sándor_01A görög származású Nagy Sándor igen érdekes és figyelemreméltó alakja a történelemnek. Már a születése körüli mítosz is misztikussá teszi alakját; sokan ugyanis úgy tartották, hogy isteni ivadék, és innen eredeztették természetfeletti képességeit. Nagy Sándor életében olyan sűrűn bukkannak fel misztikus, titokzatos elemek, hogy még a legkomolyabb történetírók sem kerülhetik ki ezeket a különös eseményeket.

Plutarkhosz görög történetíró így írja le a Nagy Sándor fogantatása körüli mendemondákat:
„ A menyasszony a nászéjszaka előtti éjjel azt álmodta, hogy vihar támadt, és villámcsapás érte a méhét. Az akkora nagy lánggal lobogott, hogy az egész szobát betöltötte, majd kialudt.” Születése napján több fontos esemény is történt: apja, Philliposz többszöri ostrom után, aznap végre elfoglalta Poteidaia városát, amely a Khalkidiké-félsziget feletti uralmat biztosította számára, kedvenc hadvezére, Parmenion pedig aznap legyőzte a város felmentésére induló sereget. Ugyanezen a napon Olümpiában nyert Philipposz versenylova is. A jósok persze azonnal kijelentették, hogy az a gyermek, akinek a születése napján három győzelemre került sor, felnőttként maga is legyőzhetetlen lesz.

sándor_02Amikor Alexandrosz 7 éves volt, apja Olümpiasz egyik rokonára, az épeiroszi Leónidaszra bízta nevelését, aki a legnagyobb hangsúlyt Alexandrosz állóképességének fejlesztésére helyezte. Leónidasz katonás szigorának meg is lett az eredménye: Alexandrosz későbbi hadjáratai során újra és újra tanúbizonyságot tett legendás szívósságáról. Különleges személyisége már gyermekkorában megmutatkozott. A legenda szerint, tíz éves volt, amikor egy lókereskedő hozott apjának egy lovat Thesszáliából, amelyet 13 talentumért akart neki eladni. A ló senkit nem engedett a hátára ülni, hanem hátsó lábára állva szüntelenül ágaskodott. Philipposz bosszankodott, és megparancsolta, hogy a vad, megfékezhetetlen lovat vezessék el. Ekkor azonban Alexandrosz is megpróbálta megszelídíteni, ami végül sikerült is neki: észrevette, hogy a ló saját ide-oda mozgó árnyékától riad meg, ezért kantárszáránál fogva a nappal szembefordította, amitől megszűnt a ló félelme.

sándor_03Rendkívül tehetséges és gyors felfogású volt. Írásban és olvasásban kiemelkedett társai közül. Leginkább azonban a fegyverekkel való bánásban emelkedett ki: kardforgatásban, gerelyhajításban és íjászatban. Olyan gyorsan tudott futni, hogy barátai szerint indulhatott volna az olümpiai játékokon is. Ő azonban megvetést érzett a profi sportolók iránt, és lealacsonyítónak érezte volna, ha velük kellett volna versenyeznie. Azt mondta, hogy akkor indulna szívesen a játékokon, ha királyokkal kéne megmérkőznie.

Tanítója maga Arisztotelész volt,  aki orvostudományt, filozófiát, etikát, vallási ismereteket, logikát és művészeteket tanított az ifjúnak, és ő készítette fel Sándort a nagybetűs Életre is. Tőle kapta azt a „muníciót”, amit hadvezérként és emberként is a későbbi élete folyamán alkalmazni tudott.

sándor_04Nagy Sándor trónra kerülése máig sem tisztázott, de az a legvalószínűbb, hogy Olümpiasz gyilkoltatta meg férjét, amikor nyilvánvalóan kiesett annak kegyeiből, s amikor annak gyermeke született az éppen akkor legkedvesebb feleségétől. Ezzel Alexandrosz trónra kerülési esélyei is csökkentek, így anyja befolyása is veszni látszott. Olümpiasz azonban tett arról, hogy hatalomvágya ne szenvedjen csorbát. Philipposzt, egy a tiszteletére rendezett színházi előadáson megölték és a gyilkost a helyszínen felkoncolta a tömeg. Így sosem derült fény a bűntény hátterére. Az ifjú király gyorsan megszilárdította hatalmát, majd egyesítette a görög és a makedón seregeket. Minden készen állt arra, hogy megdöntse az akkori ismert világ nagy része felett uralkodó Perzsa Birodalmat. Mielőtt azonban elhíresült hadjáratára indult volna, elment a delphoi jósdába, hogy a csaták kimeneteléről érdeklődjön. Rossz napon érkezett a jósnőhöz, mert aznapra Szibillának a törvény megtiltotta a jóslást. Amikor az orákulum megtagadta a jövendölést, Alexandrosz személyesen kereste fel őt a szállásán, és saját kezűleg akarta a jóshelyre vonszolni a megdöbbent papnőt. Szibilla a király erőszakosságától megriadva azt mondta, amit az hallani akart: „Legyőzhetetlen vagy, fiam!”

sándor_05A Perzsa Birodalom és a Makedónia vezetése alatt álló görög államok háborúja már két éve tartott, amikor Kr.e.332-ben Nagy Sándor megérkezett Egyiptomba. Az előző két év harcaihoz képest Egyiptom elfoglalása sima diadalmenet volt, a hatalmas, gazdag ország minden ellenállás nélkül került a kezébe. A keleti határon ujjongó tömeg várta őt, és talán a lakosságnak ez a hangulata is közrejátszott abban, hogy Mazakész szatrapa belátta az ellenállás céltalanságát és Memphisszel együtt az óriási királyi kincseket is átadta az ifjú hódítónak.

sándor_06Memphiszben tanúsított magatartása még inkább emelte népszerűségét Egyiptomban. Valójában a hódító maga is hódolóvá tudott válni: áldozatot mutatott be az Ápisz bikának és a memphiszi istenhármasságnak: Ptahnak, Szehmetnek és gyermeküknek Nefertumnak. Ápisz a termékenység jelképe, Egyiptom legősibb istenei közé tartozott, tisztelete az I. dinasztiáig nyúlik vissza. Alexandrosz gesztusa nyilván a perzsa és a makedón hódítás közti eltérést is ki akarta emelni, hiszen az egyiptomi nép tudatában Kambüszész bevonulásához az Ápisz gyilkosság emléke tapadt. I.e.525-ben ugyanis, a perzsa hódító, Kambüszész, egy éppen megszületett Ápisz bikát megölt, és feltálalta embereinek győzelmi lakomaként.

A történetírók szerint, Nagy Sándort az egyiptomiak Memphiszben Ptah trónusára ültették, vagyis fáraóvá kiáltották ki. Ám belső nyugtalansága és hódító jelleme hamarosan továbbindulásra késztette őt. A Nílus mentén észak felé vonult, és i.e. 331-ben a Földközi tenger-partján megalapította Alexandriát, mely később Egyiptom fővárosa lett.
Még ugyanebben az évben történt egyiptomi tartózkodása legromantikusabb, józan katonai és politikai megfontolások szemszögéből nézve ma is nehezen magyarázható epizódja: zarándoklata a sivatag mélyébe, a Szíva-oázisba, Amon jóshelyére. Ez a momentum azért is volt különös, mert Sándor a hadjárat legkritikusabb időszakában, seregeit hátrahagyva, egész egyszerűen „eltűnt”, hogy találkozzon a szentély főpapjával. Magát az odaérkezését is csodával határosnak tartották, a jól felszerelt csapatnak nem volt könnyű megközelítenie az istent. Állítólag, miután eltévedtek, hollók és kígyók vezették őket a helyes útra.

sándor_07A szentély papjai már előre tudtak Alexandrosz érkezéséről, már várták őt. Az oázis központjában, egy szikladombon álló orákulum-templomban történt meg az ünnepélyes aktus, Nagy Sándor isten-fiúságának kinyilatkoztatása. A rítus természeténél fogva részleteiben nem válhatott nyilvánossá, amit a király a szentély belsejében hallott. Annyi bizonyos, hogy a legöregebb pap isten fiának szólította őt, és nyilván ez volt az, amit Alexandrosz hallani is akart. Hogy teljesen biztos legyen a pap szavainak értelmezésében, feltette az ellenőrző kérdést, hogy apja (II. Philliposz) valamennyi gyilkosa megbűnhődött-e már? A válasz egyértelmű volt: Sándor atyja isten volt, ő ellene nem lehetett merényletet elkövetni.

Ennyit tudott meg az utókor arról, amit a király hallott, de volt a beszélgetésnek egy titkos része is, melyre a király anyjához, Olümpiaszhoz írt levelében célzott, azt ígérve, hogy hazatérése után csak neki fogja ezt feltárni. Rövid életében azonban hazatérésre már nem volt lehetősége.

sándor_10Szíva után újra Memphiszbe ment, s itt uralkodóként fogadta a görög államok küldöttségeit. Zeusz királynak szóló áldozata egyúttal Amon előtti hódolat is volt. Megszervezte Egyiptom új közigazgatását, majd egy utolsó monumentális művel tette emlékezetessé látogatását: hidat veretett a Níluson, és azon átkelve elhagyta Egyiptomot, ahová évek múlva már csak a teste tért vissza.
Számos emlék viseli Alexandrosz fáraó nevét és hivatalos címeit: Alsó- és Felső Egyiptom királya, Amon kedveltje, Ré választottja, Ré fia, Alexandrosz, aki élettel van megáldva, mint Ré mindörökre. Nevét, éppúgy, mint a fáraókét, az ovális névgyűrűbe, a kartusba írták.

Nagy Sándor Babilónban, világbirodalma fővárosában hunyt el fiatalon, alig 33 éves korában. Máig tisztázatlan, hogy természetes halállal távozott-e, vagy megmérgezték. Egyiptomiakat és kaldeusokat bíztak meg teste bebalzsamozásával, akik hét nappal a halál után is annyira frissnek találták a testet, hogy alig mertek hozzáfogni a mumifikáláshoz.

Végül aranykoporsóba fektették, s egy bíbortakaróval borított pompás kocsin, aranytrónusával, és fegyvereivel egyetemben kísérték sírjába, ami Memphiszben, a szakkarai nekropoliszban volt. Végakaratát, mely szerint apja, Amon mellett kívánt nyugodni, Szívában, nem teljesítette utódja, Ptolemaiosz.

Nyughelyét sajnos a mai napig nem sikerült megtalálni.

forrás:
Kákosy László: Az alexandriai időisten