odaát_05Jártamban keltemben, a munkám okán nagyon sok emberrel találkozom, és egyik ilyen alkalommal beszédbe elegyedtem egy úrral, aki – látva elkötelezettségemet és érdeklődésemet a spiritualitás iránt – néhány perc elteltével nagy őszinteséggel beavatott a fiatal kora óta féltve őrzött titkába; elmesélte, hogy 1979-ben milyen úton-módon találkozott a Teremtővel.

„Vallomása” egy igazi őszinte elbeszélés volt, melyet végighallgatván (ismerve a személy hitelességét), mindketten megállapítottuk, hogy ezzel a megéléssel Neki „dolga van”! Úgy gondolja, hogy mások felé tovább kell áramoltatnia az élményét, és ezért már évtizedek óta a szerinte „arra alkalmas” (aki erre fogékony) egyéneknek elmeséli történetét, és az igazi célját most nagyban meg tudja valósítani. Engedélyt kértem Tőle, hogy honlapunkon megjelentethessem a megélését, hátha segít ez másoknak, akinek volt hasonló megtapasztalásuk, elfogadni, feldolgozni azt, ill. mindenki számára elérhetővé tenni, hogy mi az, ami „Odaát” várhat ránk, és, hogy miért is érdemes a 3T tükrében (tisztán, tisztességesen, és tisztelettel), élni az életünket.

Mivel ragaszkodtam a hitelességhez, ezért szóról-szóra, minden változtatás nélkül, úgy közlöm le a megélteket, ahogy azt írásban megkaptam a szerzőjétől.

„1979 tavaszi éjszaka, éjfél körüli időpont. Autóbaleset előtti pillanatok. Erős halálfélelmet és mellkasi szorítást, fájdalmat éreztem.

odaát_06Ezután a testtől megszabadulva boldogan száguldott a lelkem, vagyis Én. Ez a száguldás csak pillanatokig tartott és ezt követően „vetítették a filmet”, az életemet 19 éves koromtól vissza egészen kisgyermekkorig. Ez sok száz jelenet, esemény lehetett, és olyan élményt nyújtott, ami emberi ésszel fel sem fogható. Kb. három méter magasságból láttam az életem jó és rossz cselekményeit, cselekedeteit. Anyuval, apuval, testvéremmel, osztálytársammal stb. Mindig láttam magamat is. Minden történést még egyszer, de nagyon mélyen átéltem, és olyan frissen, mintha pár perce történt volna. Utólag megdöbbentő és az értelmet meghaladó, hogy azt is tudtam mit érzett, mit gondolt a másik fél, akivel a cselekmény történt.
Miután lepergett az életem másodpercek alatt, és átéltem tizenvalahány év történéseit, éreztem, hogy ez egy mérleg, az ISTEN mérlege, és megmutatta milyen ember voltam. Éreztem, hogy a jó cselekedetek voltak bőségben, kevés volt a rossz. Ezután boldogan száguldtam csodálatos vizek, hegyek, völgyek fölött.

odaát_02A másik értelmet meghaladó dolog, a Fény volt. Olyan ott a Fény, hogy még a legerősebb napfény is csak lámpafény mellette, nagyon erős fehér, nyugtató és boldogító.
Hatalmas réten sok embert láttam, szép angyali ruhában voltak és nagyon boldogok. Voltak közöttük, akiket a Földön ismertem, csak már meghaltak. Nagy szeretettel, széttárt karokkal hívtak maguk közé. Nemcsak az ismerősök, hanem mindenki.
A Fény után a másik, értelmet meghaladó csodálatos élmény az volt, hogy lüktetett belém a szeretet minden irányból és minden porcikámba. Ezt a csodálatos érzést nem tudom hasonlítani. Éreztem ISTEN nagyon közeli jelenlétét, csak éppen nem láttam ŐT.

Aztán a törött autómban találtam magam. Megdöbbentő volt. Rossz volt tudomásul venni, hogy visszaküldtek, nem maradtam ott abban a csodában.
Tudtam, hogy a mennyországban voltam a Szeretet-dimenzióban. Ezt a nevet én adtam neki, ez a legtalálóbb.
Megtudtam azt is, hogy halála percében ISTEN az életét mindenkinek „levetíti” és küld mindenkit oda, amit életében tetteivel kiérdemelt.
Rádöbbentem, tisztán éreztem, hogy az ember földi feladata a szeretet, semmi más.

CSAK A SZERETET!

forrás: Dobsonyi István

Mivel tudom, hogy a dolgok úgy történtek, ahogy azt az elbeszélő elmondta, így azt gondolom, hogy érdemes egy kicsit magunkba szállni, és egy nyugodt, csendes nyári estén elgondolkodni azon, hogy eddig hogyan is éltük az életünket, csinálni egy mérleget, egy számvetést. Hiszen csak és kizárólag mi vagyunk a saját életünk „teremtői”, tőlünk függ az, hogy milyen lesz a jövőnk, és ez a jelenlegi fizikai életünk lezárása utáni időszakra is vonatkozik, hiszen a megélt cselekedeteink következményeit visszük tovább a következő életeinkbe.

Most még nem késő változtatni, hozzunk becsületes, szeretettel teli döntéseket, olyanokat, melyeket nem a pénz megszerzése iránti vágyunk diktál, helyette inkább hallgassunk a szívünkre, mely oly’ nehéz a jelenleg minket körbevevő nagyon anyagias világban…

…de KÖZEL SEM LEHETETLEN!