fa_01A kelták legendáiban a fák az emberek ősei. Más népek is eredeztetik magukat egy fa ősanyától és ősapától. A kelták és más társadalmak (föníciaiak, zsidók, görögök, rómaiak és a germánok) legfontosabb fája a tölgy volt, úgy tartották ez a fa az Ég Istenének növénye. A szertartásaik helyszínének is tölgyeseket választottak. Ezeket a szent helyeket nemus-nak, vagyis ligetnek, tisztásnak hívták. A Druidák ilyen szent ligetekbe húzódtak vissza, a keresztényekkel szembeni utolsó csatáiknál. A kelták meditációjuk során az életfát is tölgyfának képzelik, melynek segítségévet „megmásszák” az ogham-fát. A kelta ábécé -az ogham- betűi is fákról lettek elnevezve, ami szintén a természet fontosságát és az egyes fáknak tulajdonított erőt vagy tulajdonságot (rezgést) hangsúlyozza.

fa_02Saját szent fája (az ír hagyományban bile) volt minden kelta törzsnek vagy törzsszövetségnek, ahol a törzs királyait avatták. Ez a fa a törzs földjének közepén állt, az egység és a biztonság jelképeként. Ha az ellenség az Élet Fáját (crann bethadh) kidöntötte, ezzel meggyalázta és romlásba döntötte a népet. A szent fa olyannyira fontos volt, hogy a törzs területének szakrális középpontján álló fából minden csata alkalmával elvittek egyet gyökerestől. Amíg ez náluk maradt, addig az erejük biztosított volt.

Számos helyen előfordult a fa elnevezés, még személynevekben is sűrűn megjelent, mint a Bile és a Ross (szent fa), vagy a gall eburones (eburos) törzsnévben, amelynek jelentése tiszafa. Gyakori volt a Mac Dara, vagyis a Tölgy fia, a Mac Cairth, a Berkenye fia, és a Mac Ibair, a Tiszafa fia (ír) elnevezés is. A Dathí ága és a Tortu fája a kőrisfát, a Mughna pedig a tölgyfát jelentette.

fa_03A kelták másik szent növénye a tölgy mellett, az azon élősködő fagyöngy volt. Plinius szerint: “A druidák – így hívják ugyanis varázslóikat – semmit sem tartanak szentebbnek a fagyöngynél és annál a fánál, amelyen nő, feltéve, hogy az tölgyfa. De ettől eltekintve is tölgyerdőket választanak ki szent ligetekül, és tölgylevelek nélkül semmilyen szertartást nem végeznek; így maga a druida név is az ő tölgytiszteletükből levezetett görög megjelölésnek tekinthető. Azt hiszik ugyanis, hogy ami csak ezeken a fákon nő, az égből küldetett, s annak a jele, hogy a fát maga az isten választotta ki. Nagyon ritkán lehet fagyöngyöt lelni, de amikor találnak, ünnepi szertartással gyűjtik össze. Ezt mindenekfölött a hold hatodik napján végzik el; a holdtól számítják hónapjaik, éveik, és harmincesztendős évköreik kezdetét, s azért a hatodik napon, mert akkor a hold még teljes erejében van, és nem futotta be pályája felét. Miután megtették a kellő előkészületeket a fa alatti áldozatra és lakomára, egyetemes gyógyítóként üdvözlik a fagyöngyöt, és két olyan fehér bikát vezetnek a helyszínre, amelyeknek szarva még sohasem volt megkötve. Egy fehér ruhába öltözött pap felmászik a fára, és aranysarlóval levágja a fagyöngyöt; ezt fehér vászonba fogják fel. Azután feláldozzák az állatokat, és imádkoznak, hogy Isten virágoztassa fel a maga ajándékát és azokat, akiknek juttatta. Azt hiszik, hogy a fagyöngyből készített ital a meddő állatokat termékenységre készteti, és hogy ez a növény minden méreg ellenszere.”
Úgy tartották, hogy vas használata nélkül kell leszedni, ezért a druidák aranyból készült sarlóval vágták le. Hitük szerint távol tartotta a gonosz erőket és biztosította a termékenységet. Plinius szerint a fagyöngy az ecet és a tojás mellett a tűz eloltására is alkalmas volt.

fa_04A világtengely, vagyis az Axis Mundi szinte minden nép mitológiájában megtalálható. Ennek jelképe a Világfa, mely összeköti egymással a különböző világokat, hogy lehetővé tegye az ezek közti utazást.
Gyökerei az alsó világba nyúlnak, törzse a középső világnak felel meg, lombja pedig az égbolt, a felsőbb világ. A rajta lévő gyümölcsök a tudást szimbolizálják. A fát általában egy kígyó vagy sárkány őrzi, ami a belső küzdelem és az energia jelképe. (Erről a két lényről is olvashatsz régebbi cikkünkben.)

A keltáknál Uisnech Kőrisfája az, ami összeköti a földi világot az alsó és a felső világokkal, és lehetővé teszi az utazást ezek között. Az írek mítoszában Thomas, a bárd szakított gyümölcsöt a fáról, hogy elérje ezáltal a tisztánlátást.
A Bile – vagyis a Szent Fa – felső világa, az Ég vagy az Istenek Lakhelye, azaz a Fa levelei és koronája. A fa Középső része, a törzs a Fizikai Világ, az emberek és a föld területe. Az Alsó Világ a fa gyökere, az Ősök, a tenger és az Immrama, azaz a túlvilági utazások helye. (Az ősi kelta ünnepek, modern nevükön Samhain, La Ceimhreadh, An Earraigh, Bealtaine, Gríanstad, Ludhnasadh és An Fhomhair ebbe a tartományba tartoznak.)

fa_05A Fa három Világa

1. A legfelső az Ég Világa:
Az Égi Világ megfelel a Mennyországnak, a Napnak, a Holdnak és a csillagoknak. Itt élnek az Istenek és az Istennők, itt játszódnak egyes hősök utazásai, itt történnek az asztrális utazások, ezzel a síkkal dolgozik a magasabb rendű mágia és innen származnak a jövendölések.
A Legfelső Tartomány, azaz a Teremtés, a Magh Mor (Nagy Mező), négy alvilágot tartalmaz:
1. A kreativitás és az inspiráció helye a Mag Mel (Szép Mező):
~ Mag Airthech (a Nagylelkűség Mezeje)
~ Mag Ildathach (a Sokszínűség Mezeje).
2. Az eredet és a bölcsesség világa a Sen Mag (Öreg Mező)
3. A csodák és a varázslat helye a Mag Ionganaid (Csodák Mezeje)
4. A fény és a remény világa a Mag Findargat (Ezüstfehér Mező):
~ Mag Imchiunn (a Kedvesség mezeje)
~ Mag Argetnél (az Ezüstfelhők Mezeje)

fa_062. A középső a Földi Világ:
A Bile törzse megfeleltethető az Ír szigetnek. Ennek tartományi felosztása visszavezethető az ősi emlékre, az atlantiszi város felosztására, a napkerékre.
Ez a középső világ négy plusz egy tartományra oszlik. Az északi tartomány Ulster, a mitológiákban a harcosok lakhelye, a nyugati terület Connaught az arisztokrácia, a tudomány, a mágia és a művészetek otthona. A keleti terület, Lenster, a bőség, a termékenység és a nagy lakomák színtere. Munster, a déli terület az összes többienek alárendelt, és a legszegényebb mind közül, az itteniek kiszolgálói a gazdagabb tartományoknak. Ennek a résznek a nyugat, vagyis Connaught felé eső része a halál és a túlvilágra való átjutás helyszíne. A mitológiákban az itteniek soha nem lázadnak fel, tudják, hogy mindenki előbb utóbb úgyis rájuk kényszerül.
A középső tartomány, vagyis a Meath (Közép) a király lakhelye. Itt található Tara, a királyi vár, ahol az uralkodó próbálja összefogni a négy tartományt, uralni a négy elemet, égtájat, tulajdonságot, életterületet. Ez a középpont a harmónia, az ötödik elem, ami akár a piramis csúcsa, összefogja a többi elemet.
A Fizikai Világ a Bith, azaz a Létezés. Ennek világai a Síar (nyugat vagyis Connaught tartomány), a tudás és a druidizmus, a Dess (dél és Munster) a zene és a költészet, az Oithear (kelet és Lenster) a boldogság és a bőség, a Thuaidh (észak és Ulster) a csaták és a végzet lakhelye.
Itt található a Tuatha nép négy ereklyéje a nyugati Nuada Kardja (szellem és levegő), az északi Lugh Dárdája (harc és tűz), a déli Dagda Üstje (újjászületés és víz) és a keleti Fail Köve (bőség és föld).

fa_073. A legalsó világ a Tenger Világa:
Az Alsó Világ az ősök és a halál lakhelye. A sírdombok a kelták újjászületésbe vetett hitének bizonyítékai. A mítoszokban sokszor ide vezetnek a vadászatok és itt folynak a csaták, mint Thuireann fiainak történetében, akik Lugh kérésére indultak el megszerezni néhány csodás, varázserővel bíró tárgyat, és eljutottak többek között az Asszonyok Szigetére is.
A Tir Andomain (Alsó Világ):
~ Tir na n-Og (Fiatalság Földje), ami a szükség és a megújulás
~ Tir fo Thuinn (A Hullámok alatti Föld), a félelem és a távlatok
~ Tir na mBan (az Asszonyok Földje), a szépség és a gyönyör
~ Tir na mBeo (az Élet Földje) az ősi tudás és az örökkévalóság lakhelye
Donn: (Barna vagy Sötét Donn) Ő a gall Dis Pater és a walesi Arawn. A halottak és az alvilág ura. A halál sötét oldalát képviseli. Jóindulatú és rettenetes is egyszerre. A viharok, a hajótörés előidézése mellett a marhák és a termények védelme is hozzá tartozik.
Tir fo Thuinn-ban helyezkedik el Donn isten háza, vagyis a Tech Duinn, ahova az emberek térnek meg haláluk után.

fa_08Más népek mitologiáiban is megtalálható a világfa: A világok közötti utazásokra szolgáló Világfa a germán Yggdraszil kőris, a bibliai Tudás fája (melyet egy kígyó őriz) és a kabbalisták Élet Fája, de erre vezethető vissza a mesékben szereplő égig érő fa motívuma is. Találkozhatunk vele az aztékok mitoszaiban és Buddha történetében is, aki egy fa tövében ülve érte el a megvilágosodást. A hindu Visnu-t is gyakran ábrázolták egy kozmikus fa alatt. A Bhagavad Gitá ősi eposzának tizenötödik fejezete, szól az élet fájáról (banyan fa). Érdekessége a fának, hogy a gyökerei az ég felé nyúlnak.

Az egyiptomi mitológia legelőkelőbb fája a szikomor füge, mely gazdag és tápláló gyümölcseivel, törzséből szivárgó tejszerű nedvével és terebélyes, árnyékot, védelmet adó lombkoronájával a “csillagok hatalmas anyja”, az “istenek szülője”, Nut istennő növényi megtestesülése, akit gyakran fa képében, az élet vizét öntözve, esetleg a fáraót szoptatva ábrázoltak. (Az egyiptomi mitológiában találkozunk Iusaaset akácfájával is, amelyből a kilenc istenség emelkedett ki, ez is egyik ábrázolási módja az élet fájának)

fa_09Az idő, az évenkénti ismétlődés fája a Datolyapálma (Phoinix dactylifera), a fák királynője. Ez a hatalmas termetű, 20-30 méter magasra is megnövő, hosszú életű, rendkívül szívós, akár sós, tengerparti talajon is megélő növény elsősorban az emberéhez sokban hasonlító természetével vívta ki a tiszteletet. Ugyanis kétlaki, ráadásul természetes körülmények között bizonytalanul szaporodik, ezért mesterséges szaporítást igényel, melyet minden évben meghatározott időben és módon kell elvégezni. Ezt házassági szertartás során, örömünneppel egybekötve végezték el. Plinius Secundus szerint a nő pálmák csoportokban veszik körül a hím növényt, legszebb leveleiket fordulva felé. Ha a hím elpusztul, az özvegységre jutott pálmák többé nem szaporodnak. Az egyiptomiak a pálmát is ábrázolták anyaistenként, amint a kezében tartott kancsóból az élet vizét öntözi.

fa_10A keresztény kultúrkör keresztjét is az élet fájának tartják. Vagy éppen körként ábrázolták, ahogyan azt többek között a maják, a kelták is tették. A zsidó kabbala életfája mintegy elnyújtott kör úgy ábrázolja az emberi életet. Kínában az életfát úgy ábrázolták, hogy egy főnix és egy sárkány faragta ki. A sárkány gyakran a halhatatlanságot szimbolizálja. A taoista történet mesél egy fáról, amely minden háromezer évben terem egy barackot. Aki azt megeszi, elnyeri a halhatatlanságot. Az életfa másik közös jellemzője, hogy minden lét forrása, innen indul az élet és ide tér vissza. A jó és a rossz itt “öleli” egymást.

A germán és a skandináv mondakörben a világfát egy kőrisfa szimbolizálja, amelyet, Yggdraszillnak hívnak. Koronáját a felhők fedik, gyökerei pedig egészen az alvilágig nyúlnak. A fa Midgrad („középső lakás”-az ógermán mitológiában az emberek által lakott föld neve) területén nő, három gyökere három irányba ágazik el Hel, Nifelheim és Muspellsheim felé. Gyökereinél három forrás fakad. A fa tetején egy aranykakas, más változatokban egy sas ül, amely figyelmezteti az isteneket az óriások támadására. A fa törzsén pedig egy mókus szaladgál le-föl, és szállítja a híreket a sas és a sárkány között. A fa folyamatos támadásnak van kitéve: a gyökerét a sárkány és más férgek rágják, a lombját pedig négy szarvas és egy kecske legeli.

fa_11Részlet az Edda mitologikus énekből:

„Tudok egy kőrist,
neve Yggdraszill,
szép szál fehér fa,
nedvesség fürdeti.
Harmatot hullat
völgy-ölekbe:
örökzölden Urd
forrása felett áll.”

Hilda Ellis Davidson, angol régész elemzései szerint Yggdraszill körül kilenc világ helyezkedik el. (Talán ez éppen az a kilenc világ, amelyről a maják is beszélnek) A kilenc világ a skandináv mitológia több történetében is felbukkan, de ezeket a világokat nehéz jellemezni, mert a régi írásokban nem adnak pontos leírásokat róluk. A kutató kiemeli, hogy a kilenc változat/világ mindig új „látomást” hoz, de nem világos, hogy ezen világok hol találhatók a fán. Fent is létezhetnek, de a fa körül is, sőt előfordul, hogy a fa alá helyezik el ezeket, míg az isteneket az égben ábrázolják. A fát a szivárvány köti össze a kilenc világgal. A szivárvány hét fő színből áll, és még ha hozzátesszük az ultraibolya és infravörös színt, éppen kiteszi a kilencet.

Öleljük meg a fákat, melyek az élt erőt szimbolizálják

fa_12A Fáknak nagy energiájuk van, így ha megöleljük őket, mi is töltekezhetünk belőlük és információ csere is történik közben. Ha háttal támaszkodunk neki a törzsnek, akkor a negatív energiáinkat adjuk le, ha szemből öleljük a fa derekát, akkor energiát kapunk a fától. Nyáron több energiát árasztanak a fák, mint télen, mert akkor alszanak. Nappal és éjszaka is más erőket sugároznak, érdemes kipróbálni mindkettőt. Más-más energiákat árasztanak a fák, az akác például a szívcsakrát gyógyítja, a tölgy a testi-lelki méregtelenítés fája (erről szól az egyik régebbi cikkünk: az ölelj meg egy fát!)

Vigyázzunk fáinkra, ha tehetjük, ültessünk fát! A természet meghálálja a gondoskodást.

Amulettként is hordható

fa_13Az Élet fája

Összetartozás, biztonság, termékenység.
A kelták a fákat az emberek őseinek tekintették. Legfontosabb fának a tölgyet, az ég istenének növényét tartották. Minden kelta törzsnek saját szent fája volt, ahol a törzs királyait avatták. Ez a fa a törzs területének közepén állt, az egység az összetartozás és a biztonság jelképeként. A szent fa olyannyira fontos volt, hogy minden csata alkalmával elvittek egyet gyökerestől. Amíg ez náluk maradt, addig az erejük biztosított volt. Ez az amulett viselőjét erővel ruházza fel, biztonságot nyújt neki, elősegíti a termékenységet a fatörzsön található spirál szimbólum segítségével.

fa_14 Kelta Életfa:

Védelem, Energia
A fákat szentként tisztelték a kelták, mivel ők adtak élelmet, védelmet és energiát az embereknek. Az Életfa az élet bőségét jelképezi, melyben minden nap részesülhetünk. Ágaival felér a magasba, a mennybe, gyökereivel a föld mélyére hatol. Az Életfa egy híd mely összeköti a múltat és a jövőt, a jelen életünket és a következő életeinket, az eget és a földet. Hatása: Az Életfa egy hatékony védő talizmán. Energetizáló hatással is bír, ezért érdemes viselni munka közben, vizsgákra készüléskor, hogy nem merüljünk ki teljesen. Ez a medál erőt ad ahhoz is, hogy harcolni tudjunk a céljainkért, és meg tudjuk védeni azokat, akiket szeretünk.

fa_15 (2)Kelta Világfa, Égig érő fa:

Az “Ég ígérő fa” vagy “Égig érő fa” szent jelkép. A fa gyökerei az alsó világban, törzse a középső világban, koronája a felső világban található. fordítsuk el képzeletben 90 fokkal! Az emberi agy neuronhálózatánál találjuk magunkat! Visszatérünk önmagunkhoz az Ősök útján.

Forrás: Titkos tudás tárháza