ön_01Akár el hisszük, akár nem, a vonzás törvénye működik. Ami bennünk van, azt sugározzuk ki, és amit kisugárzunk, azt fogja ránk visszatükrözni a világ. Ha tehát bennünk belül nincs harmónia, akkor azt kívül sem fogjuk megtapasztalni. Folyton-folyvást olyan embereket és szituációkat fogunk bevonzani az életünkbe, akik, és amik ezzel fognak szembesíteni bennünket. De ha tudatosan elkezdjük magunkat figyelni, ha készek vagyunk változtatni, akkor előbb-utóbb a körülöttünk lévő világ is átalakul. Ha belül rend van, akkor kívül is megtapasztalhatjuk a harmóniát.

ön_02Az, hogy jóban legyünk önmagunkkal, és ezáltal a külvilággal is, azonban nemcsak azért fontos, hogy kiegyensúlyozott, harmonikus életet élhessünk meg emberi kapcsolatainkban, ennek bizony van egy másik vetülete is.

Olyan időket élünk, amikor minden átalakulóban van körülöttünk, és új formát keres magának. Valamennyien látjuk, érzékeljük, hogy nagyon felgyorsultak körülöttünk az események, szinte egyik napról a másikra változnak meg korábban magától értetődőnek tekintett dolgok is, és egyelőre legfeljebb sejtéseink lehetnek arról, hogy merrefelé tart a világ.

Ez a helyzet sokakat bizonytalansággal tölt el, emiatt sokan belső szorongással küzdenek, s ahogy a külső, eddig szilárdnak hitt keretek sorra leomlanak körülöttünk, sokszor úgy érezzük, már nincs mibe kapaszkodnunk. Márpedig az ember egyik legalapvetőbb szükséglete a biztonságérzet. Nem lehet ép lélekkel élni, ha nincs egy fix pont, amiből szükség esetén erőt meríthetünk.

De hol keressük azt? A külvilágban? Honnan nyerhetjük ki ezt az erőt? Ki, vagy mi az, amiben a legnehezebb szituációban is bízhatunk?

ön_03Nos, a válasz egyértelmű: csakis önmagunkban. De mit jelent a belső biztonság?

Az ember általában akkor érzi magát biztonságban, ha a külső körülmények és események szintjén aktuálisan minden megerősíti őt. Ha pozitív visszajelzéseket kapunk a kapcsolatainkban és a munkánkban, ha rendezettek körülöttünk a viszonyok, a megszokott mederben zajlik a jelen és kiszámítható a jövő. De néha még akkor sem. Mert az ember hajlamos arra, hogy ha a jelenben rendben is van az élete, akkor is előbb-utóbb megjelennek a félelmei, elkezd a jövő miatt aggódni. Igen, most minden rendben van. De mi lesz, ha mindez egyik napról a másikra megváltozik? Ha holnap elveszítjük azt, ami ma még a miénk? Ha nem szeret már, aki ma szeret? Ha magunkra maradunk? Ha olyan helyzetbe kerülünk, amelyet nem tudunk megoldani, s kiderül, hogy nem is azok vagyunk, akiknek eddig hittük magunkat? Akkor hova lesz a biztonság? S mit kezdünk magunkkal anélkül?

Éppen manapság a legvilágosabb az, hogy a külső körülményeink egyik pillanatról a másikra megváltozhatnak. Ha tehát ezekre építjük biztonságunkat, akkor igen hamar kifosztottá és kétségbeesetté válhatunk. Az ilyen “biztonságot” bármikor el lehet venni tőlünk. Nevezhetjük-e akkor egyáltalán biztonságnak? Nyilván nem. De akkor elképzelhető-e egyáltalán tartós belső biztonság? Valódi, kikezdhetetlen érzelmi biztonság?

A válasz az, hogy igen, csak nem úgy, ahogyan azt ma elképzeljük.

ön_04A valódi biztonság ugyanis nem más, mint egy mély, spirituális belső meggyőződés arról, hogy jó, hogy vagyunk, hogy igenis szerethetőek vagyunk, az életünknek van célja és értelme, és van iránya is: nem véletlenül történik meg velünk az, ami, a kihívásokkal szembe tudunk nézni, le tudjuk őket küzdeni és az élet igenis szép és jó!

A valódi biztonság tehát az, ha minderről nem csak sejtéseink vannak, ha elhisszük, vagy ha olvasunk róla; ez egy belülről fakadó mély meggyőződés. Egyetlen dolog van, ami soha nem hazudik: ez pedig a saját lelkünk hangja. Ha megtanulunk hallgatni rá, ha megtanulunk bízni benne és hajlandóak vagyunk követni azt az utat, amerre vezet, akkor nem fogunk csalatkozni! Ez pedig olyan erőt ad az embernek, amit kívülről soha, de soha nem fog megkapni.

ön_05Amikor aztán letisztulnak bennünk a dolgok, az egész élet könnyebbé és egyszerűbbé válik. De nemcsak az életkörülményeink változnak meg; az, aki megéli ezt a fajta érzelmi biztonságot, az egészen más minőségű emberi kapcsolatok kialakítására is képessé válik.

Annak többé nem kell szeretetet koldulnia, rettegnie attól, hogy megcsalják, hogy elhagyják. Az többé nem aggódik azon, hogy elég jó-e a másiknak, és ő sem vár el többet, mint amit mások nyújtani tudnak neki, mert egész egyszerűen nem lesz erre szüksége. Ezt pedig a környezete is megérzi, és a vonzás törvénye ismét beindul: ennek megfelelően közelednek majd hozzá, hiszen egy olyan ember, aki megéli az érzelmi biztonságot, maga is biztonságot áraszt.

Ha valamin, akkor ezen igazán érdemes dolgoznunk, mert egész életünk minőségét és perspektíváját változtathatjuk meg vele!