arany_01Mi a közös vonás William Butler Yeats, a nagy költő, Bram Stoker a Drakula alakjának megteremtője és Louis Robert Stevenson, a Kincses Sziget szerzője személyében? Nos, azon túl, hogy mindhárman a brit irodalom kiemelkedő alakjai voltak, tagjai voltak a rendkívül befolyásos Golden Dawn, azaz az Arany Hajnal Hermetikus Rend elnevezésű „titkos” társaságnak.

arany_02A rend megalakulásuk története regénybe illő: 1887-ben Wynn Westcott, londoni szabadkőműves és halottkém szert tett egy titkosírással készült kéziratra, amelyet az Angliai Rózsakeresztes Társaság egyik elhunyt tagjának kéziratai között fedeztek fel. A társaságnak, amely főként az alkímia szimbolizmusa és a ceremoniális mágia iránt érdeklődött, Westcott volt a főtitkára.

Egy alkímiai kód segítségével megfejtette a kéziratot, amely öt szabadkőműves szertartás leírását tartalmazta, majd megbízta barátját, Samuel Liddell Matherst, hogy az anyag kibővítésével fektesse le egy teljes beavatási rítus alapjait. Westcott – állítólag – hosszas levelezést folytatott egy Anna Sprengel nevű kisasszonnyal, aki a legkiválóbb német rózsakeresztes adeptusok egyike volt, s nemsokára bejelentette a szabadkőműves és teozófiai társaságok körében az Arany Hajnal Hermetikus Rend megalapítását.

arany_03Ám a Rend történetével kapcsolatos kutatások azt sugallják, hogy mind a levélváltás, mind pedig Sprengel kisasszony személye csak a képzelet szüleménye. Westcott minden bizonnyal azért ötlötte ezt ki, hogy versenybe szállhasson azzal az ezoterikus csoporttal, amelyet a Teozófiai Társaság részeként Madame Helena Blavatsky alapított, miután 1884-ben Londonba költözött. Blavatsky állítólag tibeti spirituális mesterek inspirációjára cselekedett, ez a lelki kapcsolat pedig igencsak lenyűgözte a misztikus „orákulumok” után áhítozó híveket. Westcott is épp az ilyen „elvárásoknak” akart megfelelni, amikor hamarosan létrehozta a Titkos Vezetők Társaságát.

arany_04A teozófia a misztikumra fogékony emberek különös és igen változatos körét vonzotta magához, s nem volt ez másképp az Arany Hajnal Hermetikus Renddel sem: a társasághoz csatlakozó, lenyűgöző és gyakran igen tehetséges személyiségek között ott volt  még dr. Edward Berridge, a jeles homeopata, William Peck skót királyi csillagász, Arthur Edward Waite, a kabbala, a rózsakeresztesség és a Szent Grál legendáinak szakértője, valamint  nem utolsó sorban, Aleister Crowley, a kalandor, aki később a ceremoniális mágia egyik legellentmondásosabb személyisége lett.

A rend azonnal rendkívüli sikereket ér el, részben azért, mert könnyű volt bejutni a tagok közé: míg az angol rózsakeresztesek kizárólag szabadkőműves mestereket fogadtak be, az Arany Hajnal minden nem beavatottat is felvett soraiba. Egy másik radikális újdonság pedig az volt, hogy bár a rend a szabadkőművesség hagyományait követte, nőket is befogadtak. Számos híres nő érdeklődött a rend iránt, köztük Violet Firth, aki később mágikus regények szerzőjeként Dion Fortune néven vált ismertté. Végül azok az eszmék, melyeket a rend hirdetett, kétségkívül csábítóak voltak: egymás mellett léteztek szabadkőműves, rózsakeresztes és alkímiai elemek a kabbalával és a hagyományos mágiával.

arany_05Westcott az Arany Hajnal Hermetikus Rend beavatási lépcsőit  a zsidó misztikus hagyományok alapján, a kabbalista életfa szefíráinak, azaz a misztikus öntudat különböző szintjeinek megfelelően alakította ki. A Fény elérést és a spirituális újjászületést tekintették e misztikus utazás végcéljának. Az okkult hívő számára ez felemelkedést jelentett az életfa legalacsonyabb szintjéről a legmagasabb régiókba, egy olyan folyamat során tehát, amely a teremtésen való túllépést és a minden létező egyetlen forrásához való visszatérést tűzte ki célul.

A titkosírással készült kézirat öt rítusa alkotta a társaság első beavatási fokozatait, amelyek közül négy – a Zelator, a Theoricus, a Practicus és a Philosophus – tekintélyes latin nevet viselt. Az ötödik, amely szimbolikus értelemben az életfa alatt helyezkedett el, a görög Neofita (újonc) nevet kapta, és azt a szintet képviselte, amikor az útkereső még el sem indult mágikus életútján. Westcott a Neofitától a Philosophusig terjedő fokozatokat az Első Rendbe sorolta, majd kialakította a Második Rendet, amelynek Adeptus Minor, Adeptus Major és Adeptus Exemptus fokozatai az életfa hatodik, ötödik és negyedik szférájának felelnek meg.

arany_06A kabbala kozmológiájában az öntudat negyedik szférája az életfa hármassága alatt helyezkedik el, és a teremtés első napját jelképezi. A három ezt követő szefíra alkotja a hármasságot: ezek a szent létezés azon szintjei, amelyeket nem szennyezett be a lélek „lebukása” a valóság alsó szintjeire. A hét alsó és a három felső szefírát szakadék választja el egymástól, amely egy szimbolikus határvonalat jelent a teremtés alsó régiói, valamint a Teremtő fent létező, szent tisztasága között.

A héber misztikus hagyományok szerint a misztikus valóságnak a szakadék fölött elhelyezkedő szintjei már túllépik a teremtés birodalmát. Westcott így egy Harmadik Rendet is létrehozott, amely a negyedik szefíra fölött elhelyezkedő, emelkedett tudatformák szintjének felelt meg. Ez volt a Titkos Vezetők szintje, akik intuícióikkal irányították az Arany Hajnal látomásait. Westcott – természetesen – saját magát és csak néhány társát tekintette e látnoki elit képviselőjének, és csakis az ő kiváltságuknak tartotta az Isteni Erő forrásának elérését, és egyedül ők voltak jogosultak kapcsolatba lépni a „titkos mesterekkel”, vagyis azzal a bizonyos német rózsakeresztes társasággal, melynek tagja volt az „állítólagos” Sprengel kisasszony.

arany_07A rend egyébként pontosan úgy épült fel és úgy működött, ahogyan minden szabadkőműves társaság működik a mai napig: a vezetők mágikus neve titkos volt, a rend tagjai csupán a velük egyenrangú, illetve a náluk alacsonyabb fokozattal rendelkező társaik mágikus nevét ismerhették. Valójában arról sem rendelkeztek semmiféle ismerettel, hogy mi is zajlik „odafönt”.

A rend számos templommal büszkélkedhetett: 1888-ban Londonban nyitották meg az első, Ízisz-Uránia templomukat, majd ezt követte 1896-ban egy Ozírisz templom Weston-super-Mare-ben, egy Hórusz templom Bradfordban, egy Amon-Re templom Edinburgh-ben, és egy Hathor templom Párizsban.

arany_081900-ban azonban botrány tör ki a társaságon belül. Mathers – a rend egyik alapítója – néhány közeli barátjának felfedte, hogy a titkos belső kör egyik tagja sem volt soha kapcsolatban más társaságokkal, olyannyira, hogy azt a bizonyos német rózsakeresztes szervezetet, amelyre az alapításkor is hivatkoztak, csak ők találták ki. Ennek a vallomásnak a hatására a rend felbomlik, pályafutása csúfos véget ér.  1901-ben néhány, a társasághoz közel álló személyiséget csalás miatt letartóztatnak, s 1903-tól kezdve a szervezet már halódik.

arany_09Ám az örökségét a mai napig hevesen vitatják: Mathers Párizsban megalapítja az Alpha és Omega Társaságot. Egy másik ág, a Stella Matutina (Hajnalcsillag) különösen aktív volt, és kapcsolatot teremtett Rudolf Steinerrel, az antropozófia megalapítójával. Végül a rejtélyes és nyughatatlan mágus, Crowley 1900-ban megalapította saját rendjét, az Astrum Argentinumot (Ezüstcsillag).

Az Arany Hajnal a nevéhez illő sorsra jutott: felragyogott, de rövid életű volt. Bár az eredeti rend eltűnt, számos alkalommal még felbukkant a világban.

Franciaországban több temploma van, ahol még ápolják hagyományait, 1990-ben pedig az Egyesült Államokban létrehozták a Thelemic Order of the Golden Dawn nevű rendet.