Minden ember alapvető természete a fejlődni vágyás, és ennek tévirányú kihasználása, az anyagi javakban történő kielégítés, kielégülés!

te kit2Akár tudunk róla, akár nem, mindannyian fejlődni szeretnénk a magunk módján, boldogulni, kiteljesedni ebben a világban. A tudatunk mélyéről feltörő vágy mindig ugyanaz, viszont az adott környezetünk irányítja a megvalósulás mikéntjét. Vagyis, ki a vásárlásban, anyagi, pénzügyi növekedésében, ki pedig a szellemi fejlődésében találja meg a saját útját!

Szépen, a társadalom által irányítottan éljük az életünket, aztán, egyszer csak elmúlunk 50 évesek, és mintegy áramütésszerűen, hirtelen kigyullad egy piros lámpa a fejünkben egy hatalmas kérdőjellel, ami alá az van oda írva, hogy „Csak ennyi lenne? Ez volt az életem értelme?”!

Ekkor már túl vagyunk az érzék-kielégítés megannyi módozatán, kerestünk sok pénzt, van nagy házunk, szép autónk és még számos dolog…, csak egy nincs: lelki megnyugvásunk! És miért jelentkezik ez szinte mindenkinél, mert törvényszerű, hogy a bennünk lévő alapvető természetünk, a folyamatos fejlődni vágyás utat tör magának, és amikor már megvolt minden földi jó, keres, kutat tovább! Rájövünk, hogy mi lehetne izgalmasabb, élvezetesebb, mint a végtelen kutatása, hiszen soha nem érünk be a célba, soha nem lesz egy végpontja, vagyis, amíg élünk (és utána is) folyamatos megtapasztalásokat biztosít a számunkra, folyamatos kalandokkal, felismerésekkel, tanításokkal lát el minket, permanensen izgalomban tart!

Nem azt mondom, hogy vessük el teljesen az anyagi javakat, és semmilyen módon ne élvezzük, ne „hódoljunk” nekik, csak annyit szeretnék éreztetni, hogy találjuk meg mindannyian az arany középutat, és vegyük észre, hogy a jelenleg hatalmon lévő társadalmi, politikai „elit” már több mint 2000 éve csak és kizárólag az anyagi javak habzsolását, mértéktelen élvezetét helyezi mindennapjaink középpontjába. Teszi mindezt úgy, hogy saját magának, családjának és a hozzá kapcsolódó irányító nomenklatúrának pedig nagyon szigorú, feszes, és az előlünk eltitkolt Univerzális törvények által diktált neveltetést, taníttatást és a Rendet törvényesíti. Vagyis kifelé a társadalom irányába a legnagyobb szabadságot, demokráciát, a „Mindenkinek mindenhez joga van!” szlogeneket hirdeti, befelé viszont kőkeményen konzervatív, hierarchikus és mélyen spirituális. A felszínen nevetségessé teszi a spiritualitást és maximális egyenlőséget ígér és hirdet, legbelül pedig elképesztő fegyelmet, szigorú szabályokat követel, akár csak egy hétköznapi ebéd esetében is az asztalnál.

te kit3És miért teszi ezt? Mert tudja, hogy minden a felsőbb szférák által irányított egyetemes Rend alapján működik, tudja ezt oly mélységben, hogy mindennapos szertartásokat, megemlékezéseket, önfejlesztő gyakorlatokat és egyéb alkimista praktikákat alkalmaz céljainak elérése érdekében.

Tudva ezt, tegyük fel a kérdést önmagunknak, hogy maradjunk-e az eddigi életfelfogásunk és vágyaink medrében, vagy változtassunk irányt, módosítsunk egy kicsit a vitorlákon, és kezdjük el befogni a szelet olyan szegletekbe is, ahol eddig még nem jártunk? Amint kinyílik az első igazi lelki megtapasztalás kapuja, meglátjuk, függővé válunk, vonzása nem ereszt többé, és szépen lassan elkezdjük másképp látni a világot. Rájövünk, hogy a tisztesség, tisztaság mindennél fontosabb, fokozatosan abba hagyjuk a hétköznapi hazudozásainkat, előbb utóbb felvesszük a szemetet a földről, és már nem lesz motíváló egy 20 ezer forintos fizetésemelés, amiért másokat kell letaposnunk, hanem „beleszagolunk” a szabadság ízébe, mert bizony, ezzel teremthetjük meg igazából a szabadságunkat, a függetlenségünket a mostani világtól!

És, ahogy, István, a király is megkérdezi:” Mondd, te kit választanál?” Az eltúlzott anyagiasságot, vagy a tiszta belső utat? Egy próbát mindenképp megér!

Horváth László