fel_01Az Univerzum hatalmasságát nehéz felfogni emberi ésszel. Nagynak gondoljuk, de ez a nagyság képzelőerőnk korlátjába ütközik. Ebben a rendszerben magunkat vagy senkinek, vagy valaki fontosnak, vagy esetleg kiválasztottnak gondoljuk, attól függően, hogy egónk milyennek láttat minket. Senkik vagyunk, vagy fontosak vagyunk? A Teremtő része vagyok, fontos vagyok, és mindenki az? Van, aki fontosabb és van, aki kevésbé az?

Néztem egy dokumentumfilmet, melynek hatására a nagy Univerzumról alkotott képem óriásira tágult, életem itt a Földön parányira csökkent.

A Földünkről nézve naprendszerünk is hatalmasnak tűnik, amely egy galaxis része másik milliárdnyi naprendszerrel együtt. Ennek a galaxisnak a szélén helyezkedünk el.

fel_02Naprendszerünk több mint 200 millió év alatt tesz egy kört a galaxis központi „napja” körül! Az éjszakai csillagos égbolton, nem minden fénypont csillag, vagy bolygó. Galaxisok is vannak köztük, csak az óriási távolság miatt egy fénypontnak látszanak. Ezek a galaxisok is milliárdnyi naprendszert ölelnek magukba, és galaxisokból is milliárdnyi van! És mindez csak, ami eddig az emberiség számára látható, felfogható. Hisz tudjuk, hogy még ennél is sokkal több van.

Ebben a gigantikus rendszerben, ebben az emberi elme számára végtelen Univerzumban, hogy lehetne az én életem annyira fontos? Ha Földi mértékben a hangya lábán lévő porszemhez hasonlítanám magamat is túlzás volna, annyira parányi emberi létem ebben a végtelenségben.

Nem csak életem, de minden eltörpült. A történések is. Probléma? Ezekre egy ideje egyébként is, mint megoldandó dolgokra tekintettem, de most nevetek rajtuk. És nevetek az egész életemen. Azon, mit eddig gondoltam róla.

fel_03Fontos vagyok? Porszem vagyok? Isten része vagyok? Kiválasztott vagyok?

Ebben a gigantikus rendszerben egyszerűen „csak” vagyok. Jelzők és határozószavak nélkül! Vagyok. Az eddig hitt minőségeket vagy valaki rám aggatta, vagy én magam kreáltam, tehát egók illúzió keltése.

Fontos, hogy utunk során időnként megálljunk és feltekintsünk a csillagos égre, elgondolkodjunk létünkről és megkérdőjelezzünk dolgokat, akár az eddigi tudásunkat is. A kétség és a kérdések felvetése a hasznunkra vannak, amennyiben keresésre, gondolkodásra ösztönöznek minket. Ez a fejlődés alapja. Kérdésekre keressük a választ. Keressük az igazságot.

És talán sosincs vége ennek a keresésnek…

<- A felismerések útján 4.