boldogságMostanában egyre többször felteszem magamnak azt a kérdést, hogy csaltam-e mosolyt mások arcára, hogy okoztam-e örömöt tiszta szívből másoknak?

Nem tudom miért, de egyre erősebb ez az érzés bennem!

Azt gondolom, hogy ha minden nap feltenném ezt a kérdést lefekvés előtt magamnak, előbb-utóbb szokásommá válna, beépülne a napi gondolkodásomba, és ezáltal már nem a magam kis is önző érdekei vezérelnének a napi rutinban, hanem az, hogy hogyan tudnék boldog pillanatokat szerezni másoknak, és hogy hogyan tudnék segíteni másoknak.

Úgy hiszem, hogy el fog jönni az a nap, amikor is szembe “kell” nézni Önmagunkkal. Nem lenne jobb, ha ez itt és most történne meg, amikor is még van rá lehetőségem változtatni és hozzá tenni valami pozitívat, valami szépet, valami boldogabbat, ami “talán” mások javára, segítségére válhat?

Igyekszem így alakítani a dolgokat, persze ez nem megy egyik pillanatról a másikra, de valahol el kell kezdeni, szembe kell nézni a gyarlóságommal, az önzőségemmel, egy szóval magammal.

Ma még megtehetem, hogy tisztuljak! De vajon holnap is lesz rá alkalmam?

Tisztulni és tapasztalni születtünk le a Földre! Hát tegyük azt!

Kívánom Nektek szívből, hogy éljétek meg a belső békét, a harmóniát a minden napjaitokban, hogy mikor eljön az a bizonyos nap, tudjatok nyugodt szívvel szembe nézni a múltatokkal és Önmagatokkal!