termeszetVasárnap van, napközben dolgoztam a kertben, pár órája pedig ülök a kerti fedett, kiülős kis családi helyünkön és tüzelek. Ősz van, október közepe és nagyon kellemesnek mondható az idő, nincs szél, eső. A fák lombja még nem hullott le és szinte mozdulatlanok a levelek, teljes nyugalom van…

termeszet2Ideális állapot arra, hogy hallgassam a természet hangját. Ezt úgy tudom elképzelni, ahogyan ezt pl. Leonardo da Vinci tette, aki figyelve a természetet, a madarakat, a madarak mozgását, megalkotta a repülőgép ősi modelljét. „…Leonardót sokszor nevezik a reneszánsz ember őstípusának, akinek láthatólagos végtelen kíváncsisága csak a felfedezéseinek erejével volt egyenlő. Széles körben az egyik legnagyobb festőnek tartják és egyes vélemények szerint akár ő is lehetett minden idők legműveltebb embere…” (forrás: Wikipedia)

Irigylésre méltó. Miért gondolom ezt? Arra, hogy „csak” azzal foglalkozott, hogy tanult, figyelt, jegyzetelt és alkotott. Nem ismerem Leonardo életét részletesen, annyit tudok azonban tudok róla, hogy polihisztor (festő, tudós, matematikus, feltaláló, szobrász, építész, zeneszerző, költő, író…stb) volt és sokat figyelte a természetet. „Szerencséjére” akkor még nem voltak sárga csekkek, hitelek, utalandó számlák, kigazdálkodásra váró cégszintű költségek, stb.

De tényleg: csak a kor sajátossága határozza meg azt, mikor lehet meghallani a természet hangját? Ugye egyetért velem a Kedves Olvasó: nem?! Sajnos mesterségesen annyira felpörgetett ez a jelenlegi világunk, hogy néha, szinte esélytelen az, hogy pár órára magunkban legyünk és ne legyenek zavaró körülmények, hogy meghallhassuk a természet hangját.

„Mindenki a maga szerencséjének a pogácsa” – ezt a L’art pour l’art Társulat előadásában hallhattuk annak idején. Vicces a megfogalmazása, de benne van az igazság, érdemes rajta elgondolkodni. Ha csak beszélgetünk dolgokról, ha csak vágyunk rá, nem lesz sohasem a miénk, ha nem teszünk érte. Miért? Mit is tegyünk?termeszet3

Próbáljunk meg minél többet a természetben lenni, elcsendesedni, meghallani a természet hangját (mint ahogyan most én tettem és a „meghallott” gondolatokat papírra is vetettem) és ha ez már gyakran megy, akkor már bármilyen zavaró körülmény esetén is meg fogjuk hallani, amit kell… amit érdemes.