A lelki erő növelése

ideg_01Az előző cikkemben írtam a fizikai testre ható idegességről, a másik fajta feszültség a lelki erőt gyengíti. Ez nincs összefüggésben a testi kimerüléssel, sőt néha ártalmasabb a tétlenség és az unalom. Ennek a problémának a gyökere a mentális elégedetlenségből ered. Oka a lelki táplálékhiány és egyfajta érzelmi hormoncsere kiesése. Az étel, a napfény, a levegő táplálja az ember fizikai testét, de a másik két részünket is táplálnunk kell, vagyis a lelkünket és a szellemünket sem szabad elhanyagolnunk.

A lélek is él, meg szeretne nyilvánulni, ki szeretné élni a benne rejlő energiákat. Tápláló gyógyító energiákra van szüksége remény, inspiráció, kreativitás, ihlet formájában. Majd mikor ezektől az energiáktól megtermékenyült, ki szeretné fejezni magát valaminek a megalkotásában, szeretne a lélek valami szépet és hasznosat létrehozni. A lélek energiával töltődik fel, ha az ember örömét leli az alkotásban, legyen az, festés, hímzés, egy sütemény elkészítése, vagy akár jégszobor kifaragása, és ezek az alkotások nem csak a készítőjét teszik boldoggá, hanem azokat is, akik megcsodálhatják.

ideg_07Nézzük meg azokat az embereket, akik nagy hangsúlyt fektetnek a fizikai testük fejlesztésére, viszont a lelki életüket elhanyagolják. Ezek az emberek előbb utóbb megbetegszenek, mert a lélekben felhalmozódó, pangó, ki nem élt energiák megmérgezik, hevíti a testet, ilyenkor megmagyarázhatatlan szorongások kínozzák a testet. Egy ilyen lélek úgy érzi magát, mintha befalazták volna egy börtönbe, levegő, fény, táplálék nélkül, csak senyved, a bezártságtól, és a hiányérzettől. Ezektől a felduzzadt kóros energiáktól a lélek fellázad, ilyenkor hatalma űrt érzünk a lelkünkben, és nem tudjuk megfogalmazni, mi hiányzik az életünkben.

A felépülés akkor kezdődik el, mikor rájövünk, hogy a testünk mellett ugyan olyan fontos táplálnunk a szellemünket és a lelkünket is. A meditáció egy nagyon hasznos táplálék a lélek számára, erővel tölti fel.
Minden idegesség kísérő tünete a feszült, görcsös akarat. Az ilyen ember szorong, és képtelen a lazításra. Folyamatosan figyel és készenlétben áll a szüntelen és ismeretlen veszéllyel szemben. A betegség száműzi az embert a megváltoztathatatlan múltba, vagy a félelmetes eseményeket rejtő jövőbe, így képtelen a jelenben élni, ahol ott rejlik minden betegség varázsszere.

ideg_09Aki képes a jelenbe elmerülni teljes, felszabadult intenzitással, aki bele tudja magát élni önfeledten az élet egy szépséges mozzanatába, azt az embert elárasztják a gyógyító energiák.

A felépülés első lépcsőfoka a feszült viselkedés tudatosítása, és feloldása, valamint a stresszes érzelmek felcserélése pozitív gondolatokra, amely lehetővé teszi a jelenben való kellemes és semleges lebegést. S ha az ember megtanul a jelenre odafigyelni, akkor ellazul, felélénkül, és nyitottá válik az életforrások felé, amik energiával töltik fel. Elkezd érdeklődni a természetfeletti dolgok iránt, kielégíti erkölcsi éhségét, majd hozzálát kielégíteni az esztétikai vágyait. Vegyünk fény-, szín-, hang- és formafürdőt a természetben, de a képzőművészet nagy műalkotásai között is.
Élvezzük a művészi alkotásokat, járjunk kiállításokra, hangversenyre, színházba, ahol élményekkel tölthetjük fel szívünk, lelkünk.

ideg_08Sétáljunk rendszeresen a természetben, élvezzük a sokszínűségét, hallgassuk változatos dallamát, figyeljük meg a fény és árnyék játékát, és élvezzük, hogy a városból kiszabadulva végre csöndben lehetünk, ahol nincsenek zavaró zajforrások, heveredjünk le puha fűbe, és hallgassuk a rét felett elszaladó szelet és a tücskök zenéjét.

Játszunk a gyerekeinkkel, kutyánkkal, olvassunk, túrázzunk, sportoljunk, barkácsoljunk, fessünk, csak azért mert élvezzük azt a tevékenységet, ilyenkor a jelenben élünk, nem figyelünk másra, nem jutnak eszünkbe a problémáink, erről szólt egy régebbi cikkem (Éljünk a jelenben, és tanuljuk meg élvezni az életünket).

ideg_04Mossuk át lelkünket zenével, költészettel, filozófiával, tudománnyal. Szőjük tovább a gondolatokat, amelyeket elindított bennünk. Ha úgy tűnik, hogy körülményeink bezárnak bennünket, merjük kinyitni a szemünket és higgyük el, hogy él bennünk egy szárnyas lény, akit csak arra vár, hogy felrepülhessen, mint álmunkban pszichikai testünk.

Éljünk a szárnyaló képzelettel, ami csak a miénk, ezt senki sem veheti el tőlünk. Használjuk alkotó irányban, alkossunk pozitív, és örömteli dolgokat. Mert amiket démonaink teremtenek a képzeletünkkel, azok csak feszültséget, félelmet, szomorúságot bajt okoznak nekünk, és fájdalmas kötéseket nyugtalanságot hoznak létre. Gondoljuk bele, hogy a kedvenc ételeinkre való emlékezés valóságos gyomorsavat termel testünkben. Az erotikus olvasmányok, képzetek ugyancsak felizgatnak. De milyen kevéssé élünk ezzel az ösztönző erővel építő, fejlesztő irányban! Képzeletben éljük át boldog pillanatainkat, vidám élményeinket, gondoljunk eleven fantáziával egy csendes varázslatos tájra ahol már jártunk és jól éreztük magunka, emlékezzünk vissza egy meghitt családi ünnepre, merüljünk el a képzelet világába és töltsük fel lelkünket szeretetteli, boldog emlékekkel.

ideg_05Ne hagyjuk tudatunk mélyén heverni a gazdagító műveket, élményeket, amelyeket összegyűjtöttünk, s amelyek képzeletünk hatására, felélednek, s plasztikus valóságukkal gyógyító erőt sugároznak.

Salvador Dali is csodás festményeket alkotott sztárnyaló fantáziája segítségével.

A virágok illatoznak, a források üdítenek, a csend megnyugtat, a lélekmelegítő gondolatok megvigasztalnak, a zene friss alkotótevékenységre serkent, és a szellem óriásai reményekkel töltenek el.

Építsünk be életünkbe ilyen jelenlét gyakorlatokat. Lazítsuk el görcsös, védekező viselkedésünket, s engedjük el személyiségünket minden bonyolult problémájával együtt. Vegyünk szabadságot a jelenben – mintha két határ között, a múlt és a jövő két erődje között, a senki földjén haladnánk terhek nélkül, fütyörészve, névtelenül, mint a vándorok. Végezzük ezt rendszeresen, tudatosan, akár csak néhány percig naponta – és láthatatlan lelkünk, akinek krízisei lappangó ideglázakkal terhelik meg szervezetünket, lassan gyógyulni kezd.

Gyógyulásának örömét hamarosan érezni fogjuk, nagyobb aktivitás és boldog harmónia formájában.

Forrás: Szepes Mária – Mágiák könyve

<- Az idegrendszerünk erősítése – 1.rész