sety_01Néhány évvel ezelőtt, egyik egyiptomi utam során, amikor éppen Abüdoszban jártam, a templomhoz felvezető út mellett egy árus a kezembe nyomott egy angol nyelvű könyvet. Először nem akartam kézbe venni, de az ember (aki egyébként azóta is ott árul, és minden évben, mikor arra járok, rám ismer) ragaszkodott hozzá, hogy legalább olvassam el a hátsó borítón, hogy miről is szól a könyv. Az egész szituáció furcsa volt, mert egyrészt Egyiptomban utcai árus egyáltalán nem szokott könyvet árulni, másrészt ez a férfi egyenesen hozzám jött oda ezzel a könyvvel, és nekem kínálta azt. Gyorsan átfutottam az ajánló sorokat, és mivel érdekesnek találtam, megvettem, aztán siettem tovább a csoportom után a templomba. Hazaérkezésem után nem azonnal vettem kézbe a könyvet, néhány hetet még váratott magára, de amikor belekezdtem az olvasásába, nem tudtam letenni.

Így ismerkedtem meg Dorothy Eady, azaz Omm Sety nem mindennapi történetével…

sety_02Sokan, sokszor cikkeztek már arról, hogy vannak emberek, akik bizony visszaemlékeznek előző életeikre, s erről bizonyságot is tudnak tenni. Nos, ez a brit hölgy is ezek közé tartozott, s története épp Abüdoszhoz, s az abüdoszi templomot építtető I. Széthi fáraó személyéhez kötődik.
Dorothy 1903-ban született egy tehetős dél-londoni családba, s egészen átlagos gyermekként cseperedett egészen addig, míg hároméves korában játék közben le nem esett házuk lépcsőjén. Az orvos, akit riasztottak, már csak a kislány halálát tudta megállapítani, ám meglepődve tapasztalta, hogy az néhány óra elteltével már vidáman játszott a „halálos ágyán” ülve. Dorothy élete ekkor változott meg mindörökre.

Az eset után rendszeresen álmodott egy messzi országbeli helyről, melyet igen különösnek írt le, és amelyről váltig állította, hogy az az ő valódi otthona. A szülők nem tudták mire vélni a dolgot, azt gondolták, talán a balesete okozta ezt a furcsa „képzelgést”.

sety_03Néhány évvel később, amikor a család ellátogatott a British Museumba, Dorothyt annyira elbűvölte az egyiptomi kiállítás, hogy rendszeresen vissza kellett őt vinni oda, s szinte nem tudott elszakadni a helytől, illetve az ott kiállított tárgyaktól. Az ősi múmiák, és szarkofágok között érezte csak jól magát. Azt mondta szüleinek, hogy együtt akar lenni „az ő népével”, s minden alkalommal megcsókolta a kiállított szobrok lábát.

Egy alkalommal kezébe került egy fotó Abüdosz ősi templomáról, s attól kezdve mély meggyőződéssel állította, hogy ő valójában oda tartozik. Tudta, hogy a templomot I. Széthi fáraó építtette, s hogy az volt az ő otthona. Ezt a meggyőződését aztán élete végéig fenntartotta.

Hamarosan összebarátkozott a múzeum egyiptomi részlegének vezetőjével, aki aztán elkezdte őt megtanítani a hieroglifek olvasására, ami igen könnyen ment neki. Tanítójának döbbenetét látva, Dorothy elmagyarázta neki, hogy ő nem egy új nyelvet tanul éppen, hanem csak felelevenít egy olyan tudást, amely már a birtokában van. Ettől kezdve szinte minden szabadidejét a múzeumban töltötte.

Iskolai tanárai megkérték szüleit, hogy vegyék ki gyermeküket a tanintézetből, mert „meséivel” csak összezavarja a többi gyereket. Így aztán magántanárt fogadtak mellé, akinek szintén sokat mesélt korábbi életéről; arról, hogy rájött, ő valójában egy egyiptomi lány, egy fiatal papnő, Bentreshyt reinkarnációja, aki I. Széthi fáraó szeretője volt, s akit a király öngyilkosságra kényszerített, amikor kapcsolatukra fény derült. (Megjegyzem, ez a momentum nekem kicsit „sántít”, hiszen az ókori Egyiptomban nem volt ritka, sőt: elfogadott volt, hogy egy uralkodónak több felesége, azon túl pedig több ágyasa is volt, mi több, háremet tartottak fenn.)

sety_04Dorothy olyannyira zsigereiben érezte egyiptomi múltját, hogy életét is úgy alakította, hogy a szeretett országba költözhessen. Amikor 1931-ben először lépett Egyiptom földjére, lehajolt, megcsókolta a földet, s kijelentette, hogy hazaérkezett, s többé el nem hagyja otthonát. 1933-ban hozzáment egy egyiptomi férfihoz, és Kairóba költözött. Nemsokára fia született, akit – nem nagy meglepetésre – Sety-nek nevezett el. Önmagát pedig attól kezdve Omm Sety-nak, azaz „Sety mamának” hívatta. Kapcsolata a férjével nem bizonyult szilárdnak, mert a Dorothy minden idejét az egyiptomi kultúra tanulmányozásának szentelte. Gyakran tűnt el éjszakára is, amikor a gízai fennsíkon, a piramisok „árnyékában” aludt, a szabad ég alatt. Gyakran transzba esett, s ilyenkor hieroglifeket rajzolt, automatikusan írt. Férje nem bírta ezt sokáig, így elváltak.

sety_05Beszámolói szerint rendszeresen látogatta őt egy szellem, mégpedig Hor-Ra szelleme, aki elmesélte neki Bentreshyt életét. A lány anyja zöldségárus volt, apja pedig egy egyiptomi katona. Amikor hároméves lett, elveszítette édesanyját, akit Kom El Sultan templomában temettek el, és később itt lett papnő Bentreshyt is. 14 évesen beleszeretett I. Széthi fáraóba, mivel azonban papnőként szüzességi fogadalmat tett, és terhessége miatt rájöttek viszonyukra, öngyilkosságot követett el. Széthivel azonban nagyon szerették egymást, és még halála előtt fogadalmat tettek egymásnak, hogy egy következő életben találkozni fognak.

sety_06A könyv ezeknek a találkozásoknak a történeteit beszéli el, vagyis Dorothy, azaz Omm Sety asztrál utazásait, melyekből képet kapunk nemcsak magáról a fáraó személyiségéről, de annak családjáról és fiairól is, többek között a fiatal II. Ramszeszről is, akit Dorothy igen jóképű férfiként emlegetett.

Válása után Dorothy Eady archeológus asszisztensként dolgozott Egyiptomban, s 52 éves korában jutott el Abüdoszba, ahol aztán letelepedett. A falucska minden lakója ismerte Omm Sety-t, szerették is, hiszen nagyon jól be tudott illeszkedni az ottani közösségbe. Gyógyítással foglalkozott, mindenkin segített, aki hozzá fordult. A helybeliek szívesen hallgatták előző életbeli történeteit, s kétségkívül hittek is neki. Emlékképei, hely- és nyelv ismerete, valamint az ott végzett munkája igen nagy segítségére volt a terepen dolgozó régészek számára.

Minden reggel ellátogatott I. Széthi templomába, ahol imádkozott. Ízisz és Ozírisz születésnapján ételáldozatot, sört, bort és kenyeret vitt az istenségek szentélyeibe. Elmesélte, hogy emlékszik rá, hogy Bentreshyt idejében a templomot gyönyörű kert vette körül, s a fiatal papnő rendszeresen ott meditált, és ez volt titkos találkahelyük színhelye is a fáraóval.

sety_07Egy alkalommal, amikor a jól ismert, és hőn szeretett abüdoszi templomba ellátogatott (amelyet ő hozott rendbe, és amelynek önkéntes őrzője és idegenvezetője lett), a kairói múzeum Régiségek Hivatalának akkori vezetője próbára tette őt. Vajon igaz lehet reinkarnációjának története? Vajon az egykori fiatal papnő lelke valóban időn és téren át visszatért, s valóban ő az, akit most Omm Sety-ként ismer mindenki? Az éjszaka közepén elvitte őt a templomba, és felszólította, hogy keresse meg az utat Amon kápolnájához. Dorothy a romok zegzugos folyosóin keresztül mindenféle világítás nélkül egyenesen odasétált. Ezt követően a koromsötét éjszakában elment a Szent Bárkák Termébe is.

sety_08Dorothy Eady szerencsés volt: ott élt, ahova valójában tartozott, ahol évezredekkel korábban már élt, dolgozott és szeretett, s ahol akkori rövid élete tragikus véget ért.

Mostani földi élete 1981. április 21-én fejeződött be.  A helyi hatóságok nem engedélyezték eltemetését a templom kertjében, az általa előre elkészített sírba, végső nyughelye azonban nincs messze a helytől. Azok a régészek és idegenvezetők, akik ismerték őt, a mai napig nagy becsben tartják a munkásságát és a tudását.