fény_01„Lásd. Nincs-e megírva a tekercsben? Te, aki az eljövendő korban megtalálod majd ezt, olvasd, ha képes vagy elolvasni. Jövendő gyermekei, olvassátok és ismerjétek meg a legjobbak titkát, akik oly messze vannak tőletek, ám valójában mégis oly közel. Az ember nem csak egyszer él, hogy aztán örökre eltűnjön. Számos életet él több különböző helyen, ám ez nem feltétlenül ez a világ. Minden életet az árnyak fátyla választ el egymástól. Az ajtók végül feltárulnak, és mi megismerjük azokat a helyeket, melyek porát az idők kezdete óta tapodja a lábunk. A vallás azt tanítja, hogy örökkétig élünk. Mivel pedig az örökkévalóságnak soha nincs vége, ezért nem lehet kezdete sem. Egy kör. Márpedig, ha az első igaz, vagyis az, hogy örökké élünk, akkor a másodiknak is igaznak kell lennie, vagyis annak, hogy mindig is éltünk. Az emberek szemében Istennek sok arca van, és mindegyik fogadkozik, hogy ő látta az egyetlen és igaz Istent. Ám ez nem így van, mert mindegyik arc valójában csak Isten arca. A Kánk, ami a másolatunk, különbözőképpen mutatja meg nekünk. A minden ember lényében rejtőző bölcsesség feneketlen kútjából csupán cseppeket látunk, melyekből azok, akik rendelkeznek a tudással, csodálatos képességekre tesznek szert.”
/részlet: I. Széthi fáraó írnokának, Ani-nak papiruszából/

fény_02Pert-em-Heru, vagyis: Kilépés a Fénybe. Ez az eredeti címe annak a vallási szöveggyűjteménynek, melyet ma az Egyiptomi Halottak Könyve néven ismerünk, s amely csupán egy részét képezi annak a tanításnak, melyet Thot mintegy 50.000 évvel ezelőtt írt le.

A szövegben megtalálható az a spirituális tanítás, melynek elsajátítása minden emberi lény vágya. Arról szól, hogy mi történik a lélekkel, miután elhagyja a fizikai síkot és megkezdi útját a Duat-ban, vagyis az Alvilágban, amit tulajdonképpen csak mi hívunk alvilágnak, az egyiptomiak hite szerint a Duat inkább egy ún. „köztes világot” jelent.
Az egyiptomiak valójában nem életről és halálról, hanem megnyilvánult, ill. meg nem nyilvánult létről beszéltek. Tudták, hogy az energia (és a lélek) örök, semmi sem vész el, csak átalakuláson megy keresztül.

fény_03Amikor útra kelünk, térképre van szükségünk, hogy eligazodjunk a „rengetegben”. Ilyen térképként szolgált a Halottak Könyve is: útmutatóul és segítségül a lélek számára, hogy végig tudja járni a Duat szövevényes és kísérteties ösvényét, melynek végén Ozírisz birodalma várja. A Duat ugyanis egyszerre jelenti a csillagok között található, ragyogó másvilágot és a sötét, démonok és szörnyek által benépesített alvilágot, amelyen szűk, csapdákkal teli ösvény húzódik keresztül. A Könyv részletesen leírja ezt az utat, beszél ösvényeiről, hídjairól, óráiról, törvényeiről és őrzőiről. Bár a szöveg egy másolatát eltemették a halottal együtt, jobb, ha az ember még életében pontosan megtanulja, és eszerint él. Az emberi léleknek meg kell világosodnia, hogy megtalálja a sötétségből kivezető utat. Maga az élet is egyetlen hosszú utazás, és mindenki a csakis rá jellemző spirituális tudatossággal születik le, melynek mértéke a szellem előző életei során tett erőfeszítésétől függ.

fény_04A Halottak Könyve tanulmányozásához és megértéséhez feltétlenül szükséges ismerni az egyiptomiak hit- és jelképrendszerét. Mindenekelőtt azt, hogy a széles körben elterjedt elképzelésekkel ellentétben az egyiptomiak nem voltak többisten-hitűek. Egyetlen Istenben hittek ők is, a Teremtőben, mely számos formában és alakban nyilvánul meg. Ez a hatalmas, mindenek felett álló Erő hozott létre mindent: ezt a világot (síkot), a Földet, az eget, a tengereket, a férfiakat és nőket, az állatokat, a madarakat, a csúszómászókat és mindent, ami valaha volt, vagy lesz a földön. Nevezték őt Atumnak, Ptah-nak, Amon-Rének (az Elrejtett Fénynek), Atum-Rának (Minden Fény Forrása és Vége), és Aaunak (a Mindenséget teremtő Hatalomnak). Egyiptom megszámlálhatatlanul sok istene valójában ennek az Egyetlennek több különböző arca és tulajdonsága csupán. Ahogy maga Thot írta: „Egyetlen gondolatunk sem képes felfogni Istent, és nincs nyelv, amivel beszélni lehetne róla. Testetlen, alaktalan, láthatatlan, tehát érzékeinkkel meg nem ragadható. Az örökkévalót nem mérhetjük az idő rövid mértékével. Isten ezért szavakkal nem fejezhető ki.”

Az óegyiptomi Neter, ill. Neterit szavak sem istent és istennőt jelentenek, hanem a hímnemű (Neter) és a nőnemű (Neretit) alapelvet, minőséget, a teremtést vezérlő természeti törvényeket jelölik. A természet isteni tulajdonságai a természeti törvények, a Netru megnyilvánulásai és annak benső részét alkotják. A létezés összes formája a Netru segítségével testesült meg. 42 természeti törvény van, melyek közül 9 alapelv. Ezeket Paut Netrunak, vagy a Kilenc Nagy Törvénynek nevezik. A görögök Enneád néven említik őket, ma pedig Enneagramként hivatkozunk rájuk. Kilenc istenről van itt szó tehát, akik kilenc alapelvet testesítenek meg. Ők: Atum, a Teremtő, az ő gyermekei: Su (a Levegő) és Tefnut (a Pára), az ő gyermekeik Nut (az Égbolt) és Geb (a Föld), s az ő gyermekeik: Ízisz, Ozírisz, Széth és Nephtisz.

fény_05A 189 fejezetből álló Halottak Könyve a kettős misztérium, a halál és az élet misztériumának egyetlen ránk maradt bizonyítéka. A könyvben szereplő fogalmak folyamatosan az életről és a lélek állapotáról beszélnek, mind az „e világon”, mind pedig a Duat-ban. Ezek a fogalmak ugyanazon formában fellelhetők minden olyan kultúrában, akik a Tudás birtokában voltak. Találkozunk velük a keleti filozófiában éppúgy, mint a régi kelták vallásában, a druidák hitében, a kabbalában, a zsidók ősi (!) misztikus hagyományaiban, a perzsa mazdaizmusban, vagy zoroasztrizmusban, a gnoszticizmusban, a görög filozófiában, a hinduizmusban.

A szöveget az elhunyt mellé temették, hogy a lélek megfelelő eszközökkel rendelkezzen, melyekkel biztosíthatja jövőjét a másvilágon. Az elhunyt kezében egy papirusztekerccsel lépett be a Holtak Birodalmába. Ennek a birodalomnak a kapuőre, a sakálfejű Anubisz segítette, kísérte őt útján, melynek első állomása a Kettős Igazság Csarnoka volt. Itt a léleknek egy negyvenkét tagú isteni testület előtt „színt kellett vallania” arról, hogy a ma’at szerint élte-e az életét, mennyire tartotta meg az igazságot, a gonosz erőivel szemben. Az elhunyt szívét (az egyiptomiak úgy tartották, hogy a szív a lélek helye) mérlegre helyezték, melynek másik serpenyőjében Maat istennő tolla volt az „ellensúly”. Minden cselekedetét megmérték az Igazság Mérlegén, s ha a szív nem bizonyult nehezebbnek, mint Maat tolla, akkor a lélek bebocsáttatást nyerhetett Ozírisz birodalmába. Ellenkező esetben Ammit a lélekfaló felfalta a szívet, s az elhunyt nem reménykedhetett többé az örök életben.

fény_06Az Egyiptomi Halottak Könyve valójában az Élet Könyve. Az életé itt, az életé az Alvilágon, az életé az Örökkévalóságban. Az élők felelőssége az volt, hogy a fizikai síkon megteremtsék a Test-Lélek-Szellem harmóniáját, hogy az élet házát, vagyis a fizikai testet megtöltsék Fénnyel, hogy később elnyerjék az örök életet. Ahogy a VI. dinasztia egyik feliratában olvashatjuk: „Éld az életed, és sosem halsz meg!”.

A Halottak Könyve a következőt írja erről:
„Szívből tudom, hogy hatalmat nyertem az érzéseim felett. Hatalmat nyertem a tagjaim felett, hatalmat nyertem a lábam felett és hatalmat nyertem mindazon felett, ami örömet okoz a lelkemnek. A szellemem tehát nem lesz bezárva testembe, békében lépek be a Duat-ba, és békében fogok visszatérni onnan.”
A Tudás az, ami lehetővé teszi az igaz tetteket és elősegíti a földi életet, míg a tudatlanság elvakít és a végleges halál felé visz.

folyt köv.