tut_01Amit ma hivatalosan tudunk arról, hogy Carter és Carnarvon hogyan fedezte fel Tutankhamon sírját, az a tudósok által elfogadott, és a sajtó (az a sajtó, akiket Carnarvonék tulajdonképpen „megvettek”) által elénk „tálalt” verzió. De ez csak félig fedi a valóságot.

Vajon mi történt valójában 1922-ben a Királyok Völgyében?

tut_02Mint arról már írtam, Carter nemcsak gazdag szeretett volna lenni, a társadalmi megbecsülés kivívását még inkább szomjazta. Sokak szerint sokkal korábban tudomást szerzett a fiatal fáraó sírjának hollétéről, mint ahogyan azt mi ma gondoljuk. Az El-Rassulok megmutatták neki a más sírokból odavezető átjárókat, és csak a kedvező alkalomra (és pénzre) várt, hogy kiaknázza ezt a páratlan felfedezést. Valószínű, hogy járt is a sírban velük, sőt, onnan származó tárgyakat el is adott, ám ő másra sóvárgott: elismerésre. Sikeres sírrablóként gazdag lehetett volna, de soha nem nyeri el a nemesi címet, és nem szerez világhírnevet. Őt valójában ez hajtotta.

tut_03Amikor bemutatták Carnarvonnak, egyből felismerte a lehetőséget. A lordnak volt pénze, rangja és arra vágyott, amire ő. Míg politikus apja árnyékában élt, nem vívott ki társadalmi megbecsülést. Most azonban megalapozhatta saját hírnevét, s nem utolsó sorban biztosíthatta a család birtok jövőjét.

Ám ekkor az amerikai kincsvadász Davis megszerezte a koncessziót arra a területre, amelyről Carter már tudta, hogy ott rejtőzik a sír. Davis már csak néhány méternyire járt a bejárattól, amikor Carter lebeszélte őt arról, hogy folytassa az ásatást.

tut_04Elképzelhető, hogy Carter, Carnarvon és az El-Rassulok ekkor már javában dolgoztak Tutankhamom sírjában, és ha Davis bejut oda, és rájuk talál, akkor minden kiderül. 1908-ban Davis talált egy sírt, melyből Tutankhamon és felesége, Anheszepaaton pecsétjével ellátott tárgyak kerültek elő. Davis biztos volt benne, hogy megtalálta a fiatal fáraó nyughelyét, és igaza is volt: a sír egy részét fedezte fel. Így hát Carternek, hogy elhárítsa a közelgő katasztrófát, meg kellett győznie Davist arról, hogy nincs már ott semmi. Azt mondta neki, hogy a sír túl kicsi ahhoz, hogy egy királyé legyen, és ebben igaza is volt. Amit Davis valójában talált, az csak egy átjáró volt Tutankhamon sírjához. Csak Carter tudta, hol van a fáraó, és ezt esze ágában sem volt elárulni Davisnek, vagy bárki másnak. Miután évekig dolgozott a Völgyben, tudta, hogy a XVIII. dinasztia tagjainak sírjai egymáshoz kapcsolódnak, és Tutankhamon végső nyughelye VI. Ramszeszé alatt található. Ismerve ezeket a sírokat összekötő, titkos föld alatti átjárókat  tudtak egyébként a sírrablók is titokban tevékenykedni éveken át.

tut_05Amint Carter megtalálta a bejáratot, amit a papok használtak kb. 3000 évvel ezelőtt, meg kellett akadályoznia, hogy bárki is őt megelőzve bejusson a sírba. Csak annyit tehetett, hogy várt a megfelelő alkalomra, amikor színre léphetett…

Miközben a nyilvánosság úgy tudta, hogy Carter csak felszíni ásatásokat végez a Királyok Völgyében, ő már titokban tevékenykedett a sírban. Ki kellett számolnia annak a felszínhez viszonyított pontos helyzetét egy álbejárat készítéséhez. A fosztogatás minden nyomát el kellett tüntetnie. Már folyamatban volt ugyanis a sír kiürítése.  A hatóságok és a rivális régészek megtévesztésére más helyeken is végzett ásatásokat.

Carternek és Carnarvonnak időre volt szüksége, hogy mindent elvigyenek a sírból, amit akarnak és mindent előkészítsenek a hivatalos megnyitóra, amely majd híressé teszi őket.

tut_06Számos bizonyíték van rá, hogy már évekkel korábban bejutottak a sírba, mielőtt hivatalosan is bejelentették, hogy megtalálták. A legmeggyőzőbb egy gyűrű, melyet Carnarvon Edward Harknessnek adott, aki a Metropolitan Múzeum testületi elnöke volt 1921-ben. A gyűrű – rajta Tutankhamon kartusával- csakis az ifjú fáraó sírjából származhatott. Emlékeztetőül: a sírt hivatalosan 1922. novemberében fedezték fel…

A Carter és Carnarvon által felfedezett sír sokkal több felbecsülhetetlen értékű tárgyi leletet rejtett, mint azt az emberek akárcsak sejthették volna. 1914 és 1922 között Carterék szisztematikusan elhordták onnan a kincsek nagy részét, de még így is eleget hagytak ott, hogy a közönség megcsodálja. Az elkövetkező időszakban minden történet, ami napvilágot látott, gondosan meg volt tervezve.

tut_07Ha megnézünk egy korabeli fotót a sírról, akkor azt láthatjuk, hogy a leletek a legnagyobb rendetlenségben, egymás hegyén-hátán hevernek az oldalkamrában. Hogyan tudta volna így bárki megmondani, hogy mi van ott és hiányzik-e valami? Carternek és Carnarvonnak sikerült jól összezavarnia a képet, és így magukon az ásatókon kívül senki nem tudta pontosan, mi van a kamrákban.

Számtalan kérdés merül fel ma az emberben Tutankhamon sírjával kapcsolatban. Egyrészt, a ma kiállított (a Kairói Múzeumon kívül még tizenhárom másik múzeumban is találunk Tutankhamon sírjából származó kincseket, a magán kézben lévő tárgyakról nem is beszélve) leletek mennyiségét figyelembe véve, felvetődik, hogy vajon hogyan származhatott ennyi lelet abból a néhány kis kamrából, melyből a sír áll? Másrészt: miért ilyen jelentéktelen kis sírban fekszik az a fáraó, akit ilyen gazdag sírmelléklettel temettek el?

tut_08Az egyik lehetséges magyarázat erre az, hogy váratlanul halt meg, és még nem készültek el a sírjával, de a vele eltemetett kincsek alapján ez nem valószínű. Ha ugyanis volt idejük ezt a hatalmas gazdagságot felhalmozni, akkor lett volna idejük arra is, hogy rangjának és méltóságának megfelelő sírt építsenek neki. És mindezeken túl, miért volt olyan kicsi a sír bejárata, hogy a papoknak félbe kellett vágniuk a király hat harckocsijának tengelyét, hogy beférjenek rajta?

Elnézést a kifejezésért, de az egyiptomiak nem voltak ennyire amatőrök… Papokról és szolgákról van szó, akik mindent megtettek, hogy méltó módon temessék el uralkodójukat. Valóban lehetséges lenne, hogy feldarabolták a szekereket csak azért, hogy átpréseljék egy szűk ajtón, s aztán darabokra szedve otthagyják?

tut_09Aztán ott van a szarkofágot rejtő arany sírszekrények esete. Amikor elérkezett a pillanat, hogy kinyissák azokat, hogy a koporsókhoz férjenek, Carter bejelentette, hogy a faburkolat valószínűleg összeszáradt a száraz közegben háromezer év alatt és ezért jött le könnyedén. Később könyvében (The Tomb of Tutankhamun) azt írta, hogy a szekrények készítői igazi mesterek, munkájuk nagy szaktudásról árulkodik, de a fáraó hirtelen halála miatt a részeket sietve kellett összerakniuk, s nem törődtek azzal, hogy esetleg megsérül az aranyozott díszítés. Carter mély horpadásokról számol be, melyek valamilyen súlyos, kalapácshoz hasonló szerszámtól szárazhattak.

Ráadásul, hogyan lehetséges, hogy a szekrényeket – a rajtuk szereplő instrukciókkal ellentétben – rossz irányban helyezzék el? Ezek az emberek istenkirályuknak, szeretett fáraójuknak készítettek végső nyughelyet; lehetséges-e, hogy nem végeztek alapos munkát? Tényleg van, aki ezt komolyan veszi? Sokkal valószínűbb az, hogy a hevenyészett munka az El-Rassuloké volt, akik igyekeztek minél hamarabb végrehajtani Carter utasításait a sír XX. századi kifosztásakor.

A sír véletlenszerű felfedezését is Carter találta ki, hogy ezzel is alátámassza a nyilvánosság előtt a „felfedezett” bejárat hitelességét. Így megtehette, hogy csak félig ásta ki a sírt, az első lepecsételt kapubejáratig, barátja, Carnarvon érkezésére várva. Csak annyit tett, hogy újra lepecsételte az ajtót. Nem kellett, hogy kiássa az egészet, mert tudta, hogy ott van a bejárat. Ő maga építette….

tut_10Vajon miért vesződött Carter és Carnarvon azzal, hogy kiterveljék ezt a teátrális bemutatót a sír felfedezéséről és megnyitásáról? Nos, azért, mert a hivatalos sírmegnyitás nélkül nem tarthattak volna igényt a leletekre és nem adhatták volna el nyíltan azokat. A hivatalos megnyitó előtt Carnarvon megígérte a Metropolitan Múzeumnak, hogy mindannak, amit találnak, nagy részét ők kapják meg. „Természetesen adnom kell valamit a British Museum-nak is, de ügyelni fogok rá, hogy a Metropolitanről kellőképpen gondoskodjanak”– mondta Lythgoe-nak.

Valójában azonban, esze ágában sem volt eladni, még kevésbé odaadni a British Museum-nak a megszerzett leletek semelyikét sem. Az amerikaiak jobb árat kínáltak, és nem kérdeztek olyan sokat. Carter intézett mindent, és „erőfeszítéseiért” tisztességes jutalékot kapott. Az egyiptomiakat ez felháborította, s a Carnarvonnal kötött szerződésükre hivatkoztak, mely szerint a kincsek Egyiptomot illetik meg. Így hát, amikor megnyitották a sírkamrát, Carter kénytelen volt nyilvánosan bejelenteni, hogy a sír egész „tartalmának az Egyiptomi Múzeumba kell kerülnie, az archeológia nevében.” De persze akkorra már a leletek zöme az ő kezükben volt.

tut_11Carter és Carnarvon hazugságaival már néhány korabeli újságíró is kezdett foglalkozni, mert rájöttek néhány dologra, mi több, a helybeliek is meséltek nekik ezt-azt. Ám még ők is túl nagy jóindulattal ítélték meg „hőseinket”, akik sokkal bonyolultabb hálót szőttek annál, mint azt a korábbi krónikások el tudták képzelni…

folyt.köv.

Gerald O’Farrell nyomán

A Tutankhamon összeesküvés sorozat részei