Szobe, a krokodilisten, a pusztító tűz, a víz és az áradó Nílus istene. Kettős természete miatt félték, ugyanakkor mélységesen tisztelték.szobek

A Víz Uraként és a Nílus kiáradását elősegítő tevékenysége miatt neki volt köszönhető a bőség és a termékenység. A Pusztító Tűz Istenében a baj hozóját és egyben megoldóját látták. A fennmaradt szent iratokban is megtalálható ez a kettősség: ő védelmezte az isteneket és az embereket, háború esetén a fáraó hadseregét is! A Napbárka utasaként elijeszti a sötétséget vadságával, vagy éppen ledöfi Apophiszt, máshol pedig Ré és Ozirisz ellenségeként bukkan fel.

szobek1Rével és Hórusszal egyetemben Egyiptom legfőbb istene és jelentős szerepet játszik a halotti kultuszban is. Szent állata a krokodil. Krokodilként vagy krokodilfejű emberként ábrázolták. A középbirodalom után Ámonnal, Rével, Hórusszal és Ozirisszel is azonosították, ilyenkor krokodilfején napkoronggal jelenítették meg, de előfordul néha kos- és emberfejjel is. A hadsereg védelmezőjeként egy Ureusz kígyó található krokodil fején.

 

Egész Egyiptomban tisztelték, de elsősorban Fajjúmban és Kom-Ombóban. Ezekben a templomokban mindig építettek mesterséges medencéket, amelyekben szent krokodilokat tartottak, mivel Szobek ba-inak, egyfajta lelkének tekintették őket. Tiszteletére rengeteg krokodilt mumifikáltak, melyekből jó néhányat most is megcsodálhatunk Kom Ombo temploma melletti szentélyben.

szobek2

A piramis szövegek szerint Neith Istennő fia. Kom Ombóban Hathorral és Honszuval alkot egy családot, míg Fajjúmban Renenutet, az aratás Istennője, vagy Szobektet, a Nagy Úrnő volt a felesége.

Kultusza a XII. dinasztia korában (i. e. 19-18. század) élte virágkorát. A dinasztia székhelye Fájjum (ma: Medinet el Fayoum) közelében volt. Neve a XIII. dinasztia néhány uralkodójának nevébe is beolvadt, mutatva az uralkodó isteni eredetét: Szobekhotep, Szobekemszaf, Szobeknaht, Szobeknoferuré.

A félistenek földönkívüliek voltak és teljesen másként néztek ki, mint az emberek. Az egyiptomiak megpróbáltak beszédesen ábrázolni mindent, s ezért a félisteneket a rájuk legjellemzőbb állati tulajdonságokkal (látás, erő, bölcsesség, harciasság) ruházták fel, így kaptak a félistenek különböző állati fejeket.

Szobek a nyers erőnek a jelképe. Ő hozzá kötődik az egyik legnagyobb bátorság próba – a híres-hírhedt medencés szertartás – amelyet minden fejlődni vágyó léleknek át kellett lépnie. Ezen a vizsgán számot kellett adni többek között a saját nyers erőnk uralásáról és a félelmeinkkel való szembenézés képességéről.

szobek3Lássuk, milyen analógiája van a krokodilnak és az emberi fejlődésnek!

A nőstény krokodil 25-50 tojást tesz le egy ellés alkalmával, melyből csak 1-2 példány éri meg a felnőtt kort. A felnőtt krokodilnak nincs természetes ellensége, viszont míg eléri ezt a kort nagyon sok kalandon és megpróbáltatáson kell keresztülesnie. Az ősi időkben sem mindenki érte el a megvilágosodottság állapotát! Sőt, a főpappá válás rögös útját még kevesebben tudták bejárni! Nagyon kevés kiválasztottnak sikerült csak belépnie a „minden tudás” csarnokába. Ma, a 21. században, a konzum és látszat világában a felnőtté válás útja még nehezebbnek tűnik. Viszont a látszat néha csal: pontosan ugyanannyi kihívással kell szembenézni, mint akkor, csak a helyszín és a díszlet változott… pont, mint Madách Az ember tragédiája című művében!

 

Az anya akár 2 éves korukig is oltalmazza őket, utána a saját lábukra kell állniuk. Ilyenkor még nagyon sebezhetőek, mert még ők jelentenek zsákmányt más nagyobb ragadozók számára. Ezt az egyiptomi papok úgy fogalmazták meg, hogy amíg egy kispap nem tudja felvenni a kapcsolatot saját Bá lelkével, addig megvezethető és befolyásolható az érzelmei által, így „ő álmában elragadható”. Az ember tulajdonképpen végig álmodja az egész életét, hiszen az egója folyamatosan egy látszat világban tartja és manipulálja a vélt vagy valós sérülései által. Egyiptom templomai viszont pontosan a célból épültek, hogy az emberiséget felébressze az ébren álmodó állapotából.

 

szobek4

A társas élet nem jellemző rájuk, ám a közös cél érdekében, a vadászatért képesek az összefogásra. Mivel rágni nem tudnak, a nagyobb állatokat többen összefogva tépik szét, jellegzetes halálforgás közben. Érdekes, a tudást soha, semmilyen körülmények között nem adták egy ember vagy egy papság kezébe, hanem mindig szétosztották. Ez volt, van és lesz mindenkoron a béke és az összefogás kulcsa! Ez a közös erő uralma!

Élőhelyükön viszonylag kis területen több egyed is él, ám egymással szemben nagyon territoriálisak, és egy adott folyószakaszon, vagy tavi partszakaszon szigorú rangsor alakul ki közöttük. A tanítványi láncolat – nevezhetjük hierarchiának is- egy régi szokás, mely az ősidők óta létezik Univerzum szerte. A fejlettebb bolygók entitásai, a fejlettebb létformák mind a mai napig visszajárnak tanítani a náluk alacsonyabb fejlődési szinten lévő fajokat, mint például az emberiséget is …

Tarr Ildikó