info_01Abban mára mindenki egyetérthet, hogy nincs még egy olyan titokzatos földje a világnak, mint Egyiptom. Rengeteg könyv, cikk, dokumentumfilm próbál magyarázatokat találni azokra a misztériumokra, melyekkel az ember szembetalálja magát, ha Egyiptomról olvas, vagy ha van oly’ szerencsés és ellátogathat oda és személyesen tapasztalhatja meg azokat.
Az egyik kedvelt turista célpont a thébai nekropolisz szívében, Luxor nyugati partján, a Nílus kanyarulatánál található Királyok Völgye. A völgyet i.e. 1539-től kb. i.e. 1075-ig használták temetkezésre.

info_02S hogy milyen a hely atmoszférája, azt, talán a legszebben, Christian Jacq fogalmazta meg a nagy Ramszesz-ről írt regényében:
„Amikor Ramszesz belépett a kapun, elállt a lélegzete. A „nagy rét” izzó katlanának végtelen szemhatárát az azúrkék ég alatt csupán az okkersárga falak pereme szabdalta; a csúcs háborítatlan csöndjében nyugalomban és békében pihent a fáraók lelke. A Ramszesz szívét eltöltő rettegés ámulattá szelídült, szinte felolvadt a völgy fényében, úgy érezte, mintha egyszerre a földbe tiporták és a magasba emelték volna. Emberparány, nevetséges porszem a hely méreteihez és titkaihoz képest, s mégis érzékeli a nemcsak pusztítani, de teremteni is képes túlvilág közelségét.”

info_03Mindenki, aki először lép be egy, a völgy gyomra által rejtett sírhelyre, meglepődik a hatalmas terek láttán. A sírok ugyanis több tágas teremből, galériából, szerteágazó folyosókból állnak. Hófehérre meszelt falaikra csodálatos színekkel festették fel az elhunyt életének hősies beszámolóit, valamint a lelkét égi útján segítő szövegeket.
Ezek a fehér falak mind a mai napig rejtélyt jelentenek. Tudniillik, a látogató első ámulatából felocsúdva elgondolkozik azon, hogy annak idején vajon hogyan festették fel ezeket a pazar színekkel ábrázolt jeleneteket a falra? Úgy képzeljük, hogy az egyiptomi sírépítők fáklyákkal világítottak, miközben kiásták a hatalmas csarnokokat. Akkor miért nem találunk sehol füstnyomokat, kormot a falakon?

Amikor az egyiptológusok felismerték, hogy a fáklyák nem nyújtanak kielégítő magyarázatot, két újabb elméletet vetettek fel. Az egyik szerint a sírépítők, majd a festők szezámolaj-lámpásokat használtak fáklyák helyett. A szezámolaj olyan füst nélküli tüzelőanyag, amely egészen biztosan éghetett az ókori Egyiptomban igen elterjedt cseréplámpásokban. Az olajlámpa fénye azonban össze sem hasonlítható egy bitumenfáklya fényével. Még akkor sem, ha több lámpát használtak. Ráadásul, zárt térben történő alagútfúráskor sok lámpát vinni igen kényelmetlen, és gyorsan elhasználódik az oxigén is.

info_04A másik elmélet szerint a világítást tükrökkel oldották meg. Eszerint a sír bejáratánál megfelelően elhelyezett csiszolt felületű kő, vagy ásvány tükrözte a nap fényét a sír belsejébe, valahogy így:

Miközben a sír egyre nagyobb, mélyebb és szövevényesebb lett, újabb tükröket állítottak be úgy, hogy az oldalkamrákba és a mellékjáratokba tereljék a fényt. A nagyobb sírok esetében ez igen bonyolult tükörrendszert kellett, hogy jelentsen. Ez az elmélet bizonyos értelemben csábító, ha egy kész sírhelyet próbálunk megvilágítani fényes nappal. Éjszaka azonban nem válik be. Márpedig akkor, amikor sürgősen kellett egy sírt megépíteni, mert mondjuk a fáraó „idő előtt” elhunyt, akkor a munka éjjel sem állhatott le. Valamilyen fényforrást ilyenkor is használniuk kellett, de amint azt már láttuk, az fáklya egészen biztosan nem lehetett.
Marad tehát a kérdés: akkor mégis, hogyan világítottak az ókori Egyiptomban?

Ha nyitott szemmel járjuk be Egyiptom templomait, akkor erre a kérdésre több helyen is megtaláljuk a választ.
A Luxortól mintegy 60 kilométerre északra fekvő Dendera templomában vehetjük szemügyre az egyik bizonyítékot. A templom egyik föld alatti kamrájában találjuk a híres villanykörte ábrázolást.

info_05A kamra alacsony, levegője fojtogató, szélessége mindössze 1,12 hosszúsága pedig 4,60 méter. A falakon emberi alakokat ismerhetünk föl buborékszerű képződmények mellett, amelyek tényleg valamilyen irdatlan méretű villanykörtére emlékeztetnek, hullámvonalakat rajzoló kígyókkal az égő belsejében. A kígyók hegyes végződései egy lótuszvirágba futnak, amelyet értelmezhetünk az égő foglalataként. Végül pedig valami kábelszerűség egy kis dobozkához vezet, amelyen Su, a levegőisten térdepel. S mindjárt mellette, az erő megnyilvánulásaként, kétkarú dzsed-oszlop áll, amely közvetlenül összekapcsolódik a kígyóval. A templomban, ahol ezt a relief-et találták, olyan rossz a levegő, hogy a hagyományos fáklyák, modern öngyújtók nem is működnek, ráadásul semmi nyoma sincs lerakódott koromnak. És akkor itt is adja magát a kérdés: hogyan világították meg ezt a kamrát, amikor ezt a domborművet készítették? Talán éppen azzal a bizonyos szerkezettel, amit a dombormű ábrázol…

info_06Egy német úriember, bizonyos Walter Garn villamosmérnök segítségével rekonstruálták, majd meg is építették ezeket az üvegballonokat és sikerült bizonyítani azok működőképességét is!

Van még egy zavarba ejtő ábrázolás a denderai templom egyik falán, amely szintén az elektromosság használatára utal:

Ezek talán soros kapcsolással összekötött elemek, melyek fényforrásul szolgálhattak?
De nemcsak Denderában találunk bizonyítékot arra, hogy az egyiptomiak igenis ismerték és használták az elektromosságot, máshol is fennmaradtak olyan hieroglifikus szövegek, amelyek utalnak az elektromosságra, sőt, olyan ábrázolásokkal is találkozhatunk a templomok falain, amelyek ezek használatát is bemutatják.

Félúton Luxor és Asszuán között, Edfuban áll Hórusz temploma, mely rengeteg titokról lebbenti fel a fátylat, ha az ember beavatott szemmel járja körbe termeit. Az itt található feliratok egy része arról mesél, hogy réz rudakat építettek a pülonokba. A réz a leghatékonyabb elektromos vezető. Azt, hogy az egyiptomiak mennyire ismerték a réz tulajdonságait, világosan kitűnik egy korabeli írnok munkájából, aki olyan gondosan véste az edfui hieroglifeket, hogy azok a mai napig olvashatók: „Ez Edfu istenének magas pülonja, a fényt hozó Hórusz trónjánál. Az oszlopokat párban helyezték el, hogy szétoszlassák a zivatart az égben.” Milyen „zivatarról” beszél vajon a felirat? Egészen biztosan nem az esővíz eltereléséről van itt szó…

info_12Köztudott ma már az is, hogy a Nagy Piramis is egyfajta kvantumgépezetként szolgált. Úgy építették meg, hogy formájánál, mérténél és anyagánál fogva képes befogni egyrészt alulról a Föld, másrészt fentről a csillagok, az Univerzum energiáit. Eredetileg hófehér kövek borították, ezek mintegy szigetelőként működtek, és bent tartották az elektromágnesességet. Az építmény belsejében található gránit burkolat is ezt a célt szolgálta, tárolta az elektromosságot és a gránitszemcsékben lévő kristályok pedig szupravezetőként funkcionáltak. De nemcsak tárolni, kiáramoltatni is tudták ezeket az energiákat és azon az elven továbbították távoli helyekre, amire Nikola Tesla is rájött, amikor kidolgozta a vezeték nélküli áram használatát.

Erre Sir William Siemens is rájött, amikor egy kísérlet céljából megmászta a piramist. Arab kísérője megmutatta neki, hogy különös, csengő hang hallható a piramis csúcsán, amikor felemeli a kezét. Siemenst érdekelte a jelenség, mert gyanította, hogy azt az elektromosság okozza. Rögtönzött leydeni palackot készített borosüvegből és újságpapírból. Amikor a palackot a magasba emelte, az elkezdett szikrákat vetni.

info_09Számos jel utal arra, hogy az ókoriak jobban ismerték az elektromosságot, mint ahogyan azt feltételeznénk. Ennek egyik kézzelfogható bizonyítéka az ún. bagdadi elem. 1936-ban a Bagdad mellett új vasutat építő munkások egy ókori sírra bukkantak. Az archeológusok, akik aztán feltárták a sírt, nagyon sok érdekes anyagot hozta a felszínre az ásatások során, ám egy egyszerű agyagkancsónak nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget. Legalábbis első pillantásra.
Az egyszerű vázának tűnő kancsó könnyű sárga agyagból készült és hiányzott a nyaka. Egy 9 cm hosszú és 26 mm átmérőjű rézcsövet találtak benne, amelynek egyik végét aszfalt-dugó zárta le. A csőben egy rozsdás vaspálca húzódott. A kancsó alját pedig 3 mm-es vastagságban aszfaltréteg borította. A kancsót rituális eszköznek titulálták a régészek, majd elfelejtették.

info_10Az Iraki Múzeum laboratóriumának igazgatója, Wilhelm König azonban „leoporolta” a tárgyat, és elkezdte vizsgálni. Felismerte, hogy csak savat, vagy lúgos folyadékot kell a kancsóhoz adni, hogy az elemként funkcionáljon. A kísérletek során a kancsó mérhető, félvoltos elektromos áramot termelt 18 napon keresztül!
A felfedezésről szóló jelentések aztán felkeltették Walter Winton, a londoni Természettudományi Múzeum fizikusának érdeklődését is, és több, mint 30 évvel a lelet megtalálása után Bagdadba utazott, hogy maga is megvizsgálja azt. Amit talált, az ő szavaival élve „teljesen egyértelmű”. A kancsót valóban elemként használták. Winton később így foglalt állást a páratlan lelelttel kapcsolatban:
„Tegyünk savat a rézcsőbe – bármilyen savat, az ecet is megteszi-, és „Abrakadabra!”, máris van egy egyszerű cellánk, amely feszültséget kelt és elektromos áramot fejleszt. Ha sorban összekapcsoljuk a cellákat, akkor galvánelemet kapunk, amely elegendő áramot ad ahhoz, hogy megszólaltassunk egy csengőt, meggyújtsunk egy égőt, vagy egy kis elektromos motort működtessünk.”

info_11A nyolcvanas évek elején, ugyancsak Irakban, hasonló leletekre bukkantak a Tigris partján fekvő Seleukeiában, valamint a szomszédos Ktésziphónban. Ezeknek az edényeknek a korát i.e. 2500-re teszik.
Ahol elektromosság van, ott a réz is használatban van. Ilyen rézhuzalokat találtak szintén a királyok Völgyében, Tutankhamnon sírjában is. Mivel ezekkel sem tudtak mit kezdeni, nem is nagyon olvashatunk, hallhatunk róluk a hivatalos iratokban.

Rengeteg bizonyíték áll ma már a rendelkezésünkre, mely azt bizonyítja, hogy valami nagyon nem úgy történt az emberiség történelme folyamán, mint ahogyan azt ma tanítják.

Igencsak elgondolkodtató, hogy vajon miért titkolják még mindig azt a tényt, hogy ezek a civilizációk jóval fejlettebbek voltak, és nem primitív kultúrákról beszélünk. Mit és mi okból kell még rejtegetni, miről kell elterelni a ma emberének figyelmét, hogy közben bizonyos körök hasznot húzhassanak, és ezáltal előnyt kovácsolhassanak maguknak abból, hogy információkat visszatartanak?!