szavak_01Mivel szűrjük? Szűrővel? Szókratesz három rostájával!

De először hadd idézzem Szókratesz három rostáját: Egy bölcs tanács az egymással való bánáshoz címmel:

Izgatottan rontott be valaki Szokráteszhez.

– „Figyelj ide, Szokrátesz! El kell neked mondanom valamit…”
– „Állj csak meg egy kicsit” – szakította félbe a bölcs. „Azt, amit te nekem mondani akarsz, átszitáltad-e már a három rostán?”
– „Milyen három rostán?” – kérdezte a hírhozó elcsodálkozva.
– „Igen, barátom, három rostán! Nézzük csak, az, amit te mondani akarsz átmegy-e a három rostán: az első rosta az IGAZSÁG. Ellenőriztél-e valóban mindent, amit el akarsz nekem mondani, hogy igaz-e?
– „Nem, én így hallottam, illetve úgy gondolom, meg azt mesélték, hogy…”
– „Jó, jó, de bizonyára a második rostával már próbálkoztál: a JÓSÁG rostájával. Mindaz, amit nekem el akarsz mondani, ha nem is bizonyítottan igaz, de legalább jó és szívderítő dologról van szó?”
Tétovázva jött a válasz:
– „Nem, nem, sőt ellenkezőleg…”
– „Hát akkor” – szakította félbe őt a bölcs – „nézzük csak a harmadik rostát: lássuk SZÜKSÉGES-e nekem ezeket a dolgokat hallanom vagy tudnom, ami téged ennyire felzaklatott?
– „Hát, tulajdonképpen szükségesnek sem mondható igazán …”
– „Tehát,” – mosolygott Szokrátesz – „ha az, amit el akarsz nekem mondani, se nem igaz, se nem jó, és még ráadásul nem is szükséges, akkor felejtsd el gyorsan, és ne mérgezd vele se a magad életét, se az enyémet.”

Nem nagyon kell magyarázni a Bölcs gondolatait, szavait. Az Önmagunk háborúja című cikkemben már leírtam: néha az tapasztalható, hogy békeidőben szinte háborús helyzet van. Szerencsére ezek a megnyilvánulások csak szóban, szócsatákban történnek meg és valószínű azért, mert nem ismert pl. Szókratesz három rostájának története a „csatázó” felek számára.

szavak_02Hiszen, ha ismert lenne, akkor nem mérgeznék a vélt ellenfelet, illetve ezáltal saját magukat, tehát egymást. Mégis, mi állhat ezen szópárbajok indítéka mögött? Talán az egó? Talán egy-egy csakra alul- vagy túlműködő állapota? Aki spiritualitással tudatosan foglalkozik (szerintem abban mindannyian egyetérthetünk, hogy az Élet maga a spiritualitás, csak valaki tudatosan foglalkozik ezzel, valaki nem tudatosan, valaki pedig sodródik, hánykolódik a saját Élete folyamában), annak ismert az utóbbi kettő kérdés, ismert lehet az a tény, megállapítás, hogy talán minden konfliktus helyzet alapja valamilyen csakra eltolódás.

Végül is az már mindegy, hogy alul- vagy túlműködik az adott csakra, a lényeg: mindenképpen foglalkozni kell vele. Ha nem foglalkozunk vele, nem tisztítjuk, nem lépjük át egós dolgainkat, akkor előbb vagy utóbb azt vehetjük észre, hogy már megint csak hánykolódunk saját Életünk folyamában. És ezt újra meg újra átélni nem annyira kellemes dolog, de hát ne várjuk a csodát: ha nem foglalkozunk saját magunkkal, akkor nem lesz meg a várt eredmény.

szavak_03Horváth Zoltán Ébredések – Te miben hiszel? című adása, melyben az alábbi gondolat hangzott el: „…Azért nem népszerű egy beavatási út, mert a titkokért meg kell küzdeni…”

Igen, az Életben, (a spirituális fejlődésben is) mindenért meg kell küzdeni.

De ne mással küzdjünk, hanem saját magunkkal, MAGunkért, közben szűrjük át még gondolatban szavainkat Szokratesz három rostáján, mielőtt kimondjuk és előbb vagy utóbb minden könnyebben fog menni, jobban fogjuk érezni MAGunkat és jönni fognak a titkok is!