tut_011914-ben Theodore Davis, aki annakelőtte megszállottan kutatott Tutankhamon sírja után a Királyok Völgyében, végleg felhagyott a kereséssel, s ebben a döntésében épp Carter erősítette őt meg. Az a Carter, aki Davis következő évben bekövetkezett halála után gyorsan megszerezte a koncessziót, és szinte azonnal nekilátott szisztematikusan feltárni a területet, mert biztos volt benne, hogy valahol ott van a fiatal fáraó sírkamrája. Ő akarta megtalálni.

Ugyanebben az évben kitört a háború Európában. Az egyiptomi régiségek kevésbé érdekelték már az embereket. Amikor Törökország hadat üzent a szövetségeseknek, Nagy-Britannia bejelentette, hogy Egyiptom – mely  akkor még a Török Birodalom része volt – őfelsége védnöksége alá kerül, és ennélfogva angol protektorátus alá kerül. Az ásatási területek brit felügyelet alá kerültek, a régészeti hatóságok és a média figyelmét pedig más kötötte le, így Carter és Carnarvon nyugodtabban tevékenykedhetett, anélkül, hogy bárki figyelmét magukra vonták volna.

tut_02A háború alatt Carnarvon főként Angliában tartózkodott, Carter viszont – saját szavaival élve – királyi hírszerzőként tevékenykedett (magyarul, saját hazájának kémkedett), valahol Felső-Egyiptomban. 1917-ben visszatért az ásatásokhoz, de sokáig nem járt sikerrel. Időközben Carnarvon megelégelte, hogy a kutatás annyi pénzébe kerül, és úgy döntött, befejezi az ásatások támogatását. Az egyiptológusok, így Maspero véleménye, hogy a völgyet már teljesen feltárták, számára is hihetőnek tűnt. Carter azonban nem adta fel, és kikönyörgött tőle egy utolsó esélyt. Elszántsága meggyőzte a lordot, így Carter november elején már ismét a völgyben dolgozott.

tut_03A hivatalos történet, amit Carterék a világ elé tártak, szinte mindenki számára ismert: egy véletlen folytán rábukkantak a fiatal fáraó sírjához vezető lépcsőfokokra. Miután megbizonyosodott arról, hogy itt valóban nagy horderejű dologról lehet szó, Carter azonnal táviratozott Angliába, hogy értesítse Carnarvont; hisz barátja és szponzora megérdemli, hogy ott legyen a sír pecsétjeinek felnyitásakor. Meghagyta hát embereinek, hogy temessék vissza a lépcsőket, és őrizzék a helyet.

Carnarvonnak és leányának, Lady Evelynnek, két és fél hetet vett igénybe, hogy Luxorba érjenek. Megérkezésük másnapján aztán feltárult előttük a lezárt ajtó. Most már láthatták: a pecséteken az a név szerepel, amit reméltek: Tutankhamoné. Ám némiképp kedvüket szegte, amikor észrevették, hogy a pecséteket néhány helyen már felnyitották és újra lezárták. Vajon sírrablók jártak ott korábban? Vagy csak megint egy üres kamrát találnak majd, meg néhány limlomot?

tut_04Miután emberei megtisztították a körülbelül 12 méter hosszú folyosót, Carter egy kis rést vésett a kapun, és végre bepillanthatott a sírkamrába. A szeme elé táruló látványt százszor is leírták már könyvekben és publikációkban. Olyasmi ez, amiről az emberek mindig szívesen olvasnak. És olyan hely, amelyet mindenki a saját szemével szeretne látni. Úgy tűnt, a tündérmese tökéletes véget ér.

14 éven át álmodoztak róla, és tíz éven át dolgoztak érte. Erre fordították életük nagy részét (és Carnarvon vagyonát); arra, hogy valami olyan után kutassanak, amit évszázadokon át nem talált meg senki. Most pedig, mint a mesében, meglett a jutalma a hosszú évek küzdelmének és csalódásainak, a türelmüknek és bátorságuknak, mely akkor is kitartott, amikor a többiek már feladták. És ez a jutalom egy olyan kincseskamra, mely legvadabb álmaikat is felülmúlta.

Ám már akkor sokan tudták, hogy valami nagyon nem stimmel a sztorival. Egyrészt megdöbbentett mindenkit, mikor megtudták, hogy Carterék első behatolása a sírkamrába az éj leple alatt történt. Az éjszaka nagy részét a kincsek pakolásával töltötték. Vajon miért?

tut_05A sírba való bejutást követően egy hónappal Alfred Lucas, az egyiptomi kormány szakértője csatlakozott a csapathoz. Huszonöt évvel később ezt írta egy francia régészeti kiadványban: „…sok a rejtély a rablók által vájt nyílás körül. Amikor először láttam – december 20. körül -, a lyukat egy kosárfedél takarta és néhány gyékény, melyet Mr. Carter a padlóból szedett ki…. ő, Lord Carnarvon, és lánya biztos, hogy jártak a sírkamrában és a raktárban, utóbbinak nem volt ajtaja a hivatalos felnyitás előtt.”
Később pedig így írt: „A nyílást a külső ajtótól eltérően nem a temetői hivatalnokok zárták és pecsételték le, hanem Mr. Carnarvon. Amikor dolgozni kezdtem vele, megmutatta a zárat és a pecsétet, és amikor elmondtam neki, hogy nem néz ki valami réginek, elismerte, nem is az, ő csinálta.”

Lucas arra is határozottan emlékezett, hogy a sír hivatalos felnyitása előtt Carter otthonában látott egy parfümös dobozt, amit később az egyik szekrényben találtak meg a sír belsejében. Azok számára, akik kétkedéssel szemlélték Carter és Carnarvon működését, ez csak még jobban megerősítette gyanakvásukat: a két férfi már korábban járt a sírkamrában.

tut_06Nemcsak a sír felfedezésének híre járta be a világot; pletykák kezdtek keringeni Egyiptom szerte is. Az egyik ilyen pletyka szerint a helybeliek három repülőgépet láttak leszállni, majd később kincsekkel felszállni a Királyok Völgyében. Carter is hallott ezekről a „mendemondákról”, ám cinikusan tagadott. Talán csak nem hiszi el senki, hogy ez a két hős, a gazdag angol arisztokrata és az elismert angol tudós, ezek a kiváló szakemberek, akik még a legnagyobb hőségben is öltönyben, kalapban és csokornyakkendőben jártak, ellopnák az általuk felfedezett kincseket?! Ki hinne néhány műveletlen „bennszülöttnek”, ilyen kiváló emberek tanúvallomásával szemben? Valószínűleg senki.

tut_07A hivatalos megnyitásra november 29-én került sor. A közönségnek azonban csak az előkamrát mutatták meg, a sírkamrán a nyílást letakarták egy kosárral és gyékénnyel. A föld alatt Carter hozzákezdett a „show”-hoz. Az előkamrát már megtisztították, és székeket tettek be a közönség számára. A nyílást, melyen Carter és Carnarvon bement a sírkamrába, eltakarták egy kis faemelvénnyel. Carnarvon rövid beszédet intézett a meghívottakhoz, megköszönve a munkások segítségét, és háláját fejezte ki a Metropolitan Múzeumnak, amiért olyan sokat segítettek. Ezután következett Carter. Lassan elkezdte lebontani a sírkamra falát körülvevő gipszet. Ő már tudta, mi van mögötte, ám színpadias lassúsággal növelte a közönség feszült várakozását. Amikor aztán a nyílás már elég nagy volt, Carter átnézett rajta, és fojtott hangon, csodálkozást színlelve azt mondta: „Egy kék-arany fajanszos falat látok.”

tut_08Lassan feltárták a sírkamra belsejét, benne a számtalan csodálatos kincscsel. A pillanat varázsa mindenkit lenyűgözött. Kiváltképp, amikor Carter bejelentette az elbűvölt tömegnek, hogy a (feltételezett) sírrablók nem nyúltak a fáraó holttestéhez, Tutankhamon múmiája érintetlenül fekszik koporsójában.

Minden úgy sikerült, ahogy eltervezték. A világ „Tut-mániában” égett: mindenki mindent tudni akart erről a fiatalon elhunyt fáraóról. A nyugati világ el akarta felejteni a háború borzalmait, s mi más feledtette volna jobban az emberekkel a valóságot, mint egy ókori és titokzatos királyi udvar mesés gazdagsága és a halhatatlanság megőrzésére tett erőfeszítései, melyek csaknem 3000 évig rejtve maradtak?! Újságírók hada érkezett a helyszínre, a világ minden tájáról, és nemsokára mindenki a fantasztikus kincsekről és a két rettenthetetlen hősről beszélt, akik a természetfeletti elemekkel dacolva próbálják meg kideríteni az igazságot.

A siker-sztorira azonban súlyos árnyék vetült, amikor a sajtó elkezdett cikkezni a „fáraó átkáról”. Az újságok szerint az „átok” első áldozata maga Carnarvon lett, 1923. április 2-án, csupán négy hónappal a sír felfedezésének teátrális bejelentése után. A hivatalos hírek szerint megcsípte az arcát egy moszkitószúnyog, a seb csúnyán elfertőződött borotválkozás közben és Carnarvonnak magasra szökött a láza. A már eleve rossz egészségi állapotú lord ágynak esett, tüdőgyulladást kapott, s végül meghalt.

tut_09Az átok mítosza gyorsan terjedt. Riportok jelentek meg a sír egyik (állítólagos) feliratáról, mely szerint: „A halál gyors szárnyakon jön el azokért, akik a fáraó sírját háborgatják”.  És valóban: történt néhány jelentős haláleset Carter és Carnarvon környezetében: Carnarvon halála után hat hónappal meghalt fiatalabb féltestvére, Aubrey Herbert. Carter titkárát, Richard Bethelt, a klubjában találták holtan, körülbelül hat évvel később. Bethel apja, Lord Westbury szintén különös körülmények között halt meg, nem sokkal azután. A Lord Westburyt szállító halottaskocsi elgázolt egy nyolcéves gyereket. Egy röntgenspecialista, aki azért utazott volna a sírhoz, hogy megvizsgálja a múmiát, úton odafelé halt meg, George Jay Gould vasútmágnást pedig tüdőgyulladás vitte el, miután a sírban járt. Ali Fahmy Bey egyiptomi herceget felesége lőtte le a londoni Savoy Hotel-ben, szintén a sír megtekintése után. Carter asszisztense, Arthur Mace, a Metropolitan Múzeum felügyelője azelőtt halt meg, hogy az ásatás befejeződött volna. Egy francia egyiptológus is meghalt, miután megnézte a sírt, egy, a British Museum-ban dolgozó munkás pedig miközben a sírból származó tárgyakat címkézte.

tut_10A történet idáig a sajtó és a tudósok által elfogadott verzió arról, hogyan fedezte fel Carter és Carnarvon Tutankhamon sírját. De mindez csak félig fedi a valóságot. Sokak szerint az egész történet valójában csupán megdöbbentő rablások és gyilkosságok sorozata, és semmi köze sincs a „fáraó átkához”. Carter és Lord Carnarvon becsapta az egész világot – ám csalásuk kivitelezése közben nagy horderejű titokra bukkantak, s ezért azok, akiknek ez érdekében állt, gyilkosságok sorozatával akadályozták meg, hogy az igazság napvilágra kerüljön.

folyt.köv.

Gerald O’Farrell nyomán

A Tutankhamon összeesküvés sorozat részei