben egy leendő cikk címe: A spiritualitás csapdája. Halogattam, halogattam ennek megírását, de talán most jött el ennek az ideje. Véleményem szerint elképzelhető, hogy több csapdája is van a spiritualitásnak, igazából nem tudom, de a megérzésem azt mondatja velem, egy mindenképpen van. Mi is az? Az, mikor a tudatos spirituális útján járó egyén kezdi megismerni a különböző szellemi tanításokat, hall ezt, hall azt, pluszban felállítja saját tudásszintjének megfelelő hit- és elvrendszerét és mindezek segítségével minden egyes történésre magyarázatot tud adni. Mindenre van oda passzoló véleménye. És ha netán nem tud magyarázatot találni, akkor vázolja egy lehetségesség lehetőségét, magyarul: MINDENRE VAN A FIÓKBÓL ELŐVETT MAGYARÁZATA!

Ezt én nehezen veszem be, mert azt gondolom, a Teremtő tudja Mindenre a választ, hiszen ő teremtett Mindent. Mi, fejlődő, teremtett Lelkek – mint pár sorral feljebb írtam – a saját tudatszintünknek megfelelően tudunk választ adni a felmerült kérdésekre. Éppen ezért szükséges a folyamatos önfejlődés, önfejlesztés, hogy egyszer csak megtudjuk a tutit.

De mitől hamis a baba? Nemrég hallottam egy történetet arról, hogy több tudatos spirituális úton járó egyén „munkahelyet váltott”. Elmentek közösen egy másik, spiritualitással foglalkozó személyhez, mely személytől várják már a választ a saját életükben felmerülő kérdésekre, megoldandó helyzetekre, ő lett számukra az új hiteles forrás. De mitől is hiteles egy forrás? Attól, ha megmondja a tutit? Milyen tutit? Pár sorral feljebb arról írtam, hogy mindenki a saját tudatszintjének megfelelően ismeri, tudja a tutit, az igazi tutit a Teremtő tudja.

hamis2

Napjainkban nagyon „divat” lett spiritualitással foglalkozni. Ez nem is baj, viszont nagyon sokan csalódtak már az önjelölt „látók” által mondottakban. Elismerem, mindannyiunknak szüksége van visszaigazolásokra, segítségre, de van ennek azért egy határa. Előbb vagy utóbb saját gondolatainknak is kell lennie a megoldandó helyzetekre, nem lehet, mindig csak egy külsős segítségére támaszkodni.

Aki mindig mástól várja a választ, a megoldást, igazából az a személy nem is akar fejlődni, nem is akarja önmagát fejleszteni.

hamis3És számomra ettől hamis a baba: ha nem vesszük észre, hogy hiába váltunk rendszeresen munkahelyet, mert valami nem jó nekünk azon a helyen, észre kellene vennünk, hogy nem a külső körülménnyel van gondunk, hanem saját magunkkal. A Lélek legbelül nyom, üzen folyamatosan, és ha sorozatosan nem vesszük ezt észre, akkor kialakulhat bennünk egy belső fájdalom, melyet elkezdünk kivetíteni a környezetünkre, más szóval: elkezdjük hibáztatni a környezetünket magunkat felmentve és ezért újra és újra munkahelyet váltunk és mindezt addig folytatjuk tovább, míg észre nem vesszük, mit is tükröz számunkra az Élet: az Élet élni akar, Bennünk.