kar_01Már hetek óta a karácsonyi készülődés lázában égtem talán életemben először és igazán. Nekiálltam takarítani és mindennap elképzeltem milyen lesz a Karácsonyunk és milyen lesz a lakásunk feldíszítve.

Ezt az örömöt valószínű, hogy a kislányunknak is köszönhetem, aki már kezdi érteni, hogy vannak Angyalok és Jézuska, aki feldíszíti majd a fát és halkan csendben kell őket várni és a gömböket nem szabad szétszórni, hogy ők megtalálják. Ehhez hasonló csintalanságokat találunk ki, egy dísz ide, egy girland oda, hogy minden nagyon pompás legyen.

kar_02Aztán jött a családunkba több betegség, amik igaz, gyógyíthatóak, de már most mássá teszik a készülődést. A fizikai tünetek mellett látom és érzem, nem csak magamon, hanem a családomban és a szűkebb és tágabb környezetemben, hogy a megoldatlan dolgok utat, kiutat keresnek maguknak és úgy látom, hogy sikeresen apró léptekben érkezik meg hozzánk emberekhez a Fény. A szívünkbe, a gondolatunkba.

kar_03Én  is hasonló kívánságokkal állok most elébe a Karácsonynak. Jobban szeretném csinálni a dolgokat, de most tényleg! Erre kitaláltam magamnak egy gyakorlatot. Nagyjából tudom, hogy hol és kivel vannak gondjaim. Milyen gondolat-területeket járok végig fejben újra és újra és ezeknek milyen idővetületük van. Múlt-jelen-jövő –  mi keveredik. Tudom, milyen tulajdonságaimon szeretnék változtatni és hála az égnek mindig van olyan személy, aki ezzel szembesít. Ezért azt találtam ki, hogy egyszerre csak egy területet és egy embert (!) választok, hogy ki a legfontosabb nekem (?) és az ő irányába változtatok először.  Egyszerre  nem megy minden! És itt az első területen erőt nyerek, örülök a változásnak, amit tudom, hogy később már a következő területen kamatoztathatok.

Nekem most így telik a karácsonyi várakozás. Várom a csendes nyugalmat, a meghitt családi együttléteket, amikor nincsen munka, nincsenek váratlan telefonhívások, kicsit mindenki magába száll.

Bízom benne, hogy ez a Karácsony más lesz, mint a többi. Mindenki tisztábbá válik lelkében és megőrzi azt.

„Igazi lelkünket, akárcsak az
ünneplő ruhákat, gondosan
őrizzük meg, hogy tiszta legyen
majd az ünnepekre.”

 József Attila