tudat_01Az embert körbeölelő fantasztikus auráról egyre több információ birtokába kerülhetünk. Honlapunkon és társoldalainkon megannyi írás található a témában.

Ebben a cikkben az asztrális testről lesz többet szó, annak is egy bizonyos területéről, ahol az asztrális tudatunk egy részét hordozzuk.

Az energia testek közül az asztrális energiatest az, amely rákapcsolódik az asztrális térre. Az asztrális tér olyan, mint egy hatalmas Internetháló, ez a tér mindenkit összeköt mindenkivel, erre mindenki rá van hangolva, és akár akarjuk akár nem, a jeleket mi is kapjuk, vesszük. Az asztrális térre a harmadik szem csakránkon, és az asztrális energiatestünkön keresztül hangolódunk rá. Ezért történhet az meg, hogy megérzünk előre dolgokat, vannak intuícióink, gondolunk valakire és 5 perc múlva felhív. Emberekről, helyzetekről tudunk, sejtünk meg dolgokat melyek végül beigazolódnak. Szenzitív édesanyák kilométerekről képesek megérezni, ha gyermekükkel baj történik. Ez az alapképesség mindenkinek megvan, és fejleszthető is.

A harmadik szem csakra végzi el azt a munkát, amellyel a befogott éteri, mentális, asztrális, kauzális és kozmikus hullámok energiáit képekké és információkká alakítja át. A harmadik szem csak akkor működik jól, ha nem korlátozzák az alacsony rezgésszámok, amelyek hiányokból, meg nem élt érzésekből, meg nem élt élményekből és elfojtott vágyakból alakulnak ki. Kitartó munkával azonban és pl. Mer-Ka-Ba meditációval emelhető a rezgésszám és elérhetővé válik a hangoltság állapota is.

tudat_02Az asztrális térben való utazás pedig egy létező és tanulható dolog, melynek ismerni kell a kulcsait. Ismert és kevésbé ismert spirituálisan fejlett személyek és mesterek élnek ennek a gazdagságával. Pl. Rudolf Steiner munkásságának legjavát az Akasha Krónikából merítette, melybe a belépés egy tudati fejlettségi szinthez és arkangyali engedélyéhez kötött. Az Akasha is az asztrál térben található.

Az asztrális térről olvashatsz még itt: Némedi AndreaLegenda vagy valóság 3. Legenda vagy valóság 2.

Joggal merül fel a kérdés, miért érdemes ezzel a témával foglalkozni? Tudom ezt a mindennapi életemben használni? Igen, úgy gondolom, ebből mindenki profitálhat, mert végre a saját szemünkkel láthatunk, valódi megtapasztalásaink lehetnek és valódi tudás birtokába kerülhetünk.
Amikor az ember tudata beszűkül, amikor az egó már túlzottan befolyásolja a gondolkodását és elnyomja az ösztönösségét, nem figyel és nem követi a megérzéseit, már mindenkire hallgat csak magára nem, pocsékul érezi magát a bőrében és még meg is betegedhet.

tudat_03Beszűkült tudattal már nincsen közvetlen kapcsolatunk az időtlen tudással, pedig gondolkodásunk eredendően több dimenziós, ezért valódi tudatunk is többsíkú. Az aura is ennek megfelelően épül fel. Az asztrális testben őrizzük asztrál tudatunkat, valódi tudatunk egy részét (!) és az élet misztériumát. Itt található a legmélyebb szeretet és tisztelet alapja, amelyet hozunk magunkkal.

Amikor ezzel megszűnik a kapcsolat, már nem azt az ősi szentséget érzi az ember, más lesz a viszonya a szeretettel kapcsolatban és így már a megbocsátás képessége is viszonylagossá válik. Ilyenkor kialakul az emberben az ellenállás és ezen múlik majd, hogy az ember mikor szándékos és mikor akaratlanos. Ez a hétköznapi tudat, a periférikus tudat, amely az idő dimenziójába merül, az időtlen helyett.

Csak tudattágítással téríthető vissza az asztrális tudathoz, meditációval és azzal, ha az ember megpróbál minden létsíkon, tehát mind a 7 csakrájának a szintjén ösztönösen élni, vagyis:

~ Ösztönösen megélni az élethez fűződő élményeket, történéseket
~ Ösztönösen hozni döntéseket
~ Ösztönösen élni a szexualitást
~ Ösztönösen élni a személyiségünket a mindennapokban
~ Ösztönösen élni az érzelmeket
~ Ösztönösen élni a vágykifejezést, a kommunikációt és a kreativitást
~ Ösztönösen élni a párosságot, azt a szimmetriát, ami az aura fogadó és adó oldalából jön össze
~ Ösztönösen élni az érzelem, az egó és az intellektus egyenlő háromszögében.

tudat_04Ha mindezeket meg tudja valósítani az ember, végez megfelelő meditációkat, akkor energiái elkezdenek tisztulni, rezgésszáma és életereje növekszik, továbbá elkezd tágulni a tudata és visszatérhet ahhoz az alap princípiumhoz, azokhoz az igazságokhoz, melyeket fényruhájában maga körül (mindenki!) hordoz. Tehát a kulcs, a fizikai tudat és az asztrális identitás közötti híd kialakítása. Egy úgynevezett csatornázódás, mely akkor jön létre, amikor valaki a tudatára ébred.

Az aura alapszíne és rezgésszáma ismét tükröt mutat, hol tartunk ebben a törekvésünkben, ki milyen közelségben van a megvilágosodáshoz. A fejlődés egy önbeteljesítő folyamat és lépésről lépésre ténylegesen elérhető ez a tudatállapot.

Érdekesség: Amerikában mindent kutatnak, azt is, hogy mi történik a buddhisták és olyan keresztények agyában, akik napi 8 órán keresztül képesek imádkozni, meditálni. A kutatók megállapították, hogy akár a meditáció vagy a révült állapot csúcspontján az agy jobb féltekéjének egy olyan oldalfali lebenyét kezdik el használni, amit egyébként sohasem. Soha! Fizikailag itt történik meg a kilépés, itt történhet meg a halál közeli élmény, az asztrális utazás, imádság közbeni jelenés, felsőbb tudatra való ráhangolódás. Tehát ezek a dolgok mind valódiak és megtörténnek azzal a személlyel, aki ezt végzi. Ez már tudományos tény.

tudat_05Mit kell tudni akkor a periférikus tudatról? – Azt hogy nem jó!

Az idő dimenziójában a periférikus tudat állandóan aggódik az idő múlása miatt. Erős érzelmi töltésű reakciókat vált ki belőlünk, türelmetlenség, félelem és veszteségtudat képében. Az egó táplálékai mind és komoly napfonat környéki betegségeket okozhatnak ezek az érzések: különböző gyomor problémákat, idegrendszeri zavarokat, páni félelmet és pánikbetegséget . A különböző fóbiák is mind ebből következnek. Ezeknek a betegségeknek a kauzális kezelése jól gyógyítható az aura megfelelő területeinek a rendbe hozatalával, gyógyszerek nélkül! Hiszen az aura minden pozitív és negatív kilengést magában tárol.

Siratjuk a múltat, félünk a jövőtől, előre – hátra tekingetünk, döntéseinkben ezeket vesszük alapul és mindenhol vagyunk csak a jelenben nem. Botladozunk, emiatt nem tudjuk megélni azt, ami itt és most a jelen pillanatban történik.
Azonban az asztrális tudatot elérve az örökkévalóság tárulna elénk és csakis a jelenlét és a pillanat lenne a fontos. Emlékeznénk előző életeinkre, hogy milyen karmát hoztunk magunkkal ebbe az életünkbe, tudnánk milyen lehetőségeink és perspektíváink vannak.

Mennyivel könnyebb lenne az életünk így, ha tudnák, mit hoz a holnap, merre érdemes haladni, hogy mi lesz a cél, ahová be is ér az ember! Úgy tekintenénk az időre, mint a mozgást meghatározó tényezőre és a jelenben tanúi lehetnénk saját életünknek.

tudat_06Az asztrális dimenzióban is van életünk, legalábbis valamilyen szintű életünk az élet körforgásának köszönhetően.
Tudatunk, szellemünk és auránk különböző részekből áll. Amikor itt a fizikai síkon meghalunk, életünk folytatódik egy másik létsíkon. Az anyagi világot fizikai testünkből kibújva hátrahagyjuk, lelkünk visszacsatlakozik a Thetánunkba vagyis a gyűjtőlélekbe, szellemünk kasztosodik a reinkarnációs körforgás örökérvényű szabályai szerint valamelyik szintre (8 szint van), asztrális tudatunk pedig távozik egy másik létsíkra, az asztrális szintre, ahol életünk folytatódik tovább. Majd amikor időszerű az újraszületés az anyagi világban, innen kapjuk vissza tudatunkat. Ez azt jelenti, hogy asztrális tudatunk vándorol a két létsík között. Ha ott meghalunk, az az itteni születésünket jelenti, újraegyesül lelkünk, szellemünk és asztrális tudatunk. Ennek az egész körforgásnak a fókuszpontja vagyunk mi, akik itt éljük a kis életünket. (Tudj meg többet a témában Száraz György: Fejlődő lélek útja c. könyvéből)
Azt, hogy létezik-e a mennyország és a pokol élménye, szintén az asztrális tudat mutatja meg. Az asztrális tudat mindent tárol, ezt tudjuk, ahogyan az asztrális tér is.

Ha valakinek a lelki élete túlnyomóan pozitív, az asztrális teste pozitív lesz. A másik, ha valakinek magas az önsajnálata, szeret bánkódni, szomorkodni, sokat nyűglődik, ténylegesen rossz dolgok történnek vele, neki negatív lesz a lelki élete és negatív lesz az asztrális része is. Márpedig ha itt meghalunk, ezt a jelleget visszük magunkkal odaátra is. Ha a földi életünk pozitív volt, akkor az asztrális életünk mennyország lesz számunkra, ha pedig túlnyomóan negatív, akkor az itteni halálunk után az ottani életünk pokol lesz a számunkra.

Nem mindegy, hogy a tudatunk a következő leszületésünkkor milyen töltetű síkról, a mennyországból vagy a pokolból jön-e, mert az befolyásolni fogja a földi életünket is. Asztrális tudatunkat ugyanis héjszerűen körülveszik ezek az információk és egy ma születő gyerek máris meg van bélyegezve. A létsík, ahonnan érkezünk, meghatározza, hogy gyerekként milyenek lesznek a cselekedeteink, hogyan fogunk szocializálódni, beilleszkedni családunkba, iskolába, munkahelyre stb. és hogy fogadjuk el azt, ami van. Nem mindegy tehát, hogy előző életünk rendben volt-e, egységben volt-e az elképzeléseinkkel és rendben volt-e az asztrális tudatunk. Gyerekkori félelmek, rossz érzelmi reakciók oka szintén lehet az, ha az asztrális részek hozott emlékekkel szennyezettek.

Maga az integritás, az én-tudat, hogy egy vagyok önmagammal, az asztrális tudatnál kezdődik. Tehát valódi én-tudat, hogy én vagyok , és nem rohanok, nem kergetőzöm az idővel , nem félek az idő múlásától, ez az asztrális tudat által van befolyásolva.

tudat_07Fontos azt tudni és megérteni, hogy változtatni csak itt és most tudunk, és megéri! A fentiekből láthatjuk a következményeket, a nehézségeket, amik halálunk után is követnek majd minket, új életünkben visszatalálnak hozzánk.
El kell kezdenünk magunkon dolgozni, hogy megszabaduljunk régi rossz reflexeinktől, helytelen szokásoktól, félelmektől, hogy ezeket a negatív szokásokat ne vigyük magunkkal az asztrális életünkbe, mert az ottani asztrális életünket is befolyásolni fogja és megnehezíti.

Nem kis felelősség, hogy a ma meghozott döntéseink, a ma megszerezett élettapasztalataink előkészítik a jövőben megtörténő eseményeket illetve befolyásolják a következő életünket is.
Ébredjünk föl és világítsuk át életünk történéseit, hogyan viselkedünk, mi alapján hozzuk meg döntéseinket. Vannak rögeszméink? Mennyire kontrollált a gondolkodásunk? Befolyásol minket bárki vagy bármi: a média, a múlt vagy a jövő félelmei? Hallgatunk saját ösztöneinkre, meg merjük élni azt, akik legbelül vagyunk? Félünk a haláltól? Vagy attól, mit gondolnak rólunk mások? Észrevettük már, hogy semmi nem az, aminek látszik?

A fény és sötétség örök harca ott dúl bennünk kicsiben és az Univerzumban nagyban. Ahogy tudatunk tágul és egyre több tudásra és információra teszünk szert, képesek leszünk a lehetőségek tárházát felfogni és működtetni. Minden rossz hátráltató akadály ellenére hiszem, hogy az élet szép és az élet jó is tud lenni, ha tudatosan teszünk érte, óvjuk minden pillanatban azt, ami fontos és értékes. Az előttünk álló időszak mindenkinek felteszi majd azt a kérdést, hogy valójában mi is az, ami számít és mi az, ami nem.

Merjünk továbblépni és nyitni egy emberibb világ felé! Tudjunk meg többet, mit jelent (magyar) embernek lenni, felemelkedni. Legyünk kíváncsiak és bátrak, mit rejt lelkünk csendje!