hae_01II. Ramszesz Egyiptom történelmének legnagyobb, és legismertebb fáraója volt, s kétségtelenül ő maga is az szándékozott lenni. Jó „PR”-osként tett is arról, hogy neve mindörökké fennmaradjon: birodalmában az ő dicsőségét hirdette számtalan templom, szobor és felirat, s Egyiptomban járva még ma is lépten-nyomon az ő nevével találkozunk szinte mindenhol.

Ám nemcsak uralkodásával, hódításaival, illetve építkezéseivel emelkedett ki a fáraók sorából, családja is meglehetősen „grandiózus” volt: két főfeleségétől, valamint a háreméhez tartozó ágyasaitól számos gyermeke, 48 fia és 53 lánya született. Legkedvesebb hitvese a bájos Nefertari volt, akiről Ramszesz méltóképpen megemlékezett. Az ő nevét őrzi az Abu-simbeli kis templom és az övé az egyik legszebb, ma is látogatható sír a Királynők Völgyében.

hae_02A másik királyi hitves Iszet-Nofret volt, akinek alakja kevésbé ismert. Ő adott életet az örökösödési sorrendben negyedik fiúnak, Haemuaszet hercegnek. Ezzel az írással most róla szeretnék megemlékezni.

Az ifjú herceg sohasem akart trónörökös lenni, nem tört királyi babérokra, ő az Istenek szolgálatát választotta. Fiatalon szem pappá avatták, majd apja uralkodásának 25. évében Ptah isten főpapja lett. Mindez egy olyan korban történt, ahol a valódi hatalom a Felső-egyiptomi székhelyű Amon papság kezében volt. Egy karnaki főpapi poszt sokkal magasabb rangúnak számított volna, de Haemuaszet Ptah mellett tette le a voksát, az ő hatalmát igyekezett megerősíteni.

hae_03A múlt megigézte Haemuaszetet, Haemuaszet pedig az egyiptológusokat ejtette ámulatba; ő az, akit a „szakma” a mai napig úgy emleget, hogy ő volt a történelem első egyiptológusa. A Ramesszida korban fokozott érdeklődés mutatkozott a történelem iránt. Haemuaszetnek, mint memphiszi főpapnak, jogában állt Egyiptom második legszebb templomkönyvtárát használni, ugyanakkor a legszebb, a Memphisztől nem messze található héliopoliszi könyvtárba is bejuthatott. Természeténél fogva előszeretettel kutatta a régmúlt korokat, saját beszámolója szerint semmi sem szolgált nagyobb örömére, mint amikor régi korok emlékeit olvashatta. Megfogalmazásaiban számtalan ismeretlen szóval, bonyolult kifejezéssel találkozhatunk. Ebben a tekintetben egy tudós-pap alakjával is azonosíthatjuk őt.

hae_05Valamikor Haemuaszet útnak indulhatott a mai Gíza és Szakkara fennsíkjaira, hogy közelebbről szemügyre vegye a Memphisz fölé magasodó, több ezer évnél is idősebb piramisokat. Ezek az építmények már a herceg idején is nagyon réginek számítottak és – egyrészt a természeti erők romboló hatásai, másrészt a fáraók állandó újjáépítési szokásai miatt – addigra jócskán vesztettek fényükből. A helyreállító program több célt is szolgált: az egykori uralkodók emlékének ápolása mellett lehetőség nyílt a régmúlt időkről több ismeretet szerezni. (Arról a tényről nem is beszélve, hogy a műemlékek korszerűsítése is Ramszesz dicső tetteit hivatott hirdetni.)

SepszeszkafPiramis helyett a IV. dinasztia egyik uralkodója, Sepszeszkaf egy szokatlan, hosszúkás alapterületű sírt, egy masztabát építtetett magának. Az építmény Haemuaszet kutatásai idején már 1200 éves volt. Sepszeszkaf nevét Ramszeszé mellett a külső falra vésték, neve alatt pedig a következő felirat állt:
„Őfelsége utasította Ptah és Szetem főpapját, Haemuaszetet, hogy készítse el Sepszeszkaf kartusát, mivel ez a név nem található piramisának arcán… Szetem Haemuaszet nagy kedvvel állította helyre a királyok műemlékeit, megszilárdítván azt, ami pusztulásnak indult.”

Miután a Nagy Piramis mellett rátalált Hufu fiának szobrára, Haemuaszet feltáró munkálatokat kezdett Gízában is. Erről ő maga ekként számolt be:
„Haemuaszet főpap és herceg örömét lelte a Hufu kútjának közelében, egy üregben megtalált szoborban, mely a király fiát, Kawabot ábrázolta. A nekropolisz kápolnájában a dicső lelkeknek, az isteneknek akarta a szobrot szentelni, mert nagyra becsülte az ősi kor uralkodóit, milliónyi kitűnő cselekedeteiket.”
A szobor újbóli felszentelésének otthont adó kápolnára való utalásból arra következtethetünk, hogy a helyiség a homok fogságából kiszabadított tárgyak egyfajta múzeumául szolgált.

hae_07Haemuaszet érdeklődése a teológiára is kiterjedt, s az egyiptomi vallás szerves részét képező szent állatok, az Ápisz-bikák kultuszáról kezdett elmélkedni. Az Ápisz-bika saját templomában, Memhiszben élt, s azt a rangot töltötte be az állatok közt, mint a fáraó az emberek világában. A bika a bátorság, az erő, a férfiasság és a harci szellem kifejezője volt. Így tehát, az Ápisz-bika a mindenkori fáraó erejét szimbolizálta. Némelyik egyed különös ismertetőjegyeket viselt magán: fekete bőrén fehér hatszög díszítette a homlokát, hátát egy sólyom alakja, nyelve alatt pedig skarabeusz formájú elszíneződést lehetett találni. Az Isten megtestesítőjének tartották, ezért szent állat volt Egyiptomban. Ezeket a bikákat a templom külön erre a célra kijelölt helyén tartották, tisztító szertartásokban részesítették, a legfinomabb ételeket kapta és a legkiválóbb teheneket engedték be hozzá. Eredetileg Ptah isten megjelenési formájának tartották, később az Ozírisszel összeolvadt Ptah-Ozírisz, majd később Ozírisz isten alakjának tekintették. A nép körmenetek során találkozhatott az Ápisz- bikával, és ilyenkor kérdéseket is fel lehetett tenni neki és jó jelnek számított, ha az ekkor elé tett áldozati ételt megette.

hae_08Miután egy Ápisz-bika feje fölött elszállt az idő – akárcsak a fáraóé felett – és meghalt, lelke Ozírisz birodalmába költözött. Haláluk után ezeknek az állatoknak a testét is bebalzsamozták, és eltemették. III. Amenhotep fáraó uralmát követően az Ápisz-bikákat a lépcsős piramistól nyugatra fekvő szakkarai sivatagban temették el.
Apja uralkodásának 30. évében – az első alkalommal, mikor a nagy becsben tartott szent Ápisz-bika az ő főpapsága alatt halt meg -, Haemuaszet úgy döntött, változtat az eddigi temetkezési szokásokon, és a bikát nem külön sírba temettette a bebalzsamozása után, hanem az előző mellé. (Ezt a sírt Auguste Mariette tárta fel, és a bikák mellett Ramszesz és Haemuaszet nevét viselő aranytárgyakat talált.) Haemuaszet ezután a további bikatemetésekhez megépíttette a ma Szerapeum néven ismert sír együttest, mely föld alatti folyosókból nyíló kamrákból állt, a földfelszínen pedig a kisebb kápolnák helyett egy nagyobb templomot emeltetett. Az új sírba az 55. uralkodási évben temettek bikát, innentől fogva még mintegy ezer éven át ide temették a szent bikákat. A nagy galériákat még Kleopátra idején is használták.

hae_09Haemuaszet nagy munkát végzett a korábbi épületek helyreállítását illetően is: összeíratta a Memphisz környéki templomokat, szentélyeket, sírokat és piramisokat, és felmérette állapotukat, majd rendbehozatta őket. A helyreállított építmények közt volt Unasz szakkarai piramisa, valamint Sepszeszkaf, Szahuré és Neuszerré Ini épületei. Ő volt az is, aki Dzsószer fáraó szakkarai piramisát kiásatta a homok alól.

Időközben Haemuaszet testvérei egymás után elhaláloztak, így a fáraó negyedik fia egyre közelebb került a hatalomhoz. Ám még mindig Ramszesz uralkodott, s a harmincévnyi uralmat megért fáraó jubileumi ünnepre készülődött.

Az egyiptomiak földjük és országuk termékenységét, gazdagságát közvetlen összefüggésben látták a fáraó testi erejével, így bizonyos alkalmakkor szimbolikus formában végrehajtották az öregedő uralkodó megfiatalítását. Erre szolgált a szedünnep, Egyiptom legrégebbi ünnepe, mely „a fáraó futása” néven vonult be az egyiptológia tanai közé. Ennek a jubileumi ünnepnek az eredeti óegyiptomi neve Heb-Szed volt (arról, hogy hogyan zajlott maga az ünnepség, a „Fáraó futása” c. cikkemben írtam már).

hae_10Mivel az ünnepséget Memphiszben tartották, Ramszesz szed ünnepének megszervezése, Ptah főpapjaként Haemuaszetre hárult. A herceg hónapokat töltött a ceremónia eseményeinek szervezésével, valamint azzal, hogy minden megrendelt istenszobor készen álljon a megfelelő időre. A feladatok révén udvari tekintélye is nőtt, ám ő legtöbbször a templomkönyvtárak csendes magányára vágyott leginkább.

Az idő azonban az ő feje felett is elszállt, apjának 60. uralkodási évében már nem Haemuaszet, hanem Ramszesz tizenharmadik fia (Aki szintén Ptah főpapja volt), Merneptah lett a potenciális koronaherceg. Így akarták Haemuaszet Istenei.

Sajnos nem tudjuk, hol fekszik a sírja; elképzelhető, hogy Imhotephez hasonlóan Szakkarában várja, hogy valaki kiszabadítsa a végtelennek tűnő homoktenger alól.