A VI. törvény – Az Elkülönülés törvénye

élet_01A spirituális filozófiában mindig az Eggyéválásról, az összeolvadásról a természettel, és a Világegyetemmel, és hasonló egységgondolatokról esik szó, most pedig egy olyan alaptörvényt boncolgatunk, ami az Elkülönülésről szól.

Lássuk, mit is értünk alatta!

„Az élet hatodik spirituális törvénye az Elkülönülés törvénye. Ez a törvény azt mondja ki, hogy a fizikai világegyetemben bármi megszerezéséhez, fel kell hagyni az utána való sóvárgással. Ez nem jelenti, hogy fel kell adni a szándékot a vágy megvalósítására. A szándékot ne adjuk fel és ne szűnjünk meg vágyakozni. Az eredményhez való görcsös kötődést kell feladni.”

Szándékolás vs. görcsös kötődés

Az olvasó jogosan teheti fel a kérdést, hogy vajon hol a határ a pozitív erejű és hozadékú szándékolás, programozás, és a görcsös kötődés között. A válasz pedig nagyon egyszerű, hiszen az előző törvényekben leírt lépéseket végigjárva megvalósíthatjuk a saját pozitív programozásunkat arra a dologra, tárgyra, eseményre, helyzetre, amit szeretnénk, és amikor ezzel megvagyunk…, na ott kell felhagyni a további „utómunkálatokkal”, amit általában úgy élünk meg, hogy csak tovább szándékolok!
Egy példával szeretném érzékeltetni, hogy számomra hol a határ. Minden reggel, amikor felkelek, kb. 40 percet a reggeli gyakorlataim elvégzésével töltök, aminek egyik része a programozás. Leföldelem magam, felveszem az alfa-állapotot, majd a Tórusz segítségével elmondom a vágyott programomat, aztán felöltözök és indulok a munkahelyemre. Amennyiben napközben az élethelyzetem úgy adja, hogy el tudok csendesedni, akkor ismételten megcsinálom a programozást, ill. lefekvés előtt még egyszer.

élet_02Ez azt jelenti, hogy naponta 2-3 alkalommal teszem ezt meg (alkalmanként kb. 8-10 perc, célszerű felkelés után és lefekvés előtt, mert akkor az egó kicsit fátyolosabb, és így jobban eljut az információ a tudatalattinkhoz). Napközben viszont nem jár a programozás tárgyán az eszem, hanem végzem a munkámat, teszem a dolgomat, vagyis élem az életem. Aki görcsösen kötődik a programozásának tárgyához, az a napi 24 órájában kizárólag csak erre tud gondolni, ami nem jó! És miért, azért mert a görcsös ragaszkodással azonnal megjelenik a „kisördög” a fejünkben, az egó, aki nyomban hozzátesz sok negatív gondolatot a vágyakozásunkhoz, mint pl. „Minek programozol, úgysem kapod meg?! Hányszor kell még kérned ahhoz, hogy belásd, ez nem működik?! Te nem vagy rá méltó, miért pont te kapnád meg?! Már a szüleidnek sem sikerült, akkor meg mit akarsz te?”  …és még sok más negatív gondolatot indít el bennünk, amivel visszafelé húzza a „szekerünket”!

A könnyedség felvétele!

Szóval, ha már megtetted a programozásod megfelelő lépéseit, akkor különülj el, vagyis végezd a hétköznapi teendőidet, legyél ügyes a munkahelyeden, tölts sok időt a családoddal és gyermekeiddel, legyél a Természetben, szórakozz, lazulj, amikor annak ott van az ideje! Hagyd, hagy áramoljon az általad kibocsátott energia csomag a megvalósulás felé, és ne is sürgesd azt. A Türelem még egy kulcsfontosságú erény, hiszen, ha elveszítjük, azon nyomban előbújik a görcsös kötődés, megpróbál most másik irányból támadni, és többnyire sikerül is neki.

élet_03Legyél könnyed, légies, tudd, hogy amit elindítottál, a programozásod, az jelen pillanatban a megvalósulás útját járja, vagyis éppen most egy alkotási folyamatban vagy, mint egy művész, egy szobrász, aki alkotásában már megformázta az alapot, elkészült a test, és jelenleg az arc megalkotásával foglalatoskodik. Aztán, majd mikor már eljön az idő, a tökéletes mű is megszületik, elhagyja a formalapot, és áll majd büszkén pompázó önvalójában.  Ilyen lesz a Te „alkotásod” is, amikor majd a fizikai világunkba megtestesül, vagyis materializálódik számodra, és akkor látni fogod, hogy nem volt hiábavaló a sok szándékolás, mert tényleg megszületett a vágyad netovábbja!

Kincset elfogadni!

Kincset elfogadni bárkinek megy, de, elfogadást gyakorolni valóban kincs! Az elfogadás is óriási patrónus az utunkon, hiszen ő is képes kicselezni az egót, akkor, amikor az már fél lábbal bent érzi magát a „pályán”! A megvalósulásra nem tekinthetünk úgy, hogy egy számunkra nagyon pontos határnapokkal fémjelzett időegység, akkor történik meg, amikor minden készen áll hozzá, amikor minden lamella a lehető legpontosabban illeszkedik egymáshoz. Nem lehet sem siettetni, sem visszatartani, pontosan akkor „érkezik”, amikor itt van az ideje!

Biztonságos…..?

élet_04Mi az? Semmi! Semmi sem biztonságos 100%-osan, hiszen a Világ minden pillanatban változik, csak Mi emberek szeretnénk mindent biztonságban tudni, de ez nem valósulhat meg. Az viszont igen, hogy alkalmazkodva a folyamatos változáshoz belehaladunk a Bizonytalanság Felvállalásába, abba az érzésbe, és életfilozófiába, ami oly távol van tőlünk, hiszen a teremtett társadalmi felfogás mindig a biztonság létezésére tanított. Soha senki nem mondta, hogy ez nem igaz, ilyen nem létezik, és válaszd helyette az Univerzum törvényei szerint működő folyamatos változással történő lépéstartást. Mert az viszont megoldást nyújt minden aggodalmunkra, amennyiben elfogadjuk!

A bizonytalanság nem REND-etlenséget jelent, mert a Világegyetem a maga tökéletes rendje szerint működik, viszont azon belül számunkra lesznek bizonytalansági tényezők, és miért, azért, mert jelen fejlettségi szintünkön nem vagyunk képesek teljességében átlátni a Rendszert, vagyis csak rész információkat és következményeket látunk, amiket bizonytalanságként élünk meg. Az Univerzum nem bizonytalan, csak mi vagyunk azok a „rövidlátásunk” miatt!

A bizonytalanság vállalásával belépünk a végtelen lehetőségek tárházába, ahol tisztán programozhatunk, szándékolhatunk, és elengedve a görcsös ragaszkodásunkat percről percre közelebb kerülünk Önmagunk és a tiszta vágyaink megvalósításához!

forrás: Deepak Chopra – Az Élet Hét Törvénye

Az Élet 7 Törvénye sorozat részei