LÉTEZIK EGY KOZMIKUS EGYSÉG – ahol minden egy, és ahogyan fent úgy lent is, és a megmérhető annak a kivetülése, ami nem az.

koz_01Az első alapelvben megjelenő Egyetemes Rend magában hordozza a KOZMIKUS EGYSÉG csíráját, azt, hogy MINDEN EGY, Minden – Mindennel összefügg, és Minden – Mindennel kölcsönhatásban van. Csak mi gondoljuk azt, hogy külön, pici elszigetelt egységek vagyunk, olyan individuumok, akik teljesen függetlenek másoktól, és a minket körülvevő Világ valamennyi elemétől.

Elhitették velünk, hogy nem vagyunk egymásra hatással, csakis akkor, ha fizikálisan váltunk ki valamilyen cselekményt, tevékenységet, amely vagy közvetlenül érinti, vagy áttételesen begyűrűzik a másik fél életébe.

NEM! Mindennapi cselekedeteinken felül, egy mindent átható, átszövő energiamező része vagyunk, mely behálóz minden élőt és élettelent, és ebből fakadóan a kölcsönhatások sorozata zajlik minden egyes ezred-másodpercben az egész Univerzumban. Szándékunkkal, gondolatunkkal egy szinte soha véget nem érő alkotási folyamatot tartunk fent, mely kihat mindenre, és a töltetétől függően viszi vagy az egyik, vagy a másik irányba a történéseket, a megvalósulásokat.

Maga az emberi test is az Univerzum anyagának leképeződése, ugyanazon analógiák által működtetett, és ugyanolyan piciny összetevője a Nagy Egésznek, mint ahogy a tengerpart egyik alkotóeleme a porszem, vagy akár a folyó alkotóeleme az egy csepp víz.
A vonal is a pontok sokaságából áll össze, ezért nagyon fontos, hogy miképp gondolkozik a „pont”! Fontos, hogy mi az, amit nap, mint nap közlünk kifelé magunkból, az, hogy milyen gondolatok hagyják el a fejünket, hogy milyen szavak hagyják el a szánkat, hiszen ezeken az információs csatornákon keresztül folyamatosan alkotjuk az egész Világot, lesz olyan a Nagy Egész, amilyenné tesszük!

Ha pozitív gondolatok és pozitív érzések csatolódnak ki belőlünk, akkor ilyen irányba befolyásoljuk azt az óriási energiahalmazt, amiben élünk, vagyis magát az életünket (és mások életét is), ha pedig negatív érzéseink és gondolataink vannak, akkor pedig „lefelé húzzuk a szekeret”! És ahogy fent, úgy lent is, szakadatlanul alkotjuk a Nagy Egészet, majd a Nagy Egész csalhatatlanul visszahat ránk, majd ismét „lentről felfelé – és vissza”, és ez a fajta körforgás adja ki a Lét Kerekét, amely egyszer jobbra, egyszer pedig balra forog a mi kis életünkben is.

Így lesz a megmérhető annak a kivetülése, ami nem az, így lesz a szándékból energia, az energiából pedig „mérésre alkalmas” tárgyiasult fizikai történés, tárgy, élőlény, és maga az ÉLET!

Horváth László


LÉTEZIK EGY KOZMIKUS EGYSÉG – ahol minden egy, és ahogyan fent úgy lent is, és a megmérhető annak a kivetülése, ami nem az.

kozm_02Minden az EGY-ből születik. Minden az EGY része, és az EGY minden teremtményében benne él. Az a lélekszikra, mely bennünk, emberekben lakozik, közvetve szintén a Teremtőtől származik. Így tehát mi magunk nem csak a Teremtő részei vagyunk, mi magunk vagyunk a Teremtő! Olyannyira, hogy az „ahogy fent, úgy lent, ahogy kicsiben, úgy nagyban” elve alapján minden sejtünk, testünk minden atomja az EGY része, hiszen fizikai testünk ugyanazon anyagokból épül fel, mint az Univerzum, mely kivetülése a Teremtő akaratának.

Amíg az EGY önmagában van, addig minden teremtménye csak az ideák szintjén „létezik”. Abban a bizonyos kozmikus EGY-ségben még minden csak rezgés, csak gondolat, mely vár a maga fizikai megvalósulására. Ezek azok a dolgok, melyek nem megmérhetőek. Amikor a Teremtő úgy dönt, hogy meg akarja tapasztalni önmagát, tehát megnyilvánul, akkor ezek a „meg nem mérhető” dolgok „megmérhetőkké” válnak. Ezért van tehát, hogy a „megmérhető annak a kivetülése, ami nem az.”

A közvélekedéssel ellentétben, a régi egyiptomiak is csak egyetlen istenben hittek, a Teremtőben. Az egyiptomi panteonból ismert félistenek is mind-mind ennek a Teremtőnek a teremtményei. Ahogyan az egyiptomiak mondták: a Teremtő „az, aki milliókká válik”.

Minden teremtmény egyben teremtő is, de ezt a tulajdonságát csakis akkor képes kibontakoztatni, ha nem különíti el magát az EGY-ségtől, ha önmagában is megteremti a REND-et, az EGY-séget, ha felismeri isteni önvalóját! A valódi beavatás ez: a léleknek önmaga által való újjáteremtése, a felsőbb síkokon való kibomlása és az isteni világban való kivirágzása.

Véleményem szerint, ez emberi létezésünk értelme és célja.

Incze Mónika

<- Egyetemes egyiptomi alapelvek – I.