abu_01Még tisztán emlékszem a bennem kavargó élményekre, mikor 2001-ben, az első egyiptomi utam során először tettem látogatást az Asszuántól mintegy 250 km-nyire délre található Abu Szimbelbe, és először pillantottam meg a Nagy Ramszesz által itt emelt templomokat. A megindultságtól a könnyeim is kicsordultak: egyrészt tele voltam hálával, hogy az, amiről addig csak könyvekben olvastam, most itt van egy kéznyújtásnyira tőlem, másrészt pedig teljesen lenyűgözött a hely atmoszférája, és a sziklába vájt két templom elképesztő szépsége.

abu_02Abu Szimbel mára szinte elnéptelenedett faluja a núbiai sivatag szélén fekszik, s egy Maha nevű ősi város helyére épült. A XIX. dinasztia idején, vagyis akkor, amikor a Nagy Ramszesz uralkodott Egyiptomban, ez a hely stratégiai fontossággal bírt, hiszen itt volt határos a birodalom Núbiával. A közvetlenül a Nílus partján álló, sziklába vájt templomok Egyiptom és uralkodója nagyságát hirdették: II. Ramszesz így akarta érzékeltetni a lázadásra hajlamos törzsekkel, hogy legyőzhetetlen, és ily módon hangsúlyozta jogát Núbia kincseihez: az aranyhoz és a kereskedelmi utakhoz.

abu_03Ramszesz hét templomot építtetett Núbiában. Mind közül a legimpozánsabban megtervezett és máig fennmaradt műemlék ez a két sziklatemplom. Halhatatlanságot, isteniséget, hatalmat, gazdagságot, felsőbbrendűséget hirdetnek.

A templomegyüttes Egyiptom legszebb műemlékei közé tartozik. Csak a 19. században tárult fel az európaiak szeme előtt, amikor J.L. Burckhardt 1813-ban felfedezte, majd amikor Giovanni Belzoni 1817-ben be is hatolt a homoktól megtisztított építménybe. Neve ma is ott „ékeskedik” a templom kövébe vésve, nem bírta megállni, hogy ott ne hagyja keze nyomát ő is az utókor számára. A kor akkori felfedezőinek eszébe sem jutott, hogy talán nem kellene ily módon tönkretenni egy több ezer éves örökséget.

abu_04A nagyobb templomot az isteni rangra emelt II. Ramszesznek, valamint Ptah-nak, Amon-Ré-nek és Ré-Harakhti isteneknek szentelték. A fáraó egyenrangúnak tekintette magát az istenekkel, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy a templom legbelső szentélyében Amon-Ré, Ré-Harakhti és Ptah mellett ott ül a sorban ő maga is.

A bejáratnál Ramszesz négy gigantikus méretű, a felkelő nap irányába néző ülőszobra kelt tiszteletet még a manapság idelátogatók körében is. A négy szobor a fáraó négy attribútumát ábrázolják: Keka-Tawyt, Ré-en-Hekaut, Meri-Amont, és Meri-Atumot. A kolosszusok lágy mosolya isteni jellegű. Azt szimbolizálják, hogy Ramszesz beavatottként a TUDÓ állapotában, vagyis az isteni tudás birtokában volt.

abu_05Lábainál, sokkal kisebb méretben, a fáraó feleségének, Nefertarinak, és anyjának, Tuy királynőnek, valamint a király két gyermekének a szobrai láthatóak.

Ré alakja a bejárat felett a templom szoláris jellegét hangsúlyozza.

Az építkezéseket Ramszesz hosszú uralkodásának igencsak az elején kezdték el, valamikor a király ötödik uralkodási éve után, s csak a 35. évében fejezték be. Befejezésekor a templomot Hut-Ramszesz Meriamonnak, azaz „Ramszesz, Amon kedveltje palotájának” nevezték el.

abu_06Elképzelhető, hogy az a hegy, amelybe a templomokat vésték, néhány ősi istenségnek volt a szent helye. Az építmény helye olyan tökéletesen szerkesztett, hogy évente kétszer, valószínűleg II. Ramszesz születésnapján, illetve fáraóvá koronázása dátumának reggelén, a felkelő nap első sugarai a bejáraton át éppen a legbelső szentélyben ülő négy istenszoborra esnek, és éles fénybe vonják azok képmását. Méréstechnikai bravúr volt ezt a természeti játékot létrehozni. Olyannyira, hogy amikor az asszuáni gát megépítése után ezt a területet is elárasztotta a Nílus, és így a templomot meg kellett menteni, bár egy csapat kiváló mérnök dolgozott azon, hogy egészen pontosan ugyanazon a helyen, csak mintegy 64 méterrel feljebb építsék fel újra a sziklatemplomot, nem sikerült ezt a jelenséget újra produkálni. Ma egy napos csúszással jön csak létre ez a fenomén.

abu_07Ha valaki valaha abban a szerencsében részesült, hogy láthatta a Napcsodának nevezett jelenséget, annak még mindig káprázat: reggel 5.58-kor a núbiai Nap első sugarai a bejáraton, a nagy csarnokon, a pilléres terem bejáratán, és a cella keskeny ajtaján át Amon-Ré és Ramszesz isten szobrára esnek, és természetellenesen éles fénybe vonják őket. 6.03-kor egyedül Ramszesz van megvilágítva, 6.08-kor Ré-Harakhti kerül a fénybe, azután kb. 6.22-kor az éles fény egyre kisebbé válva, Ramszesz és Ré-Harakhti térdén tűnik el. A csoda azonban az, hogy mindeközben Ptah isten szobrát sosem érintik a napsugarak, ő az árnyék istene, örökre az árnyékban marad.

abu_08Amelia Edwards, az egyik legékesebben szóló, XIX. századi Nílus-utazó, aki 1873-ban még az eredeti helyükön álló templomokat csodálhatta meg, így ír az abu szimbeli napfelkeltéről:
„Csodálatos volt minden reggel szorosan a part mellett ébredni, s anélkül, hogy bárkinek is fel kellett volna emelni a fejét a párnájáról, megpillanthatta a gigantikus fejek sorát (ti. II. Ramszesz szobrai), oly közel az éghez. A holdfényben egészen misztikusnak, földöntúlinak látszódtak, de már feleannyira sem voltak azok a hajnali szürkeségben. Abban az órában merev, végzetes tekintet ült ki az arcukra, mely szinte megdöbbentő volt. Amint a levegő melegedni kezdett, ezt a rettenetes pillantást legyőzte egy áradás, mint mikor az élet folyama elönt és eláraszt mindent, mi útját keresztezi. Egy pillanatig úgy tűnt, hogy az arcok ragyognak, mosolyognak – átalakulnak. Aztán jött egy villanás, akárcsak egy gondolat. Az első pillanatnyi fellángolása a felkelő napnak. Még egy másodpercig sem tartott. Elment, még mielőtt bárki elmondhatta volna, hogy itt volt. A következő pillanatban már a hegyek, a folyó és az ég, határozott körvonalakat öltöttek az erősödő napfényben. Az emlékművek – most már csak puszta emlékművek – higgadtan ültek a helyükön, és hidegen csillogtak a fényáradatban.”

abu_09A templom előtti udvarban két medence szolgálta a papok rituális megtisztulását, annak a két lépcsőnek a két oldalán, mely a bejárati teraszra vezetett. Ennek a terasznak az északi oldalán egykor egy kicsiny napkápolna állt, a déli oldalán pedig egy Thot-nak szentelt kápolna.

Az építményen belül a helyiségek sora befelé haladva egyre kisebbedik, a padló, a belső szentély felé haladva, érezhetően megemelkedik. Az első csarnokot tekintélyes méretűre szabták, s a király nyolc hatalmas ozíriszi szobra támaszkodik benne a tetőt tartó pillérekhez. Nyolc, egyenként 10 méter magas, jogarral és legyezővel, a halottak istenének attribútumaival ellátott, a Nagy Ramszeszt Ozíriszként ábrázoló szobor. Ebből az előcsarnokból két oldalt 4-4 kamra nyílik, ahol egykor kincseket és élelmet tartottak. A falakat olyan domborművek díszítik, amelyeken a fáraó látható csaták, köztük a híres kádesi csata közben. A legbelső szentélyben kis oltár állt, mögötte pedig ott ülnek az istenek szobrai, csendes félhomályban.

abu_10A nagy templomtól kb. 150 méterrel északkeletre, Ramszesz egy kisebb szentélyt vágatott, melyet az Ég Istennőjének, Hathornak, valamint szívének kedves feleségének, Nefertarinak szentelt. A templom belsejében egy oszlopon található is egy felirat, mely így szól: „Ramszesz, aki erős a valóságban, Ámon kegyeltje, alkotta eme égi lakhelyet szeretett királyi feleségének, Nefertarinak.”

A szentély bejáratánál hat álló szobor fogadja a látogatót: ebből négy magát a fáraót ábrázolja, kettő pedig a királynőt. Az ábrázolásmód azonban meglepő: a hat szobor mindegyike egyforma nagyságú…

abu_11A kis templom 21 méter mélyen vezet a sziklába, egy szentéllyel a végében, ugyanúgy, mint a Nagy Templomban, de alaprajza egyszerűbb. Egyetlen oszlopcsarnoka van, s az oszlopok tetején Hathor istennő feje látható kifaragva.

Minden oszlopon, minden falra vésett jelenetben ott olvashatjuk Ramszesz és Nefertari nevét egymás mellett, elválaszthatatlanul összefonódva. Úgy tűnik, Ramszesz és Nefertari múlhatatlanul meg akarták örökíteni azt az érzelmi állapotot, amely egymáshoz kapcsolta őket ezen a földön, és amely reményeik szerint együtt tartja őket az elmúlásban is.

abu_13Még hét év sem telt el azóta, hogy II. Ramszesz felszentelte Abu Szimbelt, mikor egy nagy erejű földrengés rázta meg Núbiát. A templomban található egy felirat, mely erről a tragédiáról tanúskodik. A nagy templom homlokzatánál álló egyik óriási Ramszesz-szobor is megrongálódott ennek során. A derekánál egy repedés keletkezett, amelyről a feje, a felsőtestével együtt – többtonnányi homokkő – levált a szoborról, és a földre hullott. Magában a templomon belül az oszlopok is megrepedtek, s elváltak a mennyezettől, s így a fáraó figurái is elpusztultak. A következő két év során a fáraó alkirálya, Paser felügyeletével egy csapat érkezett a helyszínre, hogy kijavítsák a sérüléseket. Az oszlopokat újraépítették, néhány falat újra véstek, illetve festettek. Azonban nem tudni miért, II. Ramszesz kettétört szobra változatlanul ott hevert a homokban. Amikor a templom jelenkori helyreállítási munkálatait végezték, ebben az állapotában hagyták meg azt az utókor számára.

abu_141960-ban megkezdték az asszuáni gát építését, és ekkor még senki nem gondolta, hogy ezzel milyen károkat fognak okozni az ókori Egyiptom által ránk hagyott örökségben. A folyó vízszintjének emelkedésével mintegy egyre több műemlék került víz alá, ezek közül csak néhányat mentettek meg, a legtöbbjük, mintegy 150 még most is a víz alatt pihen, s talán ez így is marad örökre.

1960. március 08-án az UNESCO nemzetközi összefogást kért a templomok védelmére. Jellemző, és végtelenül elszomorító, ahogy a világ politikai nagyhatalmai reagáltak arra, amikor az UNESCO az első segélykiáltással élt a világ felé az egyiptomi műemlékek megmentése érdekében. A szervezet 1961 nyarán felszólította tagállamait, hogy éves jövedelmük kulcsának arányában járuljanak hozzá a mentési munkálatokhoz. Az USA azonnal kijelentette, hogy nem hajlandó ennek eleget tenni, mert az Abu Szimbeltől 250 km-re lévő nagy duzzasztógátat a szovjetek építették. A Szovjetunió pedig közölte: ő gátat épít, hogy sok millió embernek kenyeret csináljon a kőből, miközben a Nyugat arra pazarolja a pénzét, hogy nagyzási mániában szenvedő fáraók hagyatékát máshova helyezze.

abu_15Számos javaslat és terv született az építmények megmentésére. Ezek közül 1963-ban elfogadtak egy svéd tervet, mely szerint a templomokat szétvágják az egész sziklatömeggel együtt, és egy magasabb fekvésű helyen újra felépítik. A munkákban egyiptomi, német, francia, olasz és svéd építőipari vállalkozások vettek részt.

A templom megmentése egy irdatlan méretű puzzle-játékhoz volt hasonlatos. Az építmény 1041 kövét, 1112 kőtömböt a templom melletti sziklákból és bejáratokból, valamint 6958 nagy tető- és építőkövet kellett összerakni. Nagy teljesítményű fűrészekkel 1036 darab tömbbé vágták szét a templomegyüttest, majd egy óriási daru segítségével egy magasabban fekvő helyre emelték azokat, ahol már biztonságban lehettek. Az egyes blokkok súlya hét és harminc tonna között volt, a vágások helyei ma is láthatók. Az új telepítési helynek mintegy 180 méterrel távolabb kellett lennie északnyugat felé, az eredeti szintnél 64 méterrel magasabban. Eközben igen fontos volt, hogy a templomok pontosan ugyanabba az irányba nézzenek homlokzataikkal. A mérnökök kőről kőre, milliméteres pontossággal illesztették össze a II. Ramszesz csodás képeivel díszített oldalfalakat is.

abu_16A Nefertari templom 1967 végére készült el.

Félelmetes mérnöki vállalkozás volt, s bár hiába igyekeztek újra pontosan úgy betájolni a templomokat, ahogyan régen álltak, s bár most is áthatják igen erősen érzékelhető, ám mégis lágy, finom energiák, én félek, hogy Abu Szimbel mégis vesztett valamit abból az aurából, ami egykoron körüllengte.

Megint csak az jut eszembe, amiről már többször írtam: Egyiptomot egyes körök, akiknek ez érdeke, lépésről-lépésre, de módszeresen teszik tönkre, még napjainkban is ….