ember_01 (2)Világunk, melyben élünk csodálatos rendezőelv alapján működik. Minden és mindenki esélyt kap benne. Minden folyamatosan változik, egyik pillanat sem olyan, mint az előző volt és folyamatos ciklikusság van. A hónapokat meghatározó állatövi jegyek, évszakok, világkorszakok periodikusan ismétlődnek, sejtjeink 7 évente megújulnak, mégsem ugyanaz a tavasz jön el minden márciusban és igaz ez az élet minden lüktetésére. És igaz a Fény és Sötétség uralmára is.

ember_03Jelen korunkat sokan gonosznak és sötétnek tartják, és nem szeretik az emberek az embertársaikat, mert ekként minősítik őket is. Ez így felszínes nézőpont és meg nem értésen alapszik. Ha az élet ciklikusságát és ennek szükségességét megérjük, megérthetjük jelen korunkat is, ami tudati emelkedést fog hozni. A természet példája a legközelebbi hozzánk. Tavasszal újraéled szendergéséből a természet, kinyílnak a világok, rügyet fakasztanak a fák, visszatérnek a költöző madarak, a földműves elveti a magokat és új energiák élednek. Nyáron sarjad a kalász, érnek a gyümölcsök, érlel a nap, élénk, életerős minden. Ősszel halványul a nap ereje is, mi arcunkat éri, színesednek a levelek a fákon, és szüreteljük mi addig fejlődött, érezzük az elmúlást. A tél beköszöntével jön a hűvösebb idő, a rövidebb nappalok, hosszabb, sötét éjszakák. És pont ilyen a megszületésünktől a halálunk is az életünk. És aztán új tavasz jön, és aztán új leszületés.

ember_02Az embereket minden időkben kiválasztottak vezették. Az egyiptomi időkről sokat írtunk már az oldalunkon, ezért összefoglalásként csak annyit, hogy kezdetben az Istenek uralkodtak, majd a papkirályok és a fáraók. Az Istenek idejét nevezhetjük tavasznak. Elkezdték az embereket tanítani, felemelni és nemesíteni. Mikor már nagyon jó volt az élet, és a Hóruszi fejlődés útját járták az emberek a legkomolyabb beavatottakra, a papkirályokra bízták Egyiptom vezetését. Ez a korszak az emberiség nyara. Amit az Istenek elvetettek magokat, gyönyörűen fejlődtek, az egész élet virágzott. Ezután a fáraók idejében szép lassan eljött a nyár vége, majd az ősz. Volt szép termés mit lehetett aratni, a tudás még megvolt, de a tudók látták, hogy közeledik a tél és elkezdték elrejteni a tudást, majd a templomokat is a homok alá temették. És beköszöntött a tél, hisz az élet ritmusának ugyanolyan fontos része, mint a másik három. Ez a korszak, amiben élünk ezért hideg és sötét. Tél van. És most is kiválasztottak vezetik az embereket. A sötét oldalé, a tél katonái. De nekik ez a dolguk, hogy megélessék velünk, emberekkel a telet. Akár szeretjük, akár nem.

ember_04 (2)Szükségszerű, az élet ritmusa. Nem rossz, nem gonosz, csak tél. Hideg és sötét, amit a tűz melege és fénye sem enyhít. Csakis a szív melege gyújthat bennünk fényt és ezáltal melegséget is. Soha ne higgye el senki, hogy az emberek gonoszak, és nem szerethetőek. Ez nem igaz! Hazug illúzió! Ahogy az aranykorban a Fény kiválasztottjai felemelték az emberiséget, most már 2000 éve a Sötétség kiválasztottjai a mélybe húzzák, mert tél van, és ez az ő idejük és lehetőségük. Nekünk, a fény oldalán munkálkodóknak az a dolgunk ezekben az időkben, hogy – miként a téli hónapokban – elmélyedve önmagunkban a változásunk, fejlődésünk útján megszüljük „Isteni Önmagunkat” és az erre nyitott embertársainkat segítsük, tanítsuk, gyógyítsuk, felemeljük. Készüljünk a tavaszra, hogy újra fényt hozzon és legyen mag, mit elvethetünk. De az Isteni szeretetnek meg kell születnie a szívünkben. Csak ez hozhat meleget és fényt.

ember_05Ne csüggedjünk, ne mondjunk le az emberekről és ne vágyódjunk el innen. Ez a tél áthatja ugyan most az emberek lényét és majd megfagy mindenki önnön cellájában, de közeledik a tavasz. Még jöhet nagy fagy így a tél vége felé, de ha összebújunk, összefogunk, melegebb van és a fény is nagyobb.

Tanuljuk meg még most a nagy fagy előtt, Embernek maradni minden körülmények közt!