kapcs_01Életünk szinte minden pillanatát meghatározza a másokkal fennálló kapcsolatunk minősége. Sokan mindent alávetnek annak, hogy megfeleljenek környezetüknek, állandóan figyelik a visszajelzéseket, hogy – hangsúlyozom: mások szerint – mit tesznek jól, vagy rosszul. És mindeközben önmaguknak nem szentelnek figyelmet, épp önmaguktól nem kapnak törődést, szeretetet, mindezt kívülről várják. De van ebben a folyamatban egy csavar: az tudniillik, hogy éppen az önmagunkhoz való viszony az alapja mindennek – a többi emberhez, és a világ egyéb dolgaihoz fűződő kapcsolatunknak is! Miközben mások valós, vagy vélt elvárásainak akarunk megfelelni, elfeledkezünk magunkról, arról, hogy mit várnánk el magunktól, hogy nekünk magunknak mi a fontos. És amíg nem él erről pontos kép magunkban, addig a külvilággal való viszonyunk is egy állandó küzdés lesz!

kapcs_02Amíg ugyanis saját magunkkal nem vagyunk jóban, az fájdalmasan mutatja meg magát életünk más területein is. A legkülönbözőbb kudarcok és szenvedések hátterében gyakran az alacsony önbecsülés, az érdemtelenség, az öngyűlölet érzései húzódnak meg. De honnan eredetezhetőek ezek az érzések? Mi hozza létre a mi, csak ránk jellemző „sajátosságainkat”?

Nos, ezek a csak ránk jellemző dolgok, a mi sajátosságaink, a gyermekkorból jönnek. A szüleink, a családunk és a környezetünk viselkedése, érzelemmintái és gondolatmintái nyújtják az alapot a mi érzelemmintáinknak és viselkedésmintáinknak. Ezek az összetevői a mi temperamentumunknak és ezek összessége adja a mi személyiségünket. A gyermekkorban alakulnak ki azok a sérülések, amelyek aztán a felnőttkori hiedelemrendszerünket építik fel. Az ekkor szerzett negatív élmények, tapasztalatok, sérülések sajnos sebeket ejtenek az ember lelkén, amiből aztán később felnőtt korban meghatározhatatlan aggodalmak, önpusztító szokások, érzelmi zavarok, depresszió, párkapcsolati problémák fognak felszínre kerülni.

Ezek a sérülések az auránkban is nyomot hagynak: a rengeteg negatív érzés, a sok-sok fájdalmas tapasztalat, a nem feloldott fájdalmak felnőtt korunkra megkeményítenek bennünket, ezek az energiák összeállnak, és egy ún. fájdalomtestet hoznak létre az aurában.
Ez aztán rossz hatással lehet a fizikai állapotunkra, blokkolja az életenergiáink szabad áramlását. A szenvedés, akár fizikai, akár érzelmi jellegű, sajnos befolyásolja az ember egész életét és gátolja, hogy „normális” kapcsolatot tudjunk kialakítani másokkal. És a kör itt bezárul.

kapcs_03Az ember sokszor a külvilágban próbálja (éppen a fent vázoltak miatt sikertelenül) megoldani mindazt, ami valójában belülről bomlasztja, s ami kívül legfeljebb tünetileg kezelhető. Nehéz és fájdalmas ezzel szembenézni, de hiába szeretnénk harmonikus kapcsolatokat kialakítani, vagy próbáljuk megjavítani az elromlott jelenlegieket: amíg önmagunkat kevésnek, elégtelennek, rossznak érezzük, a szeretteink oldalán is boldogtalanok leszünk. Amíg önmagukkal nem vagyunk jóban, addig hiába teszünk bármiféle erőfeszítést a külvilággal való kapcsolatunk jobbítására, semmilyen eredményünk, teljesítményünk nem hozza meg azt az érzést, amire vágyunk. Amíg nem tudjuk becsülni, megbecsülni és őszintén szeretni azt az embert, aki reggelente a tükörből visszanéz ránk, addig másokat sem leszünk képesek elfogadni, bármennyire is törekszünk erre. Sőt, a felőlük érkező szeretet is csak töredékesen fog eljutni hozzánk, az a bizonyos fájdalomtest gátolja ezt is.

kapcs_04Tiszta szívből elfogadni, mi több, szeretni önmagunkat nem könnyű, ha fájdalmas emlékek, kudarcok terhét cipeljük, ha már belénk égtek az önmagunkat becsmérlő szavaink, gondolataink. Ekkor már igen komoly önismereti munkára van szükség, hogy felnőttfejjel is rácsodálkozhassunk arra, hogy minden negatív tulajdonságunkkal, önmagunkat lekicsinyítő gondolatainkkal együtt is bizony értékes emberi lények vagyunk!

Az önmagunkon való munkálkodás első lépéseként nagyon fontos, hogy tudatosan figyeljük és kontrolláljuk magunkat minden szituációban.

Van erre egy nagyon egyszerű gyakorlat, ami igen sokat segíthet bennünket ebben a munkában. Esténként, napunk lezárásaképpen, szánjunk magunkra néhány percet. Fogjunk egy füzetet vagy egy lapot, húzzunk egy függőleges vonalat a közepére, és az egyik oldalra írjuk le, hogy a nap folyamán egy-egy szituációban hogyan viselkedtünk, a másik oldalra pedig azt írjuk le, hogy hogyan kellett volna viselkedni az adott helyzetben. Ezt jegyezve, és magunkat folyamatosan figyelve, rájöhetünk arra, hogy igazából a szorongás, a félelem, a rossz beidegződések, és előítéleteink mind-mind illúziók, amiket képesek lehetünk feloldani, és képesek lehetünk legyőzni azon keresztül, hogy ha tudatosan figyeljük magunkat.

kapcs_06Ha ezt a gyakorlatot rendszeresen végezzük, a megújulásunknak lesz hatása, hiszen emberi kapcsolataink olyanok számunkra, mint egy tükör – önmagunk változását mások szemében tudjuk lemérni. Ha mi változunk, ez a tükör is mást fog mutatni. Az új dolgok megjelenése, az új emberek belépése az életünkbe, új helyzeteknek és szituációknak a megvalósulása és feltárulása rengetegféle módon történhet. Nekünk mindössze annyit kell tennünk, hogy haladjunk ezzel az áramlattal, és ne álljunk ellen ezeknek a változásoknak! Fel kell magunkban szabadítani azokat az erőket, amelyeknek a segítségével megváltoztathatjuk az életünket. Belső erőnk növelésével megerősíthetjük a tisztánlátásunkat és egyre több finom és tiszta energiát szabadíthatunk fel az auránkban is, amelyek végül képessé tesznek bennünket arra, hogy a problémákat egy magasabb nézőpontból szemlélhessük és feloldhassuk, akár kapcsolataink negatív vonásait, akár saját negatív vonásainkat. A belső konfliktus megoldása mindig felszabadítja az energiáinkat. Ha bennünk rend van, akkor az maga után vonja majd, hogy be tudjuk vonzani az életünkbe azt, amire, vagy akire szükségünk van.

A változás nem minden esetben fájdalommentes, de elkerülhetetlen, mert semmi nem maradhat soha ugyanolyan. Ahogy mondani szokták, az életben egyetlen dolog állandó – mégpedig a VÁLTOZÁS!

Eredményes önmagunkon való munkálkodást kívánok mindannyiunknak!

forrás: Horváth Zoltán tanításai

Miért fontos az önmagunkkal való kapcsolatunk javítása? ->