tut_01Carter és Carnarvon „lenyűgöző” show-műsort rendezett, hogy leplezzék tettüket. Nincs mit szépíteni a dolgokon: egész egyszerűen kifosztották a sírt, a kincsek zömét elvitték.  Nincsenek kétségeim afelől, hogy megbízást teljesítettek, mindamellett ők maguk is jelentős vagyonra tette szert. Vajon milyen jelentősége lehetett azoknak a tárgyaknak, amiket magukkal vittek? Hova, kiknek a kezébe kerülhettek ezek?

Arról szinte egy, a sír felfedezéséről szóló, hivatalos könyvben sem lehet olvasni, hogy a gyönyörű, színarany szarkofágon, szobrocskákon, ékszereken, és egyéb felbecsülhetetlen értékű kincseken kívül Carterék mást is találtak a sírban.  És ezeknek is nyoma veszett…

A The Times egyik, a sír hivatalos megnyitása utáni tudósításában volt egy állítás, amelynek senki sem tulajdonított különösebb jelentőséget. E szerint a kutatók „fontos papiruszokat” és történelmi dokumentumokat is találtak a sírban, mégpedig teljesen ép állapotban. Ezeket a dokumentumokat azonban azonnal eltüntették, és többé nem látta senki.

tut_02Amikor a sírt először megnyitották, Carter és Carnarvon több szakértőt felkért, hogy segítsenek a leletmentési munkálatokban. Az egyik megbízottjuk James Breasted professzor volt, a Chicagoi Egyetem Ókori Kelet-intézetének alapítója és igazgatója, a hieroglifák és az ókori egyiptomi nyelv szakértője.

Carter Luxorba hívta, hogy tanulmányozza „a fontos papiruszokat”. Érkezésekor azonban közölték a professzorral, hogy tévedés történt, és azok, amiket papiruszoknak hittek, a király ágytakarói és alsóneműi, csak a sötétben papirusznak hitték. A nyilvánosság ekkor hallott utoljára a papiruszokról, vagy bármilyen feljegyzésről, melyeket a sírban találtak.

tut_03Érthetetlen, hogy olyasvalaki, mint Carter, akinek olyan nagy tapasztalata volt, odahívja Breastedet anélkül, hogy megbizonyosodik afelől, hogy a holmik írott források, vagy tárgyak-e. Már maga a gondolat, hogy Carter egy ágytakarót és alsóneműket papirusznak néz, nevetséges.

Azt is nehéz elhinni, hogy a gyűjteményben nem volt semmilyen írott feljegyzés. A jelenkorban feltárt sírokban mindig találtak papiruszokat, még ha a sírt korábban ki is rabolták, mert az ókori sírrablókat ezek nem érdekelték. Joggal feltételezhető, hogy eredetileg Tutankhamon sírjában is voltak ilyen jellegű feljegyzések. De akkor miért kellett ezek létezését eltitkolni? És hol, kinek a kezében vannak ezek a papiruszok ma?

Nemcsak a The Times cikkeiben szóltak a rejtélyes papiruszok létezéséről. Carnarvon barátjának, a múzeumi gyűjtőnek, Wallis Budge-nak írt levelében elárulja: olyan papiruszokat találtak, melyek „megváltoztatják a világ gondolkodásmódját”. Azonban röviddel ezután Carnarvon is hallgatásba burkolózott a témát illetően.

tut_04A döntő bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a sírban olyan dokumentumok voltak, melyek sohasem kerültek a nyilvánosság elé, magától Cartertől származik. Egyiptomi tartózkodása során gyakran panaszkodott arról, hogy saját kormánya sem támogatja a leletek igazságos elosztásában. Tudvalevő, hogy abban az időben a brit és az egyiptomi kormány diplomáciai kapcsolatait igencsak megterhelte az országban egyre erősödő nacionalizmus. A brit hivatalnokok legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy Carter beadványaival foglalkozzon. Amikor egy alkalommal vitába keveredett az alkonzullal, aki közölte vele, hogy nem tudnak segíteni neki az ügyben, mert a gondja személyes sérelem, Carter dühében a következő kijelentést tette: „Hacsak nem kapok elégtételt és jogorvoslatot, meg fogom jelentetni azokat a dokumentumokat, melyek a sírban talált papiruszokból származnak. Ezek a dokumentumok a zsidók Egyiptomból való kivonulásának igaz és botrányos történetéről szólnak!”

tut_05A Carter és az alkonzul közti beszélgetés nem maradt titokban, számos könyvben írtak róla. Többek közt Thomas Hoving, a „Tutankhamon, az el nem mondott történet” c. könyv szerzője, aki megtalálta Lee Kedick jegyzeteiben, aki Carter amerikai körútját szervezte.

Tutankhamon apja az eretneknek kikiáltott fáraó, Ehnaton volt, aki vallásreformjáról híresült el. Eltörölte az Amon kultuszt, s vele együtt a félistenek kultuszát is, s egyetlen istennek tette meg Aton-t, a napkorong urát. A korszak papjai gyűlölték Ehnatont, s nagy valószínűséggel megölték. Halála után megpróbálták kitörölni őt a történelemből. Neveit levésték a falakról, szobrokról, az általa épített templomokat, sőt az egész fővárosát porig rombolták. Az, hogy ma nem stimmel az egyiptomi történelmi és uralkodói kronológia, épp azért van, mert Ehnatonról az utókor sem akart tudomást venni. Mindennek fényében elképzelhető, hogy az Exodus valójában nem II. Ramszesz uralkodása alatt zajlott le, és az izraelitákat Tutankhamon uralkodásának végén Horemheb űzte ki Egyiptomból. Az a hadvezér, aki később maga is fáraó lett. Ez, illetve az a tény, hogy Ehnaton anyja, Teje királyné sémi származású volt, igen sok találgatásra adott okot, melyek igencsak messzire vezetnek.

tut_06Rengeteg teória látott napvilágot azóta ezzel kapcsolatban, melyeket itt és most nem szeretnék ismertetni, de azt szeretném hangsúlyozni, hogy ezek, írásos bizonyíték hiányában, egyelőre csak találgatások! De fontos lenne tudni az igazságot.. És megint csak felmerül a kérdés: kiknek állt érdekében ezeket az információkat eltitkolni és miért?

Többek között ezért gondolom azt, hogy bármi volt is azokon a tekercseken, eltűnésük a legnagyobb bűn, melyet Tutankhamon sírjával kapcsolatban elkövettek.

Az egész történet kapcsán egy dolog biztos: Howard Carter és Lord Carnarvon nem olyan hősök voltak, mint amilyennek eddig tartottuk őket: alig jobbak közönséges sírrablóknál, bár kétségtelen, hogy elképesztően ügyesek. A nagy felfedezések korában az európai és amerikai uralkodó osztályok (lásd: pl. a Rotschildok) sajnos szabadon kisajátíthatták a világ javait, elrabolva Egyiptom ókori örökségének javarészét. Soha nem fogjuk megtudni, hogy Carter és Carnarvon mennyi, és milyen jelentőségű leletet tulajdonított el, és hogy mi lett ezekkel, de az biztos, hogy aligha történt olyan bűntény a történelem során, mely ilyen látványos eredménnyel végződött.

tut_07Megvoltak az összeköttetéseik, a megfelelő forrásaik (Carnarvonnak), illetve szaktudásuk (Carternek) ahhoz, hogy véghezvigyenek egy ekkora átverést, amely számukra csak egy üzleti vállalkozás volt. Mivel Carnarvon a brit uralkodói osztályhoz tartozott, sikerült megőrizniük annak a látszatát, hogy tisztességesen dolgoztak, ráadásul sikerült igen fontos és befolyásos személyiségeket is megnyerniük tervük kivitelezéséhez, hisz miután például a múzeumok és a magángyűjtők is belekeveredtek, ugyanazok lettek az érdekeik nekik is, mint Carteréknek.

tut_08Carter utolsó éveit félelemben élte le, mivel tudta, hogy sokan azok közül, akik ismerték a sír titkát, rejtélyes körülmények között haltak meg. Bérelt egy házat a thébai nyugati parton, de ideje nagy részét a luxori Winter Palace Hotel előcsarnokában üldögélve töltötte, komorságba süppedve, némán.  Halála után vagyonát elárverezték a Sotheby’s aukcióján és szerény, ám különleges régiséggyűjteménye Farouk királyon keresztül a Kairói Múzeumba került. Más darabok viszont a londoni kereskedők révén különböző magángyűjteményekben végezték. Házát, melyben a völgyben töltött évei alatt lakott, a Metropolitan Múzeum vette át.

Amikor az 1970-es években a Tutankhamon kiállítás bejárta a világot, már egy új generáció ismerkedhetett meg a csodával, s nem érdekelt senkit a felfedezés piszkos háttere, hogy mi és hogyan történt valójában az 1920-as évek elején a Királyok Völgyében. Csak az számított, hogy megtörtént, és káprázatos.

Az biztos, hogy Carter és Carnarvon minden idők egyik legnagyszerűbb meséjét írta meg…

Gerald O’Farrell nyomán

A Tutankhamon összeesküvés sorozat