1984. Ha jól emlékszem ebben az évben lehetett először hallani Limahl előadásában a Neverending story c. dalt, melyben egy mesefilmből is láthatunk részleteket. Pár napja újra hallottam magamban e fülbemászó dallamokat, így utána néztem a dalszöveg fordításának:

történet_01“Fordulj meg, nézd meg azt, hogy mit látsz az arcában, mely az álmaid tükre. Képzeld azt, hogy mindenhol ott vagyok, miközben a szemeidben élek, s papírra vetve, Egy soha véget nem érő történet lapjain…

Érd el a csillagokat, röpíts egy fantáziát. Álmodj egy álmot, és az, amit látsz, életre kel. Azok az életek, amik tartják a titkaikat, szét fognak nyílni a felhők mögött, és ott a szivárványon találod a választ egy soha véget nem érő történetre.

Ne mutass félelmet, hisz az elenyészhet. A kezeidben egy új nap születése. Azok az életek, amik tartják a titkaikat, szét fognak nyílni a felhők mögött, és ott a szivárványon találod a választ egy soha véget nem érő történetre…”

A dal szövege kicsit tömény, de azért mindenki megtalálhatja benne a saját számára fontosat, lényeget. Ha az életünkre gondolunk, az véget érő, vagy egy véget nem érő történet? Talán az utóbbi az igaz, hiszen újra és újra leszületünk feladattal, mely feladat lehet összetett is: megélni, letudni, oldani a hozott karmánkat, fejlődni, átadni a tudásunk, megtapasztalásunk, hogy ezzel másokat is segíthessünk fejlődési útjukon, stb.

“Fordulj meg, nézd meg azt, hogy mit látsz az arcában, mely az álmaid tükre. Képzeld azt, hogy mindenhol ott vagyok, miközben a szemeidben élek”: mintha pár szó a Teremtőről is szólna, hiszen ő mindenben és mindenkiben ott van, de a Lélek is megfogalmazódik, aki a szemeinken keresztül nyilvánul meg, a szemünk a kapocs köztünk és a Lelkünk között. Az ember szeme sok mindent elárul, a szem tisztasága, sugárzása a Lélekkel való szoros kapcsolatra is utalhat.

történet_02“Érd el a csillagokat, röpíts egy fantáziát. Álmodj egy álmot, és az, amit látsz, életre kel.” Ki mint vet, úgy arat. Így tudnám a legegyszerűbben megfogalmazni azt: ahogy teszünk, azzá leszünk. Pár sorral feljebb a Teremtőről írtam és ahogy fent úgy lent, ahogy kicsiben, úgy nagyban, tehát, mi magunk lehetünk életünk teremtői. Ebben a folyamatban csak a képzeletünk szab határt annak, mit teremtünk saját magunknak és a „gondolati teremtményünk” elrepülhet egészen a csillagokig és amit megálmodtunk, az meg is valósulhat.

“Ne mutass félelmet, hisz az elenyészhet. A kezeidben egy új nap születése.” Igen. A félelmeinket fel kell ismerünk, fel kell oldanunk, mert amíg ezek mozgatnak minket, nincs nagyon esélyünk arra, hogy megszülessen bennünk a mi saját NAPunk, mely bearanyozza további életünk, létünk.

történet_03És a véget nem érő történet szövegével kapcsolatban egy utolsó gondolat.

Egész életünkben az orrunk előtt van minden (a fejlődéshez szükséges „tananyag”, a spiritualitás), hiszen gyermekként a mesékben, tinédzserként a zenékben, mozifilmekben a sorok között “elrejtve” találkozhatunk vele, felnőttként, érettként már tudatosan foglalkozhatunk vele, tehát minden ott van előttünk, zajlik a véget nem érő történet, kérdés: mit veszünk észre ebből? S mivel ez a cikk egy véget érő történet lett, az életünkre mindenképpen úgy tekintsünk, hogy zajlik folyamatosan testben, aztán szellemi szinteken, majd újra testben, egy újabb inkarnációban…és bármelyik életünkről is beszélünk, mindegyik a spirituális fejlődésről és ezáltal a Lélek bennünk történő végtelen megnyilvánulásáról (véget nem érő történet) szól.