kelta_01A kelták nagyon tisztelték a lovakat, az egyik legfontosabb állatnak számítottak. A druidák Napszimbóluma volt a ló. Misztikus jelentősége leginkább a fehér lónak volt, ami fontos szerepet játszott a királyválasztásnál. Fehérsége folytán a tudás és a bölcsesség szimbóluma volt.

A kutyához a szarvashoz és néhány madárhoz hasonlóan, a ló is túlvilágra vezető állat, ő szállítja a lelkeket a Holtak Országába. A walesi Gwynn ap Nudd a túlvilági király és a Vadászat Mestere egy fakó lovon járta birodalmát, lelkek seregeinek gyűrűjében.

kelta_2Az ősi időkben a ló a harc szimbóluma volt, azt tartották róla, megvédi az embert a démonok hatalmától. Sokszor pénzeken is szerepelt. A kelták legnépszerűbb termékenység istennője, Epona, (nevének jelentése: Nagy Kanca) és walesi megfelelője Rhiannon istennő a lovasok, lovászok, lovas katonák patrónusa volt, képmásukat lóistállókban a jászolra festették, hogy védelmezzék az állatokat és biztosítsák a termékenységet. A lóistennőt bőségszaruval és kulccsal ábrázolták, ami a gazdagságra és az istálló őrzésére utal. A ló szerepét a kelta hiedelemvilágban kitűnően illusztrálta Epona tiszteletének nagy elterjedtsége

pegasus022Ősidők óta legendák szólnak a pegazusokról, sok történet megörökítette a szárnyas lovakat. Sokak szerint ezek a varázslatos lények láthatatlanok, és csak azok az emberek láthatják őket, akiknek tiszta a lelkük. Ezeket a lovakat színtiszta fehér színűeknek képzelik, és úgy gondolják, hogy szárnyuk van, néhányan azt hiszik, hogy szarv van a fejükön, mint az unikornisoknak. Úgy tartották, hogy a pegazusok a tündérek és angyalok paripái.

A pegazusok létezésében a kelták is hittek, és mesés történetek terjedtek el a csatákban megtámadott asszonyokról, sebesült harcosokról, de legtöbbször gyerekekről, akiket a közeli hegyek barlangjaiban lakó pegazusok mentettek meg. A legtöbb leírás szerint ezek vakító hófehér szőrű, hosszú sörényű, nagytermetű szárnyas lovak voltak. A pegazusok az angyalok lovai, akik egy gyönyörű, díszes arany mintázatot égettek a szőrükbe. Néhány kelta festményen feltűnnek pegazushoz és angyalkákhoz hasonló formák, bár nagyon kevés kép vagy tárgy maradt fenn, így csak találgatni lehet, hogyan is nézhetett ki ez a híres pegazus a kelták szemében. Azt tudjuk, hogy nagyon fontos volt a keltáknál a lovak megégetése sütővassal, mert nagy kincs volt a ló, és nem akarták, hogy bármelyik is elvesszen, vagy ellopják tőlük. Ezért hát számukra a lovaknál elmaradhatatlan volt a jegy.

kelta_4Más népek mitológiájában is nagy szerepet játszik a ló, mint például a magyarság történeteiben:

A Fehérló, vagy egyszerűen Ló, illetve Lú a magyar nép ősi istennője. A Fehérló istenanya fia a hímnemű csikó, a Mén, a haladás, a gyarapodás, a tudás, a menés (előre-haladás) istene.
Az ő bibliai utódja Nimród, vagy Ménrót (azaz Mén, a Nap-fia) Nimród – az első dalia – egész Mezopotámiának, vagy annak a területnek volt az első uralkodója, ahonnan később az asszírok elindultak. Perzsiában ő teremtette meg a fehér ló, a tűz, és a források kultuszát.”
“A fehér ló fia” magyar népmese, legenda a lótól való származás mágikus presztízsének jelképes nyelvezetére épül, és kifejezi a ló ős (at), atya (ata) jelentésének misztériumát.

Ezek a patás állatok egy ősi magyar legenda szerint az ember legrégibb társai. „Miután a föld így szépen elkészült volt, Úr-Isten fölnyúlt az égbolt tetejébe, s letört egy kis darabot a Napból. Ebből formálta az első embert és az első asszonyt. S mivel még maradt a kezében egy kis törmelék a napdarabkákból, ebből a törmelékből teremtette meg az ember és az asszony két hűséges szolgáját: a lovat és a kutyát.”

A lovas kultúrájú népek számára a ló szimbolikája az ellentétekből megvalósítható harmónia értékrendjét tükrözte.
A fehér ló jelképezte egyrészt a napot, a fényt, az égi világ értékeit, az égi világgal való kapcsolatkialakítás lehetőségeit, a Nap és az égi világ életet adó energiáját, az isteni áldást, a győztes csatákat, a diadalmas hadjáratokat. A fekete ló a földalatti világot, a pokol világát, a halált, az éjszakát, a hold hideg fényét, a vesztes csatákat, a túlvilági negatív erők fekete, baljós energiáját.
Ugyanakkor harmónia jelentésében az újjászületést biztosító transzcendens erőket, a táltos képességet, az életen és a halálon túlmutató örök élet reményét, a repülés, az átváltozás képességét (táltos ló) is szimbolizálta.

mystic-horses-2609A mai nyelvben a Ló a legnagyobbat, a legfényesebbet, a királyit, az istenit fejezi ki. Például: a lódarázs – óriási darazsat, vagy a víziló – a vizek istenét jelenti. A fehér jelentése „napfényes, kiváló” A Fehérló Napistent is jelentett.
A bronzkortól vannak bizonyítékok, hogy háziállatként tartották a lovakat. Hamarosan belekerültek az ember vallásos szertartásaiba is.

Mind a nyugati, mind a keleti ősi népeknél szokásban volt, hogy a szentelt berkekben áldozati lovakat tenyésztettek, melyeket arra használtak, hogy az istenek kocsiját húzzák. Erre a célra fehér színű lovakat tartottak. A lovas kultúrájú népeknél a ló szimbolikája az Isten és az uralkodó fejedelem közötti kapcsolat kifejezésére épül. A fehér ló az igazságos, a szeretett és győztes fejedelmet jelképezi, aki a népét az ég urának tetsző utakon vezeti. A fejedelem fontosabb vallási ünnepek alkalmával fehér lovat áldozott az Istennek. A Napisten lovai lehetnek vörösek, a háború isteneié feketék. A fekete ló a Földnek és a vizek mélyének, az éjnek, a Holdnak, az ősanyának, a halálnak, álomnak, és mágiának a jelképe.
Mítoszok sora kapcsolódik a lóhoz. Hátán az ember be- és kilovagol a világból, születési és temetési rítusok tartoznak a lóhoz.

kelta_6A Rigvédában és a görög mitológiában lovak húzzák a Nap szekerét.

Anahita az iráni termékenység-istennő, a szent vizek úrnője, a csillagok között lakik, négylovas szekerén tiporja le a démonokat, ő ad minden életet, termést. Tistrja, az iráni mitológiában az eső istene is termékenységisten, a Szíriusz csillaggal azonosítják. Három alakban jelenik meg, aranyszarvú bika, fehér ló, és fekete ló képében legyőzi a vizeket visszatartó démont.
A szanszkrit asva jelentése ló és hét. A Nagymedve csillagkép hét csillaga, a „Hét Bölccsel”, más vonatkozásban pedig a Nap szekerét húzó hét lóval áll összefüggésben.
A germán mitológiában Wotan az alvilág, a költészet, és a csata istene, állatai a ló és a holló. Lóháton ülő harcosként ábrázolják.

„És Isten fogott egy maréknyi déli szelet, átfújta rajta leheletét, és megteremtette a lovat…
Repüljenek szárnyak nélkül és hódítsanak kardok nélkül. Ó, lovak!”
Beduin monda

3447922565_3b3ba2deaeVisszatérve a legendák és mondák világából egy érdekességre lettem figyelmes:
Egy hatalmas fehér ló látható mészkőbe faragva az angliai Wiltshire dombján, de a Dél- amerikai Nazca fennsík vonalaihoz hasonlóan, ez is csak felülről látható teljes pompájában. Ezt a helyet a Fehér Ló dombjának is nevezik.
Nem véletlen, hogy ilyen monumentális és különleges emléket állítottak ennek a fenséges állatnak: a kelta mitológiában azért olyan fontos a fehér ló, mert jól ismeri az utat a Másvilágba.

A készítők egy lankás domboldalba vésték ez a lóformát, így messziről is jól látszik. A mészkőbe vésett lóról 1742-ből származik a legrégebbi írásos emlék: Francis Wise tiszteletes írt róla könyvében. Mivel korábbi iratok nem említik a lovat, valószínű, hogy a lejtőn fehérlő állatot a 17. században vagy a 18. század elején készítették. Vannak azonban olyan feltételezések is, hogy a ló alak sokkal idősebb, és a közelben lezajlott 878-as edingtoni csatának állít emléket, amelyben Nagy Alfréd király legyőzte a vikingeket.

A most látható ló nem úgy néz ki, mint amelyről Wise tiszteletes megemlékezett. Az eredeti alak harminc méter magas és ugyanolyan hosszú volt, és a másik irányba nézett, a farka villás végű volt és felfelé kunkorodott. A mostani ló alakot George Gee, a helyi földesúr, Lord Abingdon intézője alakíttatta ki 1778-ban, mert nem kedvelte az eredeti ló különös formáját. Az általa átalakított ló körülbelül 54 méter hosszú, 33 méter magas, és sokkal inkább hasonlít egy valódi állatra, mint elődje.
A ló alakot 1853-ban majd 1873 restaurálták, mert kezdte elveszteni a formáját. Ekkor kövekkel rakták ki a körvonalakat, hogy a természet erői ne rombolhassák. 1903-ban és 1936-ban a szélét betonnal öntötték ki, hogy összefogják, majd az 1950-es években az egész lovat lebetonozták. Ezt 1995-ben megismételték. A legutóbb 2006 novemberében festették fehérre.
A lovat Brattoni fehér lónak is nevezik, mert a felette lévő csúcson a Bratton Campnek nevezett hegyi erődítmény állt a vaskorban. Wiltshire megyében nyolc hasonló fehér ló látható még, négy másik már eltűnt az idők során.

357Uffington környékén található a legöregebb lóalak. Egy stilizált, történelem előtti korból származó ló-alakról van szó, ami 110 méter hosszan terül el Uffington egyházközség dombvidékének lankáin (Oxfordshire, azelőtt Berkshire megyében). A domb a tőle északra fekvő Fehér Ló Völgye fölé magasodik. A zöld domboldalba mélyített árkokat fehér színű mészkődarabokkal töltötték fel, így messziről látszik a ló kontúrja. Legjobban persze a levegőből.
A régi hagyomány megőrizte számunkra. Egészen a XIX. század végéig hétévente rendbe hozták, a munkálatokat a hétévente tartott nagy helyi vásárral összekötve. Erre nagy szükség is volt, mert mikor a rendszeres karbantartással felhagytak, a kövek gyorsan elszürkültek és a ló láthatatlanná vált. A XX. században a karbantartást újra kezdték – már turisztikai okokból.

Az Uffingtoni Fehér Ló a táj dísze már a bronzkor óta, nagyjából 3.000 éve – ezt a legrégibb kövek 1974-ben végzett luminescenciás vizsgálata igazolta. Megalkotása nagyjából Krisztus előtt 1400 és 600 közé tehető. Egyes vaskori fémérméken is találtak hozzá hasonló ábrákat, ami megerősíti a korai származását, egyben cáfolva azt a korábbi nézetet, hogy az ábrázolás az angol-szász korszakban készült volna.

Egyesek amellett kardoskodtak, hogy a rajzolat nem lovat ábrázol, viszont már a XI. századból maradt ránk olyan írás, ami lónak nevezi. Abingdon Abbey 1072 és 1084 között készült okiratgyűjteménye (Cartularium-a) “mons albi equi” azaz fehér ló hegye-ként említi a dombot.
A rómaiak hódítását megelőző korból még több más hasonló ló ábrázolás maradt fenn. Egyesek szerint ősi törzsi szimbólumról (totem) van szó, mások szerint valamely vallási szertartással kapcsolatos.

Amulettként is hordható

Az Univerzumban minden formának sajátos (egyedi) rezgése van, lévén, hogy az anyag maga is rezgés. Ha egy formára ránézel és tetszik, az harmóniában van a Te rezgéseddel, így megemelkedik a rezgésszám és kellemes érzés fog el. Ez pozitív folyamatokat indít be. Így működnek a talizmánok (jelképek, szimbólumok).
Fontos! Ne válaszd a talizmánt csak a jelentése miatt, ha nem tetszik a formája, akkor nem jön létre a harmonikus rezgés!

kelta_11Fehér ló – kelta amulett

Bölcsesség, védelem.
A kelták körében nagy tisztelet övezte a lovakat. A Fehér Ló szent állatnak számított. Különösen nagy misztikus jelentősége volt. A druidák azt tartották, szellemi vezetőként irányt mutat a túlvilágon. Segít különféle varázslatok végrehajtásában. Csomómintával ábrázolva a gonosz erők zabolázására használták. Amulettként viselőjét bölcsességgel ruházza fel, védelmet nyújt számára.

hun lóHun Ló – magyar amulett

A hunoknál a legyőzhetetlenség jelképe, a Tér uralásának eszköze.
A teljesség szimbóluma. A fehér ló jelképezte egyrészt a napot, a fényt, az égi világ értékeit, az égi világgal való kapcsolatkialakítás lehetőségeit, a Nap és az égi világ életet adó energiáját, az isteni áldást
A harmónia jelentésében az újjászületést biztosító transzcendens erőket, a táltos képességet, az életen és a halálon túlmutató örök élet reményét, a repülés, az átváltozás képességét (táltos ló) is szimbolizálta.

Forrás:
– Ezoterika Mágia szöveggyűjteménye
– Cey-Bert Róbet Gyula: A magyar ősvallás
– Wikipédia