ipuwer_01Már oly’ sokszor írtam arról, hogy az ókori Egyiptom bölcseinek szavai téren és időn átívelve a mai kor emberéhez is szólnak. Valóban igaz a mondás: a történelem ismétli önmagát. Vagy egyszerűen csak az emberi természet nem változott semmit évezredek óta. S talán nem véletlen, hogy egy egyiptomi bölcs jóslatai (bár a saját korában íródott, és egy igen sötét jövőképet ír le) épp most kerültek a kezembe…

A XIX. Ramszesz-dinasztia idejéből (i.e. 1295 –  i.e. 1186) maradt ránk egy papirusztekercs, melynek eredetét a mai napig vitatják az egyiptológusok. Nyelvezete ugyanis jóval régebbi eredetre utal: valószínű, hogy a Középbirodalom idején (i.e. 2160 – i.e. 1633) íródhatott. Elfogadott tény, hogy a szöveget újra és újra átmásolták. De hogy mikor, melyik fáraó uralkodása idején keletkezhetett, nem tudjuk.

ipuwer_02Így nem tudjuk azt sem, hogy szerzője, Ipuwer, akinek neve annyit tesz: „A nagy fogalmazó”, vagy „A nagy, aki fontos szavakat szól”, mikor élt valójában. De a papirusz szövegéből annyit biztosan megtudhatunk, hogy olyasvalaki volt ő, akinek üzenete nagy figyelemre tarthat számot.

Némi útbaigazítást adhat, hogy Ipuwer saját korának királyát „riadt tekintetűnek” nevezi, olyan emberként jellemzi, aki képtelen a gonosz ellen harcolni és szembeszállni az ellenséggel, egyszóval gyenge uralkodó volt. S a kor minden baja abból fakadt, hogy a fáraó képtelen volt betölteni hivatását.

Az egyiptológusok ennek alapján azt feltételezik, hogy a mű az Első Átmeneti Korban keletkezhetett, mert ez a zavaros időszak vezetett át az Óbirodalom i.e. 2180 körüli végétől a Középbirodalom i.e. 2160 körüli kezdetéhez. Ebben a zűrzavaros korban a korábban egyesített Egyiptom szétesett, több helyi fejedelem uralkodott egyazon időben. Politikai belviszályok miatt a központi hatalom meggyengült, a Két Földet uraló fáraón alapuló rendszer tekintélye elveszett.

ipuwer_03„Íme, olyan dolgokat tesznek, amilyenek sohasem történtek. A nyomorultak elhurcolták a királyt. Íme, akit sólyomként temettek el, az most ravatalon van. Íme, néhány törvényt nem ismerő ember azon van, hogy megfossza az országot a királyságtól.”

Ipuwer valóban próféta volt; látta előre e sötét kor beköszöntét, s leírta, milyen zűrzavarba süllyed majd az ország. A barbárok jelenléte miatt, mondja, a nap többé nem kel fel, és nem világítja be a földet sugaraival. A szentség köre megtörik: fosztogatók, sírrablók lepik el a királyi síremlékeket, megszentségtelenítik a királyi múmiákat, nyilvánosságra hozzák a balzsamozók titkait, s kifosztják a sírokat. Az isteni fény ellen fordulnak, s nem átallják elrabolni az írásokat a szent kamrákból. A varázsigék avatatlanok kezébe kerülnek, kézről-kézre járnak majd, mindenki megtanulhatja őket majd, s így elvesztik erejüket. Többé nem mutatják be az áldozati szertartásokat – jósolja Ipuwer. A társadalom széthullik, az utca embere lábbal tiporja a bíróságok által hozott törvényeket.

„Bizony a bíróság törvényeit kidobták. Bizony, rajtuk járkálnak a sikátorokban. Íme, az ország hivatalnokait üldözik az országban…elűzik a királyság házaiból.”

ipuwer_04A politikai és kormányzati feladatokat nem látják el megfelelően, egyetlen hivatal sem lesz a maga helyén, s az egyének vezető nélkül kóborló nyájhoz hasonlóvá válnak majd.

„Íme, egy hivatal sincs a helyén, olyanok, mint a tévelygő nyáj pásztor nélkül.”

A bölcseket hitvány munkára ítélik, s szavukat meg sem hallják többé. Mindenki csak az anyagi javak hajszolásával lesz elfoglalva. Az erőszak és a rettegés lesz úrrá mindenki felett, rablóbandák kaparintják kezükbe az országot és gazdaságát. Akiknek semmijük sem volt, most rablásból és fosztogatásból élnek, és senki részéről sem számítanak büntetésre.

„Íme, az ország szegényei gazdaggá lettek, a vagyonok tulajdonosai nincstelenné. Aki küldönc volt, az most már küld. Íme, akinek kenyere sem volt, most raktár tulajdonosa. A csűre azonban más vagyonával van ellátva.”

ipuwer_05A Maat törvényét elfelejtik, a tolvajok úrként uralkodnak. Mindent eláraszt a bűn és a gonoszság, az erényesek lehajtott fővel járnak, s a nemtelenek diadalmaskodnak majd.

„A nevetés elnémul – írja Ipuwer-, a szó hamissá válik.” Zűrzavaros évek jönnek: a zaj és a mocsok uralkodnak majd, az emberek elfeledkeznek majd a szükséges megtisztulásról. A fákat kivágják, az állatok szívébe sírás költözik, és az asszonyok terméketlenné válnak.

„A világ megfordult, akár a fazekas kereke. A rablókból gazdag ember lett, a gazdagokból fosztogatók. (…) A városok elpusztultak, Felső-Egyiptom pusztasággá változott…”

Mindezek a szomorú tények azonban nem keserítik el a bölcs látnokot. A balsorssal szemben az egyetlen remény, ha az ember feleleveníti emlékezetében az igaz értékeket, mindenekelőtt a szertartások helyes rendjét – mondja. Csak ezek révén ismerhetik meg újra a boldogságot.

„(Oly) szép (azonban az,) mikor a hajók folyón felfelé utaznak…
(Oly) szép (azonban az,) mikor behúzzák a hálót,
s összekötik a madarakat…
Oly szép azonban az, mikor az emberek karjai piramisokat építenek,
tavakat ásnak, hogy ligeteket telepítsenek fákból az istenek számára.
Oly szép azonban az, mikor az emberek ittasak,
mikor… isznak és a szívük vidám.
Oly szép azonban az, mikor ujjongás van a szájakban,
a kerületek előkelői állnak,
és nézik az ujjongókat a házukban.”

Ipuwer érzelmektől túlfűtött irata voltaképpen irodalmi formában megfogalmazott politikai pamflet, mely tragikus helyzetképpel támasztja alá felhívását a rend mielőbbi helyreállítására. Jóslatai valóra váltak. Bár bekövetkezett mindaz, amiről írt, Egyiptom erősnek bizonyult. Túlélte a súlyos csapásokat, és hamarosan helyreállt a Rend, a Maat.

Christian Jacq nyomán