Itt a nyár, „dübörög” a pihenés, újratöltődés, szórakozás ideje. Nemrég nekem is megszólalt a fejemben egy régi kedvenc dallam szövege, az Illés zenekar Az utcán című nótája:

merre1“…Néha furcsa hangulatban, Az utcát járom egymagamban, Nincsen semmihez se kedvem, De érzem azt, hogy nincs ez rendben így. Bár tudnám, hova, de hova, de hova, de hova megyek… Megállok egy utcasarkon, Merre tovább, melyik úton? Elindulok, párat lépek, Á, erre most miért menjek én?… Mint sűrű köd, ha gyorsan felszáll, Eszembe jut, hátha vársz rám. Látod, már nem tétovázok, Megyek hozzád, meg nem állok én. És most már tudom, már tudom, már tudom, hogy hova megyek, Tudom, már tudom, már tudom, hogy veled leszek…” 

2016 a Mars éve, ennek jótékony hatásairól (felszínre hozza a szőnyeg alá sepert, meg nem értett, meg nem oldott dolgokat) már sokat hallhattunk, olvashattunk, most én is a Mars hatásának szempontjából értelmezném a dalszöveget, de ezt előtte megalapoznám Száraz György gondolataival, mely a 2016.07.15-én megjelent Enigmák – Így lopják el a nemzetünk múltját! c. műsorban hangzottak el: „…Mi igenis döntsük el, hogy a harcban, hol állunk: a fény oldalán állunk vagy a sötétség erőit szolgáljuk ki. Mindig volt építés és rombolás, ahogyan volt születés és halál, ahogy van Krisztus és Antirisztus és nekünk ebben el kell döntenünk, hogy melyik oldalon állunk. Én azt gondolom, hogy van szerepe és van lét oka a Sötétségnek is… a Sötétség abból a szempontból nagyon előnyös, hogy rámutat a hibáinkra és a gyengeségeinkre. Tehát, ha én azt tapasztalom magamon, hogy negatív dolgokat gondolok, esetleg szítok, viszályt szítok…megpróbálom mondjuk a valóságot meghamisítani vagy akár nem nézek utána bizonyos igazságoknak, mert a történelemben is ez így van, meg az egyéni élettörténetekkel is sokszor így van, hogy az az ember, aki nem néz utána annak, hogy amit ő hall abban mennyi az igazság, valószínűleg az a történelemben sem fog utána keresni annak, hogy abban, amit tanítanak mennyi az igazság, hiszen nem veszi a fáradtságot, mert az már egy szellemi erőfeszítés lenne és esetleg rámutatna arra, hogy ő korábban rosszul gondolta, esetleg be kellene látni, hogy hibáztam vagy valamin változtatni kéne. 

Elemi érdekünk tehát az, hogy mind egyéni, mind közös, mind iskolai, mind pedig autodidakta módon kutassuk az igazságot, merítsünk, nyomozzunk, járjunk a végére a dolgoknak. A helyes utat akarjuk megtalálni és ne csak egy felkínált utat, egy könyvek által felvázolt utat kövessünk, mert szerintem nem az a feladatunk, hogy hőbörögjünk, hőzöngjünk a múlt miatt, nem az a feladatunk, hogy fogjuk és sajnáljuk magunkat és egyfajta áldozat szerepbe helyezkedjünk, hanem az a feladatunk, hogy megismerjük és onnantól kezdve, amit tudunk, tanuljunk belőle. Van aki, nagyon a sérelmekre helyezi a hangsúlyt, én a magam részéről inkább arra, hogy ne ismételjük meg a múlt hibáit…” 

merre2Igazából nagyon sok mindent nem tudok már hozzáfűzni a fenti sorokhoz, talán annyit, hogy rajtunk múlik, melyik bennünk lévő farkast etetjük, a jót vagy a rosszat. Mivel ezt mi magunk döntjük el, így véleményem szerint nem okolhatunk senkit sem a saját választásunkért. Mindenki azt eszi meg, amit saját maga főzött, mindenki a saját múltjában tett cselekedeteinek pozitív vagy éppen negatív (tanító jellegű) hatásait éli meg a jelenben és a múlt hatásaira a jelenben tett ténykedéseivel hat majd ki a saját jövőjére. Arról is nagyon sokat hallani, hogy mindig a jelenben igyekezzünk lenni, de néha visszatekinthetünk a múltbeli tetteinkre, tanulhatunk belőle, ezzel is elkerülhetjük azt, hogy újra rosszul döntünk, teszünk, és ezáltal pozitívan hathatunk a jövőnkre. Tehát, ne rágódjunk a múlton, inkább tanuljunk a hibáinkból, hogy a jelenben már ne kövessük el újra ugyanazt a hibát és ezáltal egy kellemesebb jövőt teremtsünk önmagunknak!

Nerhof Tamás