húsvét_01Messze délen, a Csendes-óceán délkeleti részén fekszik egy sziget, melyet a bennszülöttek ősidők óta a „Világ Köldöke” és az „Égbe Tekintő Szem” néven emlegetnek, s amelyet mi ma a Húsvét-szigetként ismerünk. Emberlakta vidéket 3000 kilométeres körzetben nem találunk errefelé, az óceán végtelen magányában. A legrégibb eredetű szájhagyomány úgy tartja, hogy a sziget valamikor „egy sokkal nagyobb ország” része volt.

„Egy hatalmas, természetfeletti lény, Uoke nevezetű, aki egy Hiva nevű helyről érkezett, egy hatalmas feszítővassal a kezében beutazta a Csendes-óceánt, s egész szigeteket emelt ki a helyükből és taszított a tengerbe, ahol aztán elnyelték a hullámok. Sok szigetet elpusztított már így, amikor megérkezett Te-Pito-O-Te-Henua szigetéhez. Uoke nekilátott, és a sziget egyes részeit kezdte lefeszegetni, és a tengerbe hajigálni; ám a sziklák túlságosan keménynek voltak, és Uoke feszítővasa kettétört. A szárazföld utolsó maradványait már nem tudta elmozdítani a helyükről, így azok ott maradtak a tengerben- ez a mi szigetünk.” – tartja a legenda.

húsvét_02A Húsvét-szigethez kötődő más legendák ennél többet is elmondanak Hiváról, ahonnan Uoke érkezett. Megtudhatjuk, hogy valamikor óriási büszke sziget volt, de valami nagy katasztrófa érte, amelynek következtében elnyelte a tenger. Mindössze háromszázan élték túl a pusztulást, s a háromszáz ember két kenuval menekült az óceán vizén keresztül Te-Pito-O-Te-Henua szigetére, amelynek létezéséről varázslások révén már előzőleg tudomást szereztek, s ahová aztán a csillagok segítségével jutottak el.

A legendába foglalt különös história kezdetétől egészen a nyugati civilizációval történő első találkozást közvetlenül megelőző történelmi pillanatig, vagyis a 18. századig, a Húsvét-szigetet istenkirályok egymást követő dinasztiái uralták. E királyi dinasztia megalapítása Hotu Matua nevéhez fűződik, aki a Hiváról menekülő túlélőket szállító két hatalmas kenut irányította. Tanácsadója a Hua Maka nevű mágus volt, aki előre látta Hiva pusztulását, és lelke, egy időre kilépvén testéből, utazást tett, melynek során rátalált a biztonságot nyújtó menedékre, a szigetre.

húsvét_03A legenda elmeséli továbbá, hogy Hua Maka látomásos utazását követően hét bölcs vezetésével történt a Húsvét-sziget fizikai értelemben vett felfedezése. A bölcsek a király fiai voltak, mindannyian beavatottak. Az volt a küldetésük, hogy „utat nyissanak” Hotu Matua számára, és előkészítsék a szigetet a letelepedéshez.

Érdekes módon, az egyiptomi mítoszokban is szó esik hét bölcsről, akik messze földről – a hatalmas áradás következtében elpusztult Őshazából – menekültek a Nílus völgyébe. A bölcseket az egyiptomiak „építő istenekként” említik, s nem hagynak kétséget afelől, hogy a bölcsek fő feladata a „szent halmok”, a birodalom szakrális centrumainak megépítése, s ezen keresztül az elpusztult „hajdani világ” feltámasztásának elősegítése volt. Ezek után nem lepődhetünk meg azon, hogy a Hiváról a Húsvét-szigetre érkező hét beavatott első dolga a „kőhalmok” megépítése volt. S azt is sejthetjük, hogy az a bizonyos közös „Őshaza” nem más volt, mint Atlantisz.

Hotu Matua kíséretében érkeztek a szigetre az első Ma’ori Mesterek is (nem összetévesztendő Új-Zéland őslakosaival, a maorikkal!). Írástudó emberek voltak, akiknek a Hotu Matua által Hiváról megmentett 67 fatáblára írt szent szavak hangos felolvasása volt a feladata. Amikor az eredetiek elkorhadtak, vagy elhasználódtak, ők másolták át a szövegeket új táblákra.

húsvét_04A „Rongorongo táblák” létezése nem csupán mítosz: 24 darab napjainkig fennmaradt közülük. A táblák eredeti neve Motu Mo Rongorongo, ami annyit tesz, hogy „felolvasásra szánt írásjelek”. A sima felületű, lekerekített élű fatáblákon jelek százai sorakoznak: szárazföldi állatok, madarak, halak képei, és különféle absztrakt alakzatok. A szakemberek szerint ez hieroglifikus írás, mely valamelyest hasonlít az egyiptomiak, illetve az Indus-völgyi civilizációk által használt írásjelekre.

A Húsvét-szigetet benépesítő emberek tudományokban és mágiában való jártassága igen fejlett civilizációra enged következtetni. Tudásuk nem a ragyogó elszigeteltség állapotában fejlődött ki, hanem valahonnan máshonnan kapták azokat, mintegy örökségként.

Ám nemcsak a sziget benépesítésének történetében lelhetünk párhuzamot az egyiptomi mítoszokkal. A Húsvét-szigetnek ma már a védjegyéül szolgáló Moai szobrok felállításának technológiája is igen hasonlatos ahhoz, amit egykor Egyiptomban is ismertek és használtak.

húsvét_05Ezeknek a gigantikus kőtömböknek a kimetszését, megfaragását, szállítását és felállítását a sziget különböző pontjain túlzás nélkül minősítik egyes szakemberek „a mérnöki tudományok emberfeletti hőstetteként”. Ezzel szemben még egyetlen ortodox felfogású tudós sem vette a fáradságot, hogy komolyan mérlegelje mindazt, ami a Húsvét-sziget számos ősi legendájában megtalálható; ezek ugyanis határozottan állítják, hogy a Moaikat egy mana-hatalom mozdította el és állította fel eredeti helyükről. A „mana” szó jelentése: „varázslat”, olyasfajta erő és szellemi hatalom, amit az egyiptomiak a „hekau” fogalma alatt értettek.

A legendák szerint a „nagy mágusok” ismerték annak a módját, hogy hogyan lehet a szobrokat a „szájuk által kiejtett szavakkal, igékkel” megmozdítani. A mágusok egy Te Pito Kura nevű kerek kő segítségével összpontosították mana-hatalmukat, és kényszerítették a szobrokat, hogy „járjanak”. A hagyomány szerint egyes törzsfőnökök is rendelkeztek bizonyos manával, amivel járásra, illetve repülésre késztették a szobrokat. A népnek keményen kellett dolgoznia, hogy kivágják a kőből a Moait, de amikor befejezték, a munkát, a király saját manájának segítségével mozdította meg a szobrokat.

Ennek a történetnek is megtaláljuk a párját az egyiptomi mitológiában. Egyiptomban ugyanis a leglátványosabb monumentális építmények jelentős részéhez az a legenda fűződik, miszerint létrejöttükben mágikus erők működtek közre. Hogy a papok varázsigék kimondásával lebegtetni, mi több mozgatni tudtak több tonna súlyú köveket.

húsvét_14A hatalmas és ünnepélyes kifejezésű, túlvilágú hangulatot ábrázoló Moaiknak, melyek üres szemüreggel, rendületlenül bámulnak az óceán felé, szintén megvan a maguk legendája. Többségükről azt tartották az őslakosok, hogy amikor a mana, a varázserő elhagyta a szigetet, hogy soha többé ne térjen vissza, ők is meghaltak. Az itt álló Moaik azonban, társaiktól eltérően megtartották hatalmukat, és évente kétszer aringa orává, „élő arcokká” alakulnak.

húsvét_06A sziget délnyugati csúcsán található Orongo. A táj leglenyűgözőbb látványossága egy 54 zömök, vízszintesen rakott kőlapokból emelt, vastag falakkal határolt ovális alaprajzú, boltozott fedésű építményből álló együttes.

Itt rendezték meg minden év szeptemberében (ez a déli féltekén a tavaszi napéjegyenlőség hónapja) a „madáremberek” versenyét. Ennek a furcsa ceremóniának az eredete teljességgel ismeretlen. Középpontjában a kormos csér nevű madárfaj tojásának felkutatása állt. A versenyzőknek az volt a feladata, hogy elhozzák az első tojást, amelyet a fészekrakás időszakában ezek a madarak leraktak az Orongo-tól egy mérföldnyire található Moto-Nui szigetén lévő fészkükbe. A tojáskeresésben fiatal bajnokok vettek részt – nevük hopu manu volt, azaz „a madár szolgái”-, akik egy – egy előkelőséget, nemes patrónust képviseltek. A versenyt a Rongorongo táblák őrzői vezették. Az írástudók által adott jelre, mindegyik hopu manu lemászott az Orongo szikláin, majd kis nádcsónakjukon a madárszigetre eveztek. A kormos csér tojásával elsőként visszatérő versenyző diadalmasan átadta azt pártfogójának, akit ezután Tangatu manunak, azaz „szent Madárembernek” kiáltottak ki, s egy éven át királynak kijáró tisztelettel vették körül.

húsvét_09A kormos csért a Húsvét-szigeti őslakosok nyelvén Manu-terának, nevezik, mely azt jelenti: Napmadár. A madarat a Nap szimbólumának tekintették a szigeten, pontosan úgy, ahogyan Egyiptomban a sólymot és a főnixet. A madárember szertartás is hasonló Ré világtojásának kereséséhez. A nádcsónak szimbólum is megtalálható Egyiptomban, hisz Ré is egy ilyen „csónakon” kel át nap, mint nap az égbolton.

Vajon a történelem homályos díszletei mögött húzódik egy titkos szál a Húsvét-sziget különös kultúrája a Moaik, a madárember szertartás és a halhatatlanság keresésének az egyiptomi Piramisszövegekben leírt formája közt?

A sziget egyik neve, a Mata-Ki-Te-Reni is kapcsolatról árulkodik. A mata szó „szemet”, vagy „szemeket” jelent, és fonetikailag nagyon közel áll az egyiptomi maat szóhoz, melynek jelentése igazság, igazságosság, egység, becsület, őszinteség, hitelesség, de magában foglalja a kozmikus rend és harmónia tartalmait is. De a maat szó szintén jelent szemet, látást, látomást is. A maat Re kifejezés például azt jelenti: Ré szeme. Játsszunk el egy kicsit a gondolattal: ha a Mata-Ki-Te Reni névről levágjuk a Ki-Te szavakat, megmarad a Mata Reni, egy állandósult szóösszetétel, mely a Húsvét-szigeti és más polinéziai nyelvben azt jelenti: „az Ég szeme”.
Maat Re – Mata Reni…..

húsvét_11A szigeten található kőépítmények tájolása, a szájhagyományban fennmaradt mítosztöredékek mind-mind olyan ég-föld dualizmust tükröznek, amelyek rendkívüli módon emlékeztetnek több más, az ősi tudás birtokában lévő népek csillaghitére.

Mindenesetre, akár a Moai szobrokról, akár Egyiptom piramisairól és templomairól, akár a világon igen sok helyen fellelhető monumentális szakrális építményről is van szó, mindenütt azzal a ténnyel találjuk szemben magunkat, hogy az emberiség ma történelem előttinek nevezett múltjáról szinte semmiféle ismerettel nem rendelkezünk. Közös múltunk legsötétebb, máig felderítetlen zugaiban talán egy, vagy több, hajdani, magasan fejlett civilizáció elfeledett nyomai rejtőznek, melyet mérhetetlenül sok idővel ezelőtt névtelen kataklizmák söpörtek el a föld színéről. Elfeledett őseink talán olyan fejlett technológiát használtak, amelyek alapjaiban különböznek a maiaktól. Talán ismerték annak a módját is, hogyan adják át a technikai tudásukat utódaiknak és szellemi erejük összpontosításával miként vonják hatalmuk alá a fizikai világot.

húsvét_12Amikor bekövetkezett a globális katasztrófa (mely momentummal egyébként szinte minden ősi nép legendájában találkozhatunk), a túlélők kimenekítették a tudást, s igyekeztek azt e világ minden részébe eljuttatni, s generációról generációra tovább örökítve megmenteni az utókor számára, egészen máig.

Ez az ismeretlen időkből és ismeretlen helyről eredő bölcsesség az emberiség történelme során újra és újra hallat magáról, s bukkan felszínre: az egyiptomi piramisokban, a hermetikus szövegekben, az első évezred végének kambodzsai és közép-amerikai kultúráiban, sőt, a Húsvét-szigeten is, melynek neve is erről tanúskodik: „a Világ Köldöke”, az „Égbe Tekintő Szem”.

Graham Hancock nyomán