ember_01A világ, és minden, ami körülöttünk van, mindig olyan képet mutat, amilyen dolgokkal éppen el vagyunk foglalva. Ha párt keresünk, azt látjuk mindenben, ha meg vagyunk bántva, akkor azt, ha az elmúlás gondolatai fonják körbe építő és teremtő gondolatainkat, akkor azt, ha idő vagy pénz szűkében vagyunk, akkor ezt a szemüveget hordjuk és a sor végtelen. Nem tudom, hányan lehetnek ma a világban, akik tudatosan örömteli, bizakodó és vidám szemüvegen keresztül látják a világot és ezt erősítik magukban és másokban. Isten éltesse őket sokáig!

ember_02Néha nehéz friss szemmel a világra nézni és azt látni, AMI VAN.

Emberként mindig aggaszt bennünket valami, leginkább a saját életünk. Akinek van családja akkor már ők is a látókörünkbe kerülhetnek. Azért írom feltételes módban, mert minap hallottam egy boltban egy ismeretlen hölgy történetét. Fiatalon lett anyuka, az akkori férje vidékre került munka miatt és már nem jött vissza onnan. Az új férj, akivel most él szintén vidékre került dolgozni és ez őt padlóra küldte. Olyan erősen kerítette hatalmába a múlt, hogy idegösszeroppanást kapott. Amikor orvoshoz fordult erős gyógyszert kapott. Következő alkalommal, mikor jelezte, hogy nincsen jobban, az orvos nem beszélgetni kezdett vele, hanem szó nélkül duplájára emelte az adagját. Ez a szituáció annyira felbosszantotta, hogy összeszedte magát és azt mondta, nem, egyedül fogom megoldani. Gyógyszerek nélkül és önerőből! Láss csodát, sikerült neki, és azóta is boldog házasságban élnek, mert megértette, hogy a rossz érzés a múlthoz tartozik. Ezt a történetet azért szerettem volna elmondani, mert a lány mondott még egy számomra nagyon szívbe markoló dolgot, hogy abban a nagyon rossz idegi állapotában az sem érdekelte, hogy a gyerekei látják. Mindenki el tudja képzelni, mivel jár egy viharos idegállapot. A gyerekeket valószínűleg sosem lesz alkalmam ebben a témában megkérdezni, de biztos vagyok benne, hogy ők is szenvedtek.

Ha egy valakivel baj van, az mindenki másra is hat, és persze ha valaki rendben van, az is hatásba tesz másokat. Egy ember, aki elkezd magán dolgozni, másik 3 emberre van pozitív hatással!

Aminek van Alfája, annak van Omegája is. Angyali törvény, hogy aki szeretetet és megértést ad másoknak, azt százszorosan fogja visszakapni. Aki kellemetlen dolgokat hánytorgat fel és kritizál, ugyanúgy százszorosan kapja azt vissza. Ez egy örök lecke mindenki számára. Nekem is. Tisztelem azokat, akik ezt tudatosan tudják működtetni és hálásak lehetnek azok, akik ismernek ilyen embereket, mert azoktól tanulni érdemes. Emberséget.

„Emberségről példát, vitézségről formát!” – mondja és éli az igaz ember.

ember_03Van, aki így született ezzel a lelkiséggel és ilyen támogató családi háttérrel. Aki nem, az csak áldozatos munkával érheti el, de nem lehetetlen. Egy valami mégis szöget ütött a fejembe. Valamikor régen, még ez volt az emberi mérték, amikor egy nép vezetőt választott magának. Mert nem csak hitték, hanem tudták a tudhatót. Hittek és bíztak az Anyatermészetben, az égi és elemi erőkben, mert tudták, hogy életüket nekik köszönhetik. Azt is tudták, hogy mindenkinek helye van és fontos része a láncolatnak és az sem baj, hogy hierarchiában élnek. Nem vágyták a másik helyét, mert átlátták a rendszert és a rendeltetést. Bíztak saját magukban annyira, hogy felmérjék, mi az, ami magasabb célt szolgál és érdemes követni, mert a cél és az eredmény közös: az Élet, amely fejlődik és boldogít. Ez mindenkinek tartást ad.

A mesék világa nem csak gyerekeknek való és azok az örök igazságok nem változnak át, ha felnőtt (öregebb) is lesz az ember. A varázslók, királyok, tündérek, koboldok, angyalok, démonok, mesterek, tanítványok, lovagok, sárkányok, mind olyan minőséget és tudást képviselnek, amelyeknek szimbolikusan ma is szerepük és helyük van az életükben még akkor is, ha villamossal és autóval járunk és internetezünk. Aki már csak a modern életben hisz, tévúton jár, mert elfelejtkezett örökségéről, tudásáról.

ember_04A mai korban élő ember nagyon nehezen látja meg, mi az igazi és valódi érték. A mindennapi életünket élnünk kell, ezt nem vitatom, mert a mindennapi kenyerünk az legyen meg. Mi ad mégis manapság az emberek életének értelmet? Mi hajtja őket előre? A család, csak nekik legyen minden meg. Ha megvan, utána mi következik, mi magunk hol vagyunk a sorban? Mi adja meg a lelki békénket? Nyugalmat vagy éppen extázist hol találunk? Van, aki erre nem is befogadó, mert amit nem ismer, és amire nem vágyakozik az olyan mintha nem is lenne. Azok pedig, akik ezt keresik és élik, hogyan boldogulnak egy ilyen közegben?

Hiszek a „critical mass”, magyarul kritikus tömeg elméletében, és bízom benne, hogy minél többen ráeszmélnek az élet valódi mozgató rugóira és tudnak vele élni, az ugrásszerűen tudja megváltoztatni a Földön élők életét jó irányba.

Gondoltunk már arra, hogy léteznek olyan csoportok, akiknek elegendő hatalmuk és pénzük van, hogy éppen rossz irányba sodorják, irányítsák az emberek életét? Rabszolgasorba és szürkeségbe, kilátástalanságba, álértékek tébolyába zavarva emberek millióit miközben milliók élnek a nyomorban? Mitől függ az, hogy ez az elfogadott a közhiedelemben?

ember_05Aki olvasta már korábbi cikkeinket ismeri szemléletünket, és az tudja is, hogy létezett a fejlett egyiptomi kultúra, ahol az ország élelmiszer ellátását megszervezték és úgy osztották szét, hogy ahol több volt elvitték a szegényebb, kevésbé termékeny területeken élőknek. Ez az országot átfogó rendszer minek volt köszönhető? A vezetőnek? A beavatott fáraónak? Mitől függ az, hogy egy vezető mindenkinek jót akar és igazságos? Népe és földje szolgálata élteti, nem a gazdagodás, kizsákmányolás, leigázás és értelmetlen gyilkolás, hanem az élet megóvása és védelme a fejlődés érdekében?

Azt mondják, világháborúk mindig akkor törtek ki, amikor új világrendet akartak írni. Egyet elfelejtettünk, mi emberek, hogy mi EMBER-ként, emberi fajként is működjünk. A globalizáció erre az egyetlen tételre nem tér ki, de az, hogy Balaton szelet legyen kapható Kanadában és Indiában, Kongóban és Bhutánban, már hamarabb célba érne.

Borzasztó tévúton jár az emberiség, és addig, amíg mi egyenként, Egyként össze nem fogunk, nem is fog változni semmi – életterünk leszűkül és a csodálatos Föld bolygó, amelyen isteni kegyelem, hogy még élhetünk, kívánni fogja megújulását Teremtőjétől…

Index kép forrása: Nádasdy Ferenc Múzeum