piramis_01„Kelj föl, ó király! Emeld föl fejedet, szedd össze csontjaidat, egyesítsed tagjaidat, rázd le húsodról a port! Vedd a kenyeredet, amely nem penészedik meg, és a sörödet, amely nem savanyodik meg! Az ajtónál állsz, amely távol tartja a halandókat. Hentiamentiu odajön hozzád, és megfogja kezed. Elkísér téged az égbe, apádhoz, Gebhez. Geb örvend érkezésednek, magához ölel, megsimogat. A megdicsőültek, a soha el nem pusztuló csillagok élére állít téged!”
A fáraó fogadása a túlvilágon – Piramisszövegek

Amikor életemben először Egyiptomban jártam, engem is magával ragadott piramisainak szépsége, monumentalitása, titokzatossága és kisugárzása. Ám volt köztük egy, amely nem a nagyságával nyűgözött le, hanem mindazzal, amit belül láttam, tapasztaltam.

piramis_02Kairótól mintegy 20 km-re délre, nem messze Dzsószer piramisától, a szakkarai komplexumban található az V. dinasztia (i.e.2498 – i.e. 2345) utolsó királyának, Unisznak a piramisa. 

Sajnos az építmény nagyon megrongálódott az idők során, külső borítása szinte teljesen eltűnt. A piramis déli oldalán azonban még az eredeti állapotban látható néhány mészkőtömb, és itt fedezték fel azt a feliratot, mely szerint Haemuaszet herceg, Ptah isten memphiszi főpapja, II. Ramszesz fia, helyreállíttatta az építményt, és újra bevésette Unisz király nevét, ami addigra már teljesen lekopott.

Unisz 30 éven át uralkodott Egyiptomban. Feladata – egyik neve szerint – az volt, hogy „zöldellővé tegye a Két Földet”, s még holta után is, sok-sok nemzedéken át istenként tisztelték.

Piramisa és az ahhoz tartozó épületegyüttes egyedülálló a maga nemében. A helyszín mai bejárata közelében állnak az ún. völgytemplom maradványai, közöttük egy valaha fedett monumentális út, amelynek hossza 667 méter, szélessége pedig 6,7 méter. Három méternél is magasabb mészkőfalait egykor csodálatos jelenetekkel tarkított domborművek borították, melyekből mára csupán néhány töredék maradt fenn. A nagytemplomhoz vezető út mennyezetét pedig valaha csillagok díszítették.

piramis_03Az épületegyüttes koronája a piramis, az Óbirodalom legkisebb, de belül annál szebb piramisa. Bejárata nem a homlokzatán, hanem a burkolaton keresztül nyílt. Innen folyosó indul lefelé, majd néhány méter után vízszintessé válva vezet tovább az építmény központjába. Ez három részből áll, s közülük az újjászületés kamrájában áll a fáraó szarkofágja, mely az uralkodó mennyei útjának kiindulópontja. Bárka formájúra készítették, mert ez viszi át őt a halálból a kozmikus élet szférájába.

Amióta csak piramisok épültek Egyiptomban, itt először döntött úgy egy fáraó, hogy kőbe véseti a szóbeli hagyományt, és feltárja a rítust, amely az újjászületés eme öntőformájában zajlik. Unisz királynak köszönhetően a piramis „megszólal”. A mennyezettől a padlóig, sűrűn vésett sorokban, eredetileg kékeszöld színnel bevont hieroglifek hosszú sorai tárják fel előttünk a fáraó alapító szándékát. Ezek az ún. Piramisszövegek, melyek rendeltetése, hogy elkalauzolják a fáraót a másvilágra.

piramis_04A szövegek legfőbb tanítása az, hogy a piramis maga Ozirisznak, a megölt, majd feltámadt istennek kőből készült teste, akivel halála után a fáraó eggyé válik, egyszersmind az ősdomb, amely a teremtés hajnalán kiemelkedett az erők óceánjából, a Nun-ból. Varázsigék ezreit ismétli a szöveg, hogy a fáraó lelke biztonságosan, minden, az út során útjába kerülő akadályt legyőzve eljusson útjának végcéljához, az istenhez, ahol ő is megistenül, és halhatatlan minőségében gondoskodhat a világegyetem folytatódásáról.

„A fáraó nem holtan távozott el: élve távozott.” kezdődik a szöveg. Miután eltávozott, majd visszatér, miután elszenderült, majd felébred. A király „él, és az élet nem halhat halált.” A halál, amely az időben született meg, majd meg is hal; de az élet (a lélek), amely nem-született, hanem öröktől fogva való, képtelen a halálra.

Az Unisz-piramis szövegei szerint az élet titka a Fényben rejlik. A test halála után a fáraó maga is Fénnyé (Akh) válik, s kelet felől ragyog, akár egy új Nap. Sorsa az égre rendeli őt, ott futja be fénylő pályáját. „A földön létezik, az Égen él.”

piramis_05A szent hieroglifek erejének köszönhetően, amelyek e rituális szöveget kivételes erővel ruházzák fel, a király biztonságban megérkezik a Túlvilágra, s végeérhetetlen változások során át járja be a Világegyetemet. Az örökkön látható, soha el nem pusztuló (cirkumpoláris) csillagok társaságában élve a fáraó maga is csillaggá válik, az isteni Szó társává.

„Isten gyűlöli a beszéd hamisságát”, s ezért a királynak „igaz hangúnak” kell lennie minden dolgában. A Törvényt kell felállítania a zűrzavar, az igazságot az igazságtalanság, a harmóniát a káosz, a Fényt a sötétség helyén. Így válik ő a „nagy szóvá”, az egész élet forrásává.

piramis_06Unisz példája követőkre talált. A Piramis-szövegek az egyiptomi civilizáció legvégéig fennmaradtak. Később, az eredeti nagy könyv kivonatait újjáfogalmazva a szarkofágokra írták fel. Az Újbirodalom idején született Halottak Könyve is ebből vett át részleteket. Sőt, e szövegek különféle formában és értelmezésekkel még a ptolemaioszi templomok hatalmas kompozíciójában is jelen voltak.

Hélipolisz főpapjával, „a látók legnagyobbikával” egyetértésben Unisz úgy döntött, hogy a hieroglifek közvetítésével feltárja „az istenek szavait”, amelyeket addig kizárólag az építészet formázott meg. Hiszen a korábbi piramisok is ugyanezt a nyelvet beszélték, de a geometria, a számok és a formák eszközeivel.

A Piramis-szövegek tartalmának ismerete nélkül lehetetlen volna megértenünk az egyiptomiak szellemiségét, és civilizációjuk alapjait. Unisz fáraó örök lakhelyének köszönhetően azonban bepillantást nyerhetünk az alapító bölcsek, így pl. Imhotep gondolatvilágába, egy olyan kor teremtő lendületébe, amely legyőzte a halált.

Christian Jacq nyomán