A IV. törvény – A legkisebb erőfeszítés törvénye

A negyedik törvény arról a könnyed, erőfeszítés nélküli megvalósulásról ír, melyet a Természet olyan csodálatos módon „gyakorol” mindenhol körülöttünk, ezernyi és ezernyi példát mutatva számunkra, melyek lemásolása annyira egyszerű lenne, csakhogy mi sajnos sokszor észre sem vesszük őket.
Tegyünk hát értük!

élet_01„Az élet negyedik spirituális törvénye a Legkisebb erőfeszítés törvénye. Ez azon a tényen alapul, hogy a Természet intelligenciája erőfeszítés nélküli könnyedséggel / elengedettséggel és oldott gondtalansággal érvényesül. Ez a legenyhébb beavatkozás, vagy más kifejezéssel az ellen nem állás elve. Ez tehát a harmónia és szeretet alapelve. Ha ezt eltanuljuk a Természettől, könnyedén teljesülnek majd vágyaink.”

Tanulj a Természettől!

élet_02Vizsgáld meg a földből kibújó harmatos csíra szárát, kövesd nyomon ébredését, szárba szökését, és amikor végig nézted a folyamatot rá fogsz jönni, hogy semmi erőlködés, durva akarat vagy szándék, soha sehol nem érintette fejlődését, hanem mindvégig a harmónia és a szeretet nyilvánult meg a kis mag növénnyé alakulásában.

Mivel a világ tökéletes működésének és működtetésének titka az analógiák „lehozatalában” rejlik, ezért az a nagyon egyszerű dolgunk van csak, hogy leutánozzuk a Természetet, és akkor a mi, az emberiség fejlődése is ezen a könnyed, légies úton tud megvalósulni, melynek a receptje már rég megalkottatott.

Egyszerű példaként, ha mindenki megtalálja azt a munkát, ami az ő személyiségéhez, a lelkéhez, érdeklődéséhez a legközelebb áll, nyomban működni fog minden, hiszen ez tulajdonképpen csak egy átrendeződést jelentene a világ lakosságánál, mindenki „csak egy székkel arrébb ülne” és ettől fogva a legnagyobb boldogságban tudná végezni azt a tevékenységet (és tenni hasznossá magát), mely érdekli, kielégíti és örömét leli benne – mennyire egyszerű! Igaz ez, hiszen ahányan vagyunk, annyiféle tevékenység okoz nekünk örömet, a probléma csak az, hogy a legtöbb ember „nem a saját székében ül”, vagyis nem a neki megfelelő munkát végzi.

Ha már megvan a „széked” – add át magad!

élet_03Rendben, megtaláltuk a nekünk való munkát, örömmel végezzük, vagy inkább végeznénk, de akkora a munkahelyi nyomás, annyi a feladat, hogy alig győzzük. Na, most kellene egy óriási FÉK a világ minden társadalma számára egyszerre, egy időpontba, behúzni a kart, teljesen megállni egy pillanatra, és megtörténne a világunk legnagyobb felfedezése – hogy nem történne semmi! Nem történne semmi baj, semmi probléma, semmilyen hátrány nem érne senkit sehol, hanem lágyan visszahuppanva székünkbe tapasztalnánk, hogy az Élet Megy Tovább, és egyáltalán nincs szükség a fejvesztett kapkodásra. Kikristályosodna, hogy ez az egész csak egy (szándékosan) rossz döntés következménye, és ha mindenki az Életnek megfelelő sebességgel, vagyis ritmussal teszi a dolgát, akkor ugyanolyan jól működik minden – sőt! Ne akard mindig megelőzni a saját árnyékodat, még akkor sem, ha kis gyerekkorod óta tudatosan erre nevel a társadalom, lassíts, nézz körbe és add ezt át mindenkinek, hiszen egy járművön ülünk, mindannyian csak utasok vagyunk – hova ez a rohanás?!

Lelassultál – most figyelj és érzékelj!

élet_04Vedd észre a körülötted lévő Világot, kezd el kiterjeszteni a „csápjaidat”, és, ha jól csinálod, előbb utóbb olyan megtapasztalásaid lesznek, mint még soha, megnyílik a Világ előtted! Kezdenek majd eltűnni azok az eddig nagyon fontosnak gondolt dolgok, mint az üzleti karrier, lakásod műszaki fejlesztése, a hatalom iránti vágy, a trendinek lenni érzés csábító illata, és megjelennek helyette mások, melyeket eddig észre sem vettél. Elő jövetelük lassú, akár kicsit nehézkes is lesz, de hidd, el megéri, mert ekkor fogod látni igazán azt, hogy minek is van Értéke! A Családnak, az emberi kapcsolatoknak, önmagad fejlesztésének, az igazi szeretetnek, gondoskodásnak, és még számos más csodának az életben!

Ekkor kezded el meglátni a dolgok velejét, amikor reggel fáradtan, csipás szemmel munkába menet felszállsz a buszra és egy kisbaba rád mosolyog – és te szívből visszamosolyogsz. Amikor egy idős néni átsegítése a zebrán nem teher lesz, hanem megtiszteltetés, amikor nem azért szeded fel a földről a szemetet, mert megkértek, hanem azért, mert tudod, hogy ezzel szebb életteret varázsolsz magad köré! És ekkor, megtalálva életfeladatodat, nem tehernek fogod azt venni, hanem a legnagyobb áhítattal, önként, repeső örömmel, teli szívvel hajtod végre cselekedeteidet. Tudd, hogy mindenkinek van feladata, Neked is, és nincs csodálatosabb megnyilvánulása létünknek, mint ennek beteljesítése!

Ekkor már Szeretetből cselekszel!

És ekkor válik minden könnyeddé, jó értelemben áttetszővé, és egyben nagyon egyszerűvé is, ahogy a Természet bontakoztatja ki önmagát, teszi teljessé a Teremtést, lágyan, finoman, úgy, hogy még a „szeme sem rebben”! Mivel a szeretet tarja össze, irányítja az ilyen jellegű cselekvéseket, történéseket, és magát az egész Világot, ezért azt gyakorolva a Mindenség igazán kiemelkedő tagjaivá válhatunk, akik nem a dicséretért, önmaguk tömjénezéséért, hanem a tevékenység megéléséért, abban rejtező örömükért teszik dolgukat – a legkisebb erőfeszítéssel és egyben a legnagyobb örömmel!

A szeretet szüli az Elfogadást!

élet_05Az elfogadást, de annak is azt a formáját, mely harmóniában és egységben áll a Természettel, vagyis nem a vadhajtások felvállalásáról beszélünk, hanem a Természeti törvények analógiáinak felhasználásáról! Elfogadni a törvényeket, és felülni a hátukra egy nagyon kellemes, élvezetes utazásra, ahelyett, hogy ellenállnánk nekik, vagy szembe mennénk velük. Lásd meg, hogy mi hogyan működik, simulj bele az elfogadásoddal és csodákat fogsz megtapasztalni. Az örökös ellenállásoddal csak Te magad fogsz megbirkózni, majd egy idő után megtörni, és rájönni arra, hogy a gravitáció létezik és teszi a dolgát akkor is, ha te nem hiszel benne. Ha viszont a megfelelő módon „aknázod ki” a gravitációt, óriási dolgokat alkothatsz – milyen egyszerű, ugye?!

Ne erőltess semmit!

Azért, mert neked bejött, nem biztos, hogy a másiknak is ugyanaz a gyógyír! Ne erőltess semmit senkire, mondd el, ha kíváncsi, mutasd meg, hogy neked hogyan sikerült, majd engedd el, és hagyd, hogy azt tegyen, amit ő jónak gondol! A legkisebb erőfeszítés a te „tanításodra”, jóakaratodra is vonatkozik, ne légy erőszakos, használd inkább itt is az elfogadást, ha már te megtettél minden tőled telhetőt, engedd el, térj vissza magadhoz a régi mondás szerint, ami úgy szól, hogy – Mindenki foglalkozzon magával, a Sors majd foglalkozik mindenkivel!

És a végén – Kinek van igaza?

élet_06Mindig annak, aki azt gondolja, vagyis mindannyiunknak. Nincs abszolút igazság, mindig csak az adott tudatszintünknek megfelelő jónak és rossznak megítélt dolgoktól függ, majd, ahogy haladunk előre a fejlődési utunkon fogunk rájönni arra (egyre szélesebb és szélesebb látószögből szemlélve), hogy az adott dologról gondolt igazságunk folyamatosan változik. Ha, te tudod, hogy megtetted a maximumot, a fenti ismérvekkel megegyezően cselekedtél, akkor nem is kell védekezned más előtt, mert csak egy „valaki” ítélhet meg téged, a Teremtő! Felé pedig nem szükséges magyarázkodni, mert mielőtt még kimondanád, Ő már teljes tudatában van a dolgok mikéntjével, vagyis Veled, így felesleges a magyarázkodás!

Figyeld meg a természetet, amikor már megvan a „kulcs”, akkor ülj bele a székedbe, fékezd vissza magad a normál, a Természettel megegyező tempóra, vizsgáld meg, hogy szeretetet és elfogadást gyakorolsz-e cselekedeteidben, és hagyd, hogy minden alakuljon úgy, ahogy annak lennie kell – a részedről történő legkisebb erőfeszítés „bedobásával”, de maximálisan a Természet, a Világ analógiájára ültetve!

forrás: Deepak Chopra – Az Élet Hét Törvénye

Az Élet Hét Törvénye sorozat részei