„És akkor jött a szó. Eljutott a Felségeshez és Tollaskígyóhoz a sötétségben és az éjszakában. Beszélgettek. Azután gondolkoztak, azután mérlegeltek. Azután egyetértettek, és egyesítették szavaikat, gondolataikat.”
Popol Vuh

maják_01Az egykori maják a spanyol hódítás előtti Amerika egyik legtitokzatosabb civilizációját hozták létre. Felemelkedésük, virágzásuk és lehanyatlásuk nem egészen egy évezred alatt zajlott le egy nem éppen barátságos trópusi esőerdői környezetben. Az általuk hátrahagyott leletek alapján teljesen érthetetlen, hogy hogyan és miért távoztak el, szinte percek, órák leforgása alatt, és vajon hova?

Városaik hatalmas romjainak százai felkeltették az európai utazók csodálatát és érdeklődését. Az, hogy ezek a dzsungelekben eltemetett városok hogyan, miért és mikor épültek, már a spanyol hódítás óta spekuláció tárgyát képezi, és ez foglalkoztatja a kb. másfél évszázaddal ezelőtt megindult tudományos kutatást is.

maják_02A maja indiánok Mexikó és Közép-Amerika, távolabbról Észak- és Dél- Amerika ősi lakói voltak. Legalább négy évezrede, de talán kétszer annyi ideje élnek azon a földön még ma is (!), amelyet a régészek és néprajzkutatók maja területként ismernek. Ez a mexikói Yucatán-félszigetet, Belizét, Guatemalát, Honduras és Salvador nyugati területeit foglalja magába. Ezen a területen a maja nyelvek a mai napig is az uralkodó helyi nyelvet alkotják, és a Yucatánon, Chiapasban és a hegyvidéki Guatemalában élő 2 milliónyi maja a legnagyobb etnikai tömböt képezi.

A maja civilizáció több évszázaddal megelőzte a spanyol hódítás előtti Amerika legismertebb társadalmait, az Azték és Inka Birodalmat. Legnagyobb virágkorát i.sz. 250 – 900-ig élte, s végig bárminemű, az Óvilággal fenntartott kapcsolat nélkül fejlődött. Sok tekintetben kapcsolatba hozható korábbi eurázsiai civilizációkkal, sőt ennél ősibb kultúrákkal is. Ennek legszembetűnőbb bizonyítéka, hogy a maják is fejlett piramisépítő kultúra volt, hiszen ez volt az egyik olyan szeglete a Földnek, ahova Atlantisz tudása még tiszta formájában eljutott.

maják_03A közös ősi forrás nyomaira bukkanhatunk akkor is, ha a maják mitológiáját vizsgáljuk. Ezek legfontosabb forrásai Chilam Balam krónikái – amelyeket indiánok írtak maja nyelven, de latin betűkkel a XVI. században -, a Popol Vuh és templomaik domborművei.

A maja panteon elég zavaros, mivel a területi széttagoltság miatt a hatalom megoszlott a sok független város között, de mindenütt hittek a 13 rétegű mennyországban, amelyet négy óriás, a Bacabok tartanak, és a 9 rétegű alvilágban, ahol minden szintnek megvolt a maga istene. A legalsó szinten lakott Cizin (a Felfúvódott), másik nevén Yum Cmih, a Halál Ura. A kilenc alvilági réteg tükröződik majdnem minden maja lépcsős piramis szintjének számában.

A maják főistene Itzamná (a Gyík Háza), teremtő isten, az írás feltalálója, a tudás istene. Általában nagyorrú öregembernek ábrázolják. Társnője, az egyszerre jóságos és félelmetes IxChel (Szivárvány) az orvoslás patrónája volt, ő védelmezte a vajúdó asszonyokat. Chac esőistenhez a mai napig imádkoznak a maják égi áldásért, ő a klasszikus korban a legjobban tisztelt istenek közé tartozott. Fontos isten volt még Ah Mun, a kukorica védelmezője, Kinich Ahaut, a napisten, akit jaguárként ábrázoltak, mert ennek az állatnak a képében kelt át éjszaka az alvilágon. És nem utolsó sorban Quetzalcoatl, a Tollaskígyó.

maják_04A maja papok kiválóan ismerték az égboltot, igen fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, és ezt a tudományt olyan szintre fejlesztették, ami még a mai embert is elképeszti. Naptár-rendszerüket a mai napig nem értjük pontosan. Többféle módját dolgozták ki az idő felosztásának a csillagok, elsősorban a Vénusz és a Tejút csillagainak mozgása alapján. A „hosszú számítás” segítségével hihetetlen pontosan meghatározták a világkorszakok kezdetét és végét jelentő dátumokat.

Mitológiájukat az aztékokhoz hasonlóan átitatta a véráldozat szükségességébe vetett hit. Öncsonkítással és emberáldozattal adták át az isteneknek a nélkülözhetetlen emberi energiát. Ennek a véres szokásnak a Tollaskígyó eljövetele vetett véget, ő volt az, aki az „állati” sorból kiemelte a majákat. Ő volt az aranykor istenkirálya, aki a legenda szerint meghalt, ám egy napon visszatér majd. Ő volt az is, aki a szellemi beavatás rítusait átadta az embereknek.

A maja teremtéstörténet

maják_05„ Íme az első szavak, az első hangok; mert nem volt akkor senki és semmi, állat, szarvas, madár, hal, rák, fa, szikla, barlang, szakadék, fű, vagy erdő. Csak önmagában az Ég. A Föld arca nem volt látható. Csak önmaga a nyugodt Tenger létezett és az Ég Méhe. Ez volt minden. Nem volt semmi sem a csendben, vagy a nyugalomban, Csendesség volt nyugalom volt, láthatatlan volt, az Égben nyugodott minden. Nem volt valóban semmi, ami lett volna. Csak a kerek víz és a lapos tenger.” – így kezdődik a Popol Vuh, az „Idők Könyve”, a ma rendelkezésünkre álló legfontosabb dokumentum a maja mítoszokról, amely valóságos csoda folytán menekült meg a maja kéziratokat módszeresen pusztító spanyoloktól. Általunk ismert változatát harminc évvel a spanyol hódítás után írták. Szerzője valószínűleg egy maja pap, aki meg akart örökíteni egy ősi szájhagyományt. Maja nyelven írt, de latin betűket használt. Az eredeti elbeszélés azonban jóval korábbra datálható.

A Popol Vuh első része elmeséli a világ teremtését, mely igencsak bővelkedik véres részletekben. Az istenek elhatározták, hogy teremtenek az eredendő semmiből egy világot, tele emberekkel, akik majd imádni fogják őket. Először a földet, a hegyeket, a növényeket és az állatokat teremtették meg, aztán így szóltak hozzájuk: „Beszéljetek hát, szóljatok hát…. értessétek meg magatokat egyik a másikkal, a maga fajtájával, a maga csoportjával. Most hát mondjátok ki a nevünket, imádjatok minket, Anyátokat, Atyátokat.” Ezután megteremtették az első embereket sárból. Csakhogy ezek a mállatag, gyönge emberek nem tudtak életben maradni és szaporodni. Miután az első próbálkozás nem sikerült, az istenek újabb emberiséget készítettek fából, ám ezek a faemberek felfuvalkodott, lusta teremtményeknek bizonyultak, és hamarosan kiszáradtak. Az istenek elárasztották őket gyantaesővel, amelybe az összes faember belefulladt, és a földön elszaporodtak a szörnyetegek.

maják_06A második részt annak a harcnak szentelték, amelyet Ixbalanque és Hunahpu, a hős ikerpár folytatott Xibalba, az alvilág szörnyetegei ellen. Az ikreket egy ifjú szűzleány szülte, aki csodálatos módon egy hulla nyálától esett teherbe. Ixbalanque és Hunahpu, miután kiálltak számos próbát, maja pelote-játékra hívták ki az alvilág isteneit, és győztesen távoztak a sötétség birodalmából, sorra végigjárva a föld alatti világ „házait”: az Obszidiánkések Házát, a Hideg Házát, a Jaguárok Házát és a Tűz Házát. Ám a démonok ezzel még nem fogytak ki furfangjaikból. Sikerült lefejeztetniük Camazotz vámpírdenevérrel Hunahput, majd kihívták Ixbalanquét egy újabb pelote-mérkőzésre, amelyen a testvére fejét használták labdának. Hunahpu azonban feltámadt, és az ikrek véglegesen megsemmisítették a sötétség erőit.
Akkor a Teremtő és az Alakító újra munkához látott: „Alkossuk meg azt, aki bennünket táplál és eltart!.. Próbáljunk meg engedelmes és tisztelettudó lényeket alkotni, akik táplálnak és eltartanak minket – így mondták.”

maják_07Kukumac, a maja Quetzalcoatl szövetséget kötött ehhez a munkához az Ég Szívével, a hármas lényű Huracán villámistennel. Megkértek egy rókát, egy prérifarkast, egy hollót és egy papagájt, hogy hozzanak kukoricacsöveket, és a kukoricalisztből megformálták az első négy embert. Ám Kukumac és Ég Szíve nyugtalankodni kezdtek, mert ezek az emberek olyan okosak és éleslátóak voltak, hogy tartani lehetett attól, hogy egyenlőek akarnak majd lenni az istenekkel. Így a Teremtő és az Alakító arra ítélték őket, hogy ezentúl csak azt lássák, ami közel van hozzájuk, nemzéssel szaporodjanak, és meghaljanak. ebből a célból adtak nekik négy feleséget, akik elfeledtették a férfiakkal minden tudományukat. Ettől a négy pártól származik a maja-kicse nép.

E rendkívüli kultúra szellemi életének sok fontos aspektusát a mai napig homály fedi, és félő, hogy sohasem leszünk képesek felderíteni. A klasszikus korban élt maják gondolkodásáról és szellemi teljesítményeiről kevesebbet tudunk, mint némely jóval korábban létezett civilizációéról. De hála a 19. században kezdődő, és napjainkra kiszélesedett kutatásoknak, ma már kevésbé homályos üvegen keresztül láthatjuk ezt a titokzatos népet…

Forrás: Norman Hammond, Larousse