egy_011936 után – a régiségekre vonatkozó törvények megszigorodása, a II. világháború kitörése, az egyiptomi forradalom és a szuezi válság miatt – nehéz idők jártak az egyiptológusokra. Érdekes (és egyben sajnálatos) módon, az asszuáni gát megépítése volt az az esemény, melynek folytán új lehetőség támadt nemzetközi összefogásra az egyiptomi kutatások érdekében: az UNESCO az ekkorra már független Egyiptom kormányával karöltve jól összehangolt kampányt szervezett a víz által fenyegetett területek felmérésére, illetve a műemlékek megmentésére. A művelet elsődleges célja a dokumentálás és a mentés volt; 1945 után csak néhány jelentős felfedezés született.

egy_02Khufu fáraó Napbárkái

1954-ben, még mielőtt az újságírás világában tett volna szert hírnévre, Kamal-el-Mallakh a Régészeti Hivatal ifjú felügyelője rutinvizsgálatot végzett a Nagy Piramis déli oldalán.
Váratlanul egy vékony, sötétrózsaszínű habarcscsík keltette fel a figyelmét, mely két hosszú, saroktól sarokig tartó, keskeny üreg peremét jelezte – a nyugat felőlit 40, a keletre esőt 41 darab hatalmas, tömör mészkőtáblával fedték be. Amikor a fiatal régész közelebbről is szemügyre vette az üreget, a falon egy kőművesjelet talált, egy kartust Dzsedefré fáraó nevével, aki Khufu (Kheopsz) fia volt, és aki apját követte Egyiptom trónján. Az ő parancsára helyezték ide ezeket az egyenként 16 tonna súlyú kőtáblákat.
El-Mallakh csak nagy nehezen tudta meggyőzni feletteseit a Régészeti Hivatalban arról, hogy felfedezését érdemes volna alaposabban kivizsgálni.

egy_03Miután lyukat fúrt a keleti üreget fedő kőtáblák egyikébe, és bedugta a zseblámpáját, a fénycsóva előbb deszka maradványoknak látszó kupacokat világított meg. Azután egy jókora evező lapátjára vetődött a fény, és El-Mallakh hirtelen ráeszmélt, hogy a szeme előtt egy valódi, életnagyságú, az egyiptomi történelem régmúltjából származó, darabjaira szedett bárka hever. És a közelében feltehetően ott fekszik egy másik is.

„Becsuktam a szemem…s mint egy macska, hunyt szemmel szimatolni kezdtem. Tömjénillatot éreztem, valami szentséges, végtelenül szentséges illatot. Az idő illatát…a századok illatát…a történelem illatát. És akkor már tudtam, hogy ott a bárka.”

egy_04A bárkaüregek és érintetlen tartalmuk felfedezése viharos nemzetközi érdeklődést keltett – a Régészeti Hivatalon belül pedig olyan féltékenységet szított fel, hogy el-Mallakh egyébként ígéretes régészi pályafutásának befellegzett.
A gízai lelet máig páratlan a maga nemében. A jelenleg a Nagy Piramis mellett felállított bárkamúzeumban őrzött vízi jármű vajmi kevéssé hasonlít a poros bordák és egyéb alkatrészek takarosan elrendezett kupacaira, amelyekre el-Mallakh rátalált az üregben.

egy_05A most látható hajó egyetlen ember, Hag Ahmed Juszef Musztafa, a Régészeti Hivatal főrestaurátora munkájának lélegzetelállító eredménye. A légmentesen záró fedlapoknak köszönhetően a bárkaüregben a klíma állandó volt, és így a 13 elkülönített rétegben elrendezett alkatrészek java jó állapotban került elő. 1955-ben hozzáláttak az elszállítás mérhetetlenül kényes feladatához. 1957 júniusában az üreg kiürült, és ősszel pedig Hag Ahmed már minden figyelmét a gízai restaurátor-műhelyben előtte sorakozó, égetett cédrusból, akáciából, és egyéb fából faragott 651 elem (1224 darab) összeillesztésének szentelhette. Munkáját jelentősen megkönnyítette, hogy az üregben elrendezett alkatrészek pontosan tükrözték a bárka szétszerelésének menetét, sőt számos darabon feljegyzés mutatta, hogy a hajó mely részére való. A munka ennek ellenére felért egy kirakós játékkal, amelynek megoldásához nem mellékeltek képet, és 10 év kellett a befejezéséhez.
A „káoszból” 1968 végére kiemelkedett egy csodálatos, a IV. dinasztia korából származó királyi bárka.

Ehnaton templomának újjáépítése – számítógéppel

egy_06A bárka története is azt mutatja, hogy a régészeti rekonstrukciós munkák valóban olyanok, mint egy kirakós játék, s ez a hasonlat talán semmire nem illett pontosabban, mint az Akhenaten Temple Project (Ehnaton-templom rekonstrukciója) munkájára.
Az ATP, melynek szellemi atyja, és 1965-72 között irányítója is Ray Winfield Smith volt, az akkoriban még születőben lévő számítógépes technika révén sikeresen sorrendbe állított papíron egy sereg szilszilei homokkőből faragott, IV. Amenhotep, azaz Ehnaton uralkodásának korai szakaszából származó, rendkívül fontos templomi reliefet. Ezt a 34.572 darab domborművet Ehnaton halála után Horemheb mindenestől lebontatta, a XIX. dinasztia korának elején, vagy talán még előbb.

egy_07A porig rombolt Aton-templomkerület szétszórt maradványai először a 19. század folyamán bukkantak fel Karnakban, építéshez használt töltőanyagként. De az egykori Aton templom maradványaira bukkantak a luxori templomban is, sőt még az északi Medamud területére is eljutott belőle. Smith, majd utána Donald Redford eltökélték, hogy valamiféle rendet teremtenek az izgalmas töredékek rengetegében.

„Egyikünk sem felejti el soha, micsoda örömmámorban úsztunk, amikor először sikerült összeillesztenünk az Aton-templom két kövét… Aszmahan Sukri visított gyönyörűségében.. ő vette észre először, hogy a két kőtömb egymás mellé tett fotói napsugarakat ábrázoló jelenetet és egy hieroglif jegyet adnak ki. A feliratot a szerencse jelének éreztük: „Az isten szíve örvendezik….”

egy_08AZ ATP sikereit nem csekély mértékben az IBM-től kapott, akkor vadonatúj számítógép-technológiának köszönhették. Mind a 34.572 darab kő faragott – és gyakran színesre festett – felületéről azonos léptékű, fekete-fehér és színes fényképeket készítettek, amelyek egyes jellegzetességeit számítógépes analízisnek vetették alá, s a papírlapokon végül kirajzolódott Ehnaton réges-régen romba dőlt karnaki építményének számos jelenete. Redford és csapata 1975-től kezdve új ásatásokat indított a kelet-karnaki lelőhelyen – jelentős sikerekkel.

A hetvenes évek végétől a régészek Szakkarát és környékét vették górcső alá, és rengeteg érdekes és fontos lelettel gazdagították az ókori Egyiptomról alkotott elképzeléseinket. 1974-ben, Szakkarától délre, Abuszír kopár szirtjei mentén fedezték fel pl. Noferefré fáraó síremlékét, egy befejezetlen piramist.

egy_091978 és 1980 között pedig az Újbirodalom idejéről származó síremlékeket (köztük például Horemhebét) fedeztek fel a szakkarai nekropoliszban. A fáraók az Újbirodalom kezdetétől a Királyok Völgyébe temetkeztek, de a mind vallási, mind politikai szempontból is igen fontos Memphiszi körzetben is emeltettek síremléket maguknak.
Gyakran a legismerősebb helyek tartogatják a legnagyobb meglepetéseket – erre a jelenségre kitűnő példa a Királyok Völgyében a KV5-ös jelölésű sír, II.Ramszesz fiainak gigantikus méretű sírboltja, melyet 1987-ben fedezett fel Kent Weeks. A munkálatok ma is folynak, és előreláthatólag még hosszú évekig fog tartani, amíg teljes mértékben feltárják a sírt.
„…a sírnak alighanem több mint 150 kamrája meg folyosója van, amelyeknek mi eddig nem egészen 7 százalékát tártuk csak fel…” – nyilatkoztak nemrégiben Weeks.

egy_10Az utóbbi évek egyik legdöbbenetesebb felfedezése volt, amikor a luxori templomban III.Amenhotep napudvara alatt váratlanul rábukkantak egy sereg kivételes szépségű szoborra, amelyek közül elég sok nagyszerű állapotban maradt fenn. A szobrokat még az i.sz. 3. század végén temették el ide, amikor a területet a rómaiak katonai táborrá alakították át. Másfél évezreden át pihentek rejtekhelyükön, egészen 1989. január 22-ig, amikor a luxori régészeti felügyelet karbantartási rutinmunkálatait irányító Mohamed-el Szaghir felfedezte őket.

1990-ben Zahi Hawass a gízai műemlékek egykori kormánybiztosa Mark Lehner amerikai egyiptológus közreműködésével feltárta a gízai piramisok feltételezett építőinek temetőjét a Szfinxtől délre eső területen.

egy_11Az ásatások a víz alatt is folytak: 1994-ben Alexandria partjaitól nem messze fedeztek fel egész városrészeket monumentális épületmaradványokkal és szobrokkal.

2010-ben aztán egy új fogalommal ismerkedhettünk meg, a szatelit-, vagy más néven „űrrégészettel”. A térség felett állandóan jelenlévő, jellegükből adódóan igen pontos mérést lehetővé tévő katonai műholdak olyan tárgyakról adtak képet a kutatók számára, amelyekről addig fogalmunk sem volt. Erre sok kutató felkapta a fejét, és Dr. Sara Parcak volt az első, aki ezzel mélyrehatóbban kezdett foglalkozni.

egy_12Parcak, akinek a kutatásait a NASA finanszírozta, egy 700 kilométer magasságban keringő műhold infravörös képalkotó technikájának a segítségével olyan nagy felbontású felvételeket készített, melyek képesek az 1 méternél kisebb tárgyakat is „kiszúrni” és láthatóvá tenni.

Ennek a technikának a segítségével mintegy 3000 ókori település maradványait, több mint 1000 ókori sírkamrát, valamint 17(!) olyan piramist fedeztek fel, aminek a létezéséről mit sem tudtunk eddig! A légi felvételek adatai alapján aztán teszt-ásatásokat kezdtek végezni, melyek sorra visszaigazolták mindazt, amik a képeken láthatóak voltak.

egy_13Sajnos 2011-ben, az egyiptomi forradalom kirobbanása miatt kénytelenek voltak felfüggeszteni a kutatásokat. Talán, ha valamelyest stabilizálódik majd az ország helyzete, lehet folytatni az igen ígéretesnek tűnő feltárásokat ezzel a módszerrel.

Epilógus

Két évszázaddal azután, hogy Napóleon megnyitotta Egyiptomot a Nyugatnak, végképp elavult az a fajta ásatás, amely pusztán tárgyak megszerzésével foglalkozik. A mai régészek inkább a már meglévő anyagokból, leletekből eredő kérdésekre keresnek válaszokat. Az egyiptológia jól megtanulta a saját kárán, hogy az ásatás mindig rombolással jár, és semmi sem ismételhető meg másodszor – az ókori lelőhelyek véges források, nem szabad tékozlóan bánni velük.
Az ókori Egyiptom feltárásának története még nem ért véget – sőt bízvást állíthatjuk, hogy ez a csodálatos ország és páratlan kultúrája még csak most kezd igazán feltárulni a szemünk előtt!

„Változatlanul azt hajtogatom, hogy soha nem tudhatjuk, milyen titkokat rejt még Egyiptom homokja. Ezért szilárdan hiszem, hogy a mai napig legfeljebb 30 százalékát tártuk csak fel műemlékeinek. Hetven százaléka még a föld alatt van.” /Zahi Hawass/

forrás: Nicholas Reeves

Az ókori Egyiptom újkori felfedezői sorozat