A Tarot bölcsessége jelzőfény a fejlődni vágyó ember számára. Azon az úton vezet végig, melyet mindenkinek végig kell járnia, aki szeretné kibontakoztatnia képességeit, szeretné megismerni Önvalóját, tenni magáért és másokért. Ezen az úton járva elkerülhetetlenül szembe kell néznünk küszöbőreinkkel.

tarot_13Egy ilyen pontot jelöl a 13. Arkánum, mely a halált jelöli, de neve, a Halhatatlanság:

Ez mindennek a vége. Senki és semmi nem menekülhet előle. Mindennek, ami megszületett, meg kell halnia. Az idők végén, amikor a szivárvány összeköti az eget a földdel, az arató (lásd: a képet) learatja az emberek munkájának gyümölcsét, hogy felajánlja az isteneknek.

Ez a lap nem csak a fizikai halálról szól; ez az Egó halála is egyben.
Korábbi cikkemben (Beavatás II.) már írtam arról, hogy az egyiptomi papok beavatásának egyik lépcsőfoka volt az, amikor 3 napra egy szarkofágba fekve tudati utazásokat tettek más síkokra, hogy szembesüljenek saját félelmeikkel, démonjaikkal, és sorra legyőzvén azokat újjászületve ébredhessenek ismét Öntudatra. Vagyis, ők még életükben meghaltak, hogy lelkük újjászülethessen. És ez mindennel így van: a réginek meg kell halnia, hogy az új élhessen.

A halál tehát nem vég, hanem csak átmenet. A halál transzformátor: a durva anyagi rész, a test, porrá válik, az örök rész pedig változatlanul, test nélküli szellemmé válik. A mellékes mindenkor szétfoszlik, a fontos megmarad, míg eredetéhez vissza nem tér.

S nézzük csak ismét a lapok sorrendjét: a felakasztott a próba mellett áll. A megpróbáltatásra az életben gyakran következik halál. Az ember nem mindig ebben az életében látja meg szenvedéseinek gyümölcsét. Lehet, hogy egy következőben fog tisztán látni. Egyiptom papjai ezért választották szabad akaratukból még életükben a „halált”.

A 13. lap a 10. lappal, az Élet Kerekével áll szemben. Ellentétei egymásnak, de szorosan össze is függenek: az élet halált szül, a halál pedig új életet. Az elmúlás és a gyász minden szimbólumában van azonban valami remény, utalás a fordulatra, melyet az Élet Kereke hoz magával. A napnyugtát napkelte követi, a telet a tavasz, a halált az ÉLET.

tarot_14Ezt szimbolizálja a 14. kép, melynek neve: a Mértékletesség.

A képen látható alak tulajdonképpen Thot, mint az „Isteni Alkimista” szimbóluma. Folyadékot önt egy ezüst kupából egy arany kupába, vagy két folyadékot kever össze, így finomítva és tisztítva őket. Ebből az alkímiai folyamatból keletkezik az Életelixír.

Ahogyan a Halál lapja az Élet Kerekével áll szemben, ez a lap a 9. képpel függ össze, mely az ember (a vándor) egy életen át tartó utazását mutatja a látható világban. A 14. lap mutatja földi létformáink hosszú sorát az emberi szellem minduntalan visszatérő megtestesülésével. Visszatérés a földi létbe, az anyagi testbe – a víz átöntése egyik edényből a másikba, a szellem anyagba szállása. Az örökkön élő tartalom új formát ölt. A folyadék egy ezüst kehelyből egy arany kehelybe ömlik, egy nemesebb anyagból valóba. Ebben rejlik a fejlődés jelentősége és értelme, az emberi nem spirálszerű evolúciója.

Mert kettős spirál az, amely az emberiséget a tökéletesedés felé vezeti. Egyrészt látjuk az emberi szellemet reinkarnációkon keresztül a megtestesüléstől az újra megtestesülésig haladni. Minden élet egy új lehetőség arra, hogy az előző életek hibáit kijavítsuk, egyben új leckét tanuljunk, egyre nemesebb, egyre finomabb testbe öltözve. Másfelől látjuk a szellemek segítségével minduntalan alakuló formákat, az emberi testek áramlatát, melyek mind nagyobb tökéletességet és kifejezőkészséget érnek el, így képezve az életáramlatot. Mindkét áramlat a Teremtőtől származik.

tarot_15 Ám annak, aki a legmagasabb magasságot akarja elérni, előbb a legmélyebb mélységeken kell átvergődnie. Erről a próbatételről szól a Hórusz-út következő lapja, a Szenvedély:

A lap a kosfejű Amon-t ábrázolja, de valójában ő Széth, a matéria ura. Ő jelképezi a lélek „anyagba ragadását”. Itt kerül vizsgálat alá az emberi vágyakra való hajlamosság foka, és itt kerül megállapításra az, hogy az utat, melyen járunk, csak egóból választottuk, és vágyaink, kedvteléseink gyors kielégítéséről van – e szó, vagy lelkünk hangjára hallgatva, valóban tiszta szívből a Teremtőhöz való hasonlóságra törekszünk.

A démont, amellyel itt találkozunk, nem kívül kell keresnünk, ő bennünk él, velünk jött a világra, velünk nőtt fel. Ezért van hát a lélek: hogy a Démont legyőzzük. Az ember itt teljesen magára van hagyva, nincs isteni segítség. Széth kezében azonban ott van pálcája, a Nap hatalmának jelképe, mely azt mondja, hogy a hatalom, mellyel megszabadíthatjuk lelkünket a lehúzó erőktől, valójában bennünk magunkban rejlik!

Az isteni Démon (Széth) a saját egyéni szellemünk árnya, valójában a legcsodálatosabb mindabból, amit magunkban hordozunk. Azért visz kísértésbe, hogy megeddzen, neveljen bennünket. Csakis ezáltal ragyoghatnak fel tudatunkban az erények drágakövei!

folyt.köv.

<- Egyiptom beavatási útja a Tarot tükrében – 4. rész