hisze_01Biztosan mindnyájan hallottatok már valamelyik ismerősötök szájából ilyen, vagy ehhez hasonló kijelentéseket : „Én nem hiszek Istenben, én csakis önmagamban hiszek !”

Személyesen ismerek ilyen embert, van egészséges önbizalma, végtelenül optimista, ösztönösen éli az életét, nem panaszkodik habár őt sem kerülik el a gondok, olyannyira tiszteli embertársait, mint amennyire önmagát, egyszóval szoros kapcsolata van isteni énjével, még ha öntudatlanul is.

Mellette ismerek olyan embert is – többet is -, aki hangosan hirdeti, hogy ő Isten-hívő, próbálja itt-ott hinteni az Igét, akár spirituális szemszögből, akár a keresztényi mivoltából adódóan. Ellenben nem szereti önmagát, sőt van, hogy utálja magát, vagy csak egyszerűen kishitű,de azt nap, mint nap gyakorolja, közben mások felett ítélkezik,és még irigykedik is mások sikereire. Az, aki spirituálisnak gondolja magát, miután elolvasott több tucatnyi ezoterikus témájú könyvet, már saját tudásának gondolja az olvasottakat – az egója hiszi ezt -, az pedig kéretlenül adja a jobbnál jobb tanácsokat embertársainak, és magát pedig mindenki fölé helyezi. Természetesen, ez is egy fajta tanulási folyamat.

hiszel_02Tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket:

~ Szeretem és tisztelem magam eléggé?

~ Képes vagyok hálát érezni, mindazért, ami körülvesz? Hálás vagyok azért, hogy egyáltalán élek, és úgy ahogy éppen most vagyok?

~ Elégedett vagyok a külsőmmel?

~ Elégedett vagyok az életkörülményeimmel? (munka, anyagiak, emberi kapcsolatok)

~ Szoktam sajnálkozni, magam, vagy más emberek miatt?

hiszel_03Ha Te, kedves olvasó, hiszel Istenben és szereted őt, akkor kérlek, SZERESD ÖNMAGAD is! Kezdd el végre a munkát, kezdd önmagadon és ne másokon!

Ha Te nem hiszel Istenben, de magadban szeretnél, csak boldog akarsz lenni, akkor is ezt kell tenned, tanuld meg SZERETNI ÖNMAGAD!

hiszel_04Az építkezést is az alappal kezdik, kezdd te is az önismerettel, indulj el ezen az úton, de ha már rajta vagy, akkor is kérlek, tedd fel magadnak újra ezt az egyszerű kérdést, hogy szereted eléggé önmagad? Vagy azt hiszed, hogy „igen, …csak ….szegény én…, mert ez, meg az történt”

És? Ez már a múlt, ez önsajnálat, ez mártírkodás. Te is tudod, csak nehéz beismerni; tedd le, és vegyél elő egy új lapot, egy tisztát!

Minden reggel állj a tükör elé, nézz a saját szemedbe,  és mondd ki hangosan: „SZERETLEK TÉGED! SZÉP VAGY!”

Ha ez nem megy vagy ha nagy problémát okoz, akkor mondd magadnak azt, hogy:

„NAPRÓL-NAPRA SZEBB VAGYOK!” (és minden nap tegyél is meg valamit az ügy érdekében)

„ELÉGEDETT VAGYOK VELED! !”

„HÁLÁS VAGYOK AZ ÉLETEMÉRT! KÖSZÖNÖM!”

„TISZTELLEK! ANNYIRA TISZTELLEK, HOGY CSAKIS EMBERHEZ, ÖMAGAMHOZ MÉLTÓ HELYZETBEN LEGYEK!”

hiszel_05Amikor hangosan kiejted a fenn leírtakat, egyúttal érezd is át, érezd a szeretetet, hálát, őszintén. Naponta mondj magadnak 10-20 olyan dolgot, amiért hálás vagy az életeddel kapcsolatban, gyakorold, meglesz az eredménye.

Kedves olvasó higgy az Univerzumban, higgy Istenben és egyúttal higgy Önmagadban! Szeresd és tiszteld Önmagad annyira, hogy nem alkuszol meg számodra lealacsonyító, megalázó, ill. problémás, kedvezőtlen helyzetekkel. Nem mondom, hogy könnyű lesz, nehéz, de törekedj az arany középutat megtartani.  Ne ostorozd magad túl keményen, mellette pedig ne találj minden hibádra, helyzetedre  valamilyen felmentő magyarázatot.

Elég! Figyeld a környezetedben levő embereket, ők a tükörképeid! Ha nem tetszenek, önmagadban keresd a miérteket és a megoldásokat is.

Higgy a megoldásban: Kérj és megadatik! Sok sikert kívánok hozzá!

Folytatás következik…