„Az emberek halandó istenek, és az istenek halhatatlan emberek.”

halhatatlanság_01Van-e emberi létünknek bármiféle célja, s ha igen, vajon mi az?  Vagy netán tökéletesen céltalanul tartózkodunk itt? Működik-e benne valamiféle értelem, vagy teljességgel értelmetlen? Az emberi élet fenséges, vagy inkább nevetségesen jelentéktelen?

Ezek a kérdések ősidőktől fogva foglalkoztatják az embert, mint kozmikus lényt. Az ősi tanítások mindegyike választ ad ezekre a kérdésekre, s a válasz mindenhol ugyanaz, legyen szó bár térben (s akár időben is) egymástól igen messze elhelyezkedő kultúrákról.

Az ősi tanok  szerint az emberi lét célja a megvilágosodás állapotának elérése. Az a pillanat, amikor eggyé válunk a bennünk lakozó isteni résszel.

„A megvilágosodás nem valami nagyon távoli dolog. Nagyon is közel van; bennünk rejtezik. Belső fejlődésünk által minden pillanatban tudatosan belenőhetünk a megvilágosodásba. A legmagasabb megvilágosodás az Isten-megvalósítás. A megvilágosodásnak nem csak a lélekben, hanem a szívben, az értelemben, az életerőben és a testben is végbe kell mennie. Az Isten-megvalósítás tudatos, teljes és tökéletes egyesülés Istennel. Amikor belépünk saját létezésünknek és a világ létezésének a Forrásába, akkor a Valóságot közelítjük meg.” – írja Sri Chinmoy.

Örök és halhatatlan alkotórészünk a lélek, ez az igen magas rezgésű, finom szubsztancia, időről időre anyagba sűrűsödik, s leszületik a földre, hogy rajta keresztül a Teremtő ebben a létformában is megtapasztalhassa önmagát.  Mi, emberek, a lelkünk fejlődésén keresztül válunk képessé arra, hogy megértsük létezésünk valódi természetét. A tanítások arról is beszélnek, hogy ezt nem egyetlen élet alatt érhetjük el.

halhatatlanság_02Az emberiség egy napévnyi, vagyis 25.920 évet kap a fejlődésre, ami alatt 2.160 évenként más és más csillag-, illetve bolygó együttállások energiái hatnak rá. Minden ciklus alatt leszületünk, és minden ciklus alatt mást és mást tapasztalunk meg, más és más hatások érnek bennünket. Mire a körforgás véget ér, addigra kellene az emberiségnek egy olyan tudatszintre fejlődnie, amikor is tulajdonképpen megvilágosodik, rájön, hogy miért születik le, hogy része a Nagy Egésznek, képességei birtokába jut, megoldja, és ezáltal feloldja az életeken át felhalmozott karmáit, letisztul. És ha ez bekövetkezik, akkor már kiléphet az inkarnációs körforgásból. De az odáig vezető út, a lélek fejlődésének útja nem ilyen egyszerű.

Amit mi valóságként fogadunk el, anélkül, hogy megkérdőjeleznénk annak realitását, az ősi bölcsek „kizökkent világként” jellemzik. Azt tanítják, hogy ez a világ, ez a valóság valójában a legkevésbé sem reális, sokkal inkább illuzórikus, ún. látszatvilág. Rendkívül meggyőző erejű hallucinációk halmaza, amely összezavarja még a legalaposabb tapasztalati vizsgálódást is, elszakítja, letéríti a lelkeket a felébredéshez vezető szűk ösvényről, amely pedig az örök élethez vezet. Ezt az indiaiak Májának nevezik. Az egyiptomiak szerint Ízisz fátyla takarja el a valóságot a fejlődő lélek szeme elől.

halhatatlanság_03Más ősi szövegek szerint az élet valójában az álom egy fajtája, amelyből a lélek a halál pillanatában ébred fel.  A Hermetikus Szövegekben, melyeket az egyiptomi Alexandriában állítottak össze beavatott papok tanításai alapján, a következőt olvashatjuk: „a földi dolgok nem valóságosak…. látszatok, amelyeket a valóság működése termel ki magából.” A hermetikus tanítás szerint az embernek fáradhatatlanul azon kell munkálkodnia, hogy legyőzze az anyag egyik legfőbb illúzióját: azt a képzetet, hogy a fizikai halálban a lélek is megsemmisül.

A lélekről alkotott egyiptomi elképzelések bonyolult, részletesen kidolgozott eszmerendszert alkottak, amely szerint halhatatlan alkotórészünk, vagyis a lélek négy entitásból tevődik össze, melyek négy síkot is jelölnek. A megvilágosodás felé vezető út ezen a négy szinten át vezet:

~ A Ka, a kettős, vagy „iker” princípium: a lélekszikra, mely független a testtől. A Ka a „másik én”, a hasonmás, mely az asztrális síkon helyezkedik el, s így eszköz lehet a tudatunk kifinomultabb síkjainak feltárásához. Ez a lény a földi élet minden tettének, gondolatának, szavának, szándékának esszenciájából alakul ki. Minden érzés, minden gondolat, amelyet az ember valaha is tapasztalt, a Ka-ban raktározódik el.

halhatatlanság_04~ A Ba, vagy más néven „szív-lélek”, valamilyen módon kapcsolatban, összeköttetésben áll a Ka-val, de „személyként” létezik, és olyan hatalmat birtokol, mely képessé teszi arra, hogy fennmaradjon, és tovább éljen a túlvilágon. A mentális síkon helyezkedik el.  A Ba lélek jellemző tulajdonsága, hogy szabadon, korlátok nélkül mozoghat. Az elhunyt Ba-ját az egyiptomiak ezért ábrázolták madárként.

~ Az ib, a szív, mint a test része, a legközelebbi kapcsolatban áll a lélekkel. A szívet egyfajta spirituális és intellektuális középpontnak tartották, ez volt az emberi lélek lakhelye. A szív minden valószínűség szerint az, amit ma lelkiismeretnek hívunk, a jó és rossz természetfölötti tudásának és mérlegelésének helye és szerve. Akinek nincs szíve, az nem tudja, mikor tesz jót és mikor rosszat.

~ A lélek fejlődésének legmagasabb szintű állomása a szahu, vagy spirituális test, az örökkévaló és halhatatlan szellemtest, mely a kozmikus tudatosságot hordozza magában. Ebben lakozik az akh (jelentése: ragyogás, világosság), az újjászületett, reinkarnálódott lélek, „egy éteri létező, amely semmilyen körülmények között nem hal meg.” Ez az a lélekrész, mely elnyerheti az „évmilliókig tartó életet”. Ez az ember isteni alkotórésze, az utánozhatatlanul egyszeri és megismételhetetlenül egy, akiből nincs több és nem is lehet. Ez az emberi lélek igazi lénye. Ugyanakkor tökéletességének végső célja és utolsó állomása.

halhatatlanság_05Az egyiptomi beavatottak azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a bölcsesség iskoláit kijárva, fénylő és örökkévaló akh-ként lépjenek be az örökkévalóságba. Végső átlényegülése előtt azonban minden beavatottnak még életében át kell esnie a halálon, el kell szenvednie a Duat minden rémségét, vagyis szembe kell néznie félelmei tárgyával, tisztán és megigazulva kell kikerülnie Ozírisz ítélőterméből.  Az üdvözüléshez a szív megmérettetése szükséges, de nem elégséges feltétel. Ehhez tudásra is szükség van, makulátlan, kozmikus bölcsességre, mert csakis a tudás vezetheti az embert a megvilágosodás ösvényére.  Ám ez a tudás könyvekből nem szerezhető meg. Ezt a tudást csakis a tapasztalásainkon keresztül érhetjük el. És ez sem egyetlen élet alatt történik – reinkarnációk sora áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy „tökéletessé” váljunk.

halhatatlanság_07Egyedül csakis a tudásból származó hatalom, mely csak kitartó keresés által szerezhető meg, képes arra, hogy Májá fátylát, vagyis az anyagi világ „valóságának” szörnyű illúzióját szétszakítsa.

A régi korok bölcsei, tudói (!), a megvilágosodást folyamatként, a valóság illúziójának rétegről-rétegre történő fokozatos levetkezéseként képzelték el a lélek megtisztulását és felmagasztosulását, amely addig tart, míg a teremtés órája el nem üti az időt, s a beavatott el nem éri a tökéletes bölcsesség állapotát.  S ha ezt elérjük, akkor nincs többé szükség arra, hogy ebben a létformában további megtapasztalásokra tegyünk szert. Kiléphetünk a reinkarnációs körforgásból, s egy magasabb létsíkra kerülhetünk.