Ötödik nap: Az utolsó állomások

celje_katedrala.5169872Az előző napi tervezésnek megfelelően, a szálláshelyünkön elfogyasztott ízletes reggeli után, nekivágtunk Mariazell szűk utcácskáinak, hogy felfedezzük elsőként a sokak által kiemelt zarándokhelyként számon tartott Bazilikát.

Évszázadok óta jönnek ide a zarándokok Máriához imádkozni. A jellegzetes, háromtornyú templom, a város jelképe, különleges módon ötvözi a gótika és a barokk jegyeit. A bazilikában található páratlan egyházi gyűjteményt és múzeumot feltétlenül meg kell nézni. Ajánlott a  több nyelvű, (magyarul is)  magnós idegenvezetést igénybe venni. A templomnak több magyar vonatkozása is van. Nagy Lajos építtette a gótikus templomot, illetve Mindszenty bíboros itt volt eltemetve, majd hamvait a rendszerváltás után Esztergomba vitték. A hatalmas belső tér rögtön megigézi a látogatót, majd érdemes betekintgetni a számtalan oldalkápolnába, érdekes freskókat és szobrokat találhatunk. A hely szellemére tényleg jellemző a nyugodt, meghitt légkör, le is ültünk egy általunk kiválasztott padokkal szegélyezett részre töltődni, ahol valahogy mindannyian csak ültünk, és szelíd mosollyal az arcunkon elbóbiskoltunk az átéltektől.

mariazell_2Következő állomásunk a Szent Kút volt, amit a helyben szerzett térképről viszonylag hamar meg is találtunk.

mariazellEgy keskeny kis gyalogos utcának a végén található, amihez kanyargós utcácskák csatlakoznak be, maga a kút pedig egy piciny kápolnában van, mely alig-alig hívja fel magára a figyelmet. A kápolna bal oldalán kívül található egy kis csap, melynek megnyitása után megindul a sokféle „varázserővel” felruházott kristálytiszta forrásvíz. Bent az épületben a szemben lévő fal mindkét oldalán található egy-egy csobogó, melyek vékonyka vízsugaraikkal szakadatlanul látják el az odalátogatót a friss nedűvel.

magnusMiután megtöltöttük palackjainkat (gondolva az otthon maradott csapattagokra is), és ittunk a gyöngyöző hűvös vízből, beültünk a kisbuszunkba és nekivágtunk a városka déli pereménél található Magnus Sziklájának a felkutatásához. A legenda szerint ez a szikla zárta el a hittérítő, ferences szerzetes,  Magnus Klause  útját, aki egy fából faragott Mária szobrot cipelt.  Ám a szikla az imái hatására kettéhasadt, és tudta folytatni útját. Később egy cellát épített a Mária szobornak a sziklába, és ebből vezetik vissza a város eredetét és nevét, Maria a cellában = Mariazell. Ez volt az a hely ahova érkeztek meg az első zarándokok.

A sziklához jelölt turistaút vezet fel, melyet azért nem olyan egyszerű megtalálni a főútról, de néhány kérdés után a helybeliek eligazítottak minket a megfelelő irányba. Csodálatos erdei ösvény vezet fel egy kis magaslatra, ahol egy hatalmas sziklára épített templomocska áll. Sajnos bemenni nem tudtunk, mert zárva volt és környéken nem volt sehol senki, aki megnyitotta volna számunkra, de azért a templom mellett lévő kőkerítésen áthajolva megcsodáltuk a festői látképet, és néhány perces elcsendesüléssel töltekeztünk a hely kiegyensúlyozottan lüktető nyugodt energiáiból. Az ösvényen lefelé gyalogolva egy kicsit szomorúan gondoltunk arra, hogy lassan vége az öt napos túránknak, de azért még egy igazi „csemege” maradt mára, mégpedig a Bécsben található Hofburg, azon belül is egy igazán kiemelt töltekezési lehetőség a Szent Lándzsa.

hofburg03Néhány órás kocsikázás után meg is érkeztünk az utolsó állomásunkhoz, leparkoltunk, majd gyalogosan vettük az irányt célunk felé, kicsit megszaporázott léptekkel, mert a felettünk elhatalmasodó felhők nem sok jóval kecsegtettek. Még szárazon elértük a várva várt kiállításnak helyet adó épületet, mikor az eső óvatos, csendes cseppekkel megkezdte beteríteni a környéket. A kiállítási termeken végig suhanva elérkeztünk a Szent Lándzsához, melynek különös története van, és párosával megkezdtük a töltődésünket.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAA legenda szerint ezzel a lándzsaheggyel szúrták meg Jézust, mikor a keresztfán volt, melynek hatására vére ráfolyott a lándzsára és ennek következtében az addig tárgyként funkcionáló harci eszköz valamifajta entitássá vált, „aki” a mai napig meghatározott időszakokban kapuként szolgál bizonyos síkok között szolgáltatva ezzel magas rezgésű energiák felvételére lehetőséget. Ahogy ott álltam előtte, ráhangolódtam a 2 ezer éves múltra, elképzeltem az akkori világot és párhuzamot vontam a maival.
Igaz, ma már sok minden másképp működik, modernebbek vagyunk, tanultabbak, és pont ezek a szavak vetették fel bennem a kérdéseket. Modernebbek vagyunk, mert már nem lóval vontatott szekerekkel járunk, tanultabbak vagyunk, mert az írni és olvasni tudók aránya jóval meghaladja a régi korokét?! Igen, lehet, de mellette elfelejtettünk nagyon sok mindent, pl. együtt élni a természettel, benne élni a természetben, és nem kiszakítva, szegregáltan elkülönülni mindentől és mindenkitől, ami oly nagy divat mostanság. Vannak olyan szállodák, akik úgy hirdetik magukat, hogy a nálunk megszálló vendégnek saját liftje van, amiben csak és kizárólag ő utazhat, senki más. Cél, hogy az ember ma már ne találkozzon a környezetével és barátaival, inkább otthonról, a számítógépen keresztül élje az életét, az emberi kapcsolatait, elzártan egy-egy külön burokban. És miért? Mert így a legirányíthatóbb, olyan információhoz jut csak, amit az előzetesen felállított szűrőkön keresztül áramoltatnak át, vagyis csak arról fog tudni, amit nézni engednek neki, és persze abban a minőségben és olyan tartalommal, amit „kiszabnak” számára.

Továbbra is úgy gondolom, hogy igen, van létjogosultsága a technikának, de ne feledkezzünk meg, mi több, részesítsük előnyben a természetet, az emberi kapcsolatokat és váljunk ismét a természet ismerőivé, az univerzum alapvető törvényinek tudóivá és alkalmazóivá, és akkor valami teljesen más rendszer részeivé leszünk, egy olyan rendszeré, mely összhangban van a Nagy Egésszel.

Az Utazó

<- Németországi töltődés IV.