Harmadik nap: Irány Berchtesgaden

német_01Az előző napi töltődésektől még kótyagos fejjel, ám annál nagyobb elvárásokkal ébredtünk és vettük az irányt Berchtesgaden mellet nem sokkal található szálláshelyünk felé, nem kevesebb, mint kb. 740 km megtételével, de indulás után nem sokkal tettünk egy kitérőt a potsdami Sanssouci kastély és annak parkjába, ami mindannyiunkat lenyűgözött. Az autóútról lekanyarodva egy kedves idős helybéli autós házaspárt kértünk meg, hogy mutassák az utat a kastélyig, akik egészen a bejáratig kísértek minket, majd nagy integetések és mosolyok közepette folytatták útjukat célállomásuk felé.

német_02Potsdam Berlinnél sokkal régebbi alapítású (első írásos említése Poztupimi néven 993-ból származik), a fővárostól harminc kilométerre délnyugatra fekvő impozáns barokk város, legfőbb látványossága a XVIII. és a XIX. században kiépült Sanssouci-palota és a hozzá tartozó park. A hatalmas területen egymást érik a bájos kúriák, pavilonok, szökőkutak és templomok.

A parkra néző kilencvenhét méteres homlokzat az épület földszintes kialakítása ellenére is nagyon impozáns, földtől mennyezetig érő ablakai és összesen harmincöt, a tető- és kupolaszerkezetet tartó hatalmas oszlopa van. A vendégszobák közül a sárga Voltaire-terem mennyezetről csüngő fapapagájokkal, bizarr rokokó díszítéssel ellátott helyisége érdemel figyelmet.

német_03A Hauptallee nyugati végén áll a rokokó szobrokkal borított, az 1760-as években vörös téglából és fehér mészkőből épült hatalmas Neues Palais. Gazdag bútorgyűjteménye, valamint olasz, holland és francia barokk és rokokó mesterek festményei mellett megcsodálhatunk néhány gyönyörű XVIII. századi freskót is. Schinkel tervezte a Römische Bádert (Római fürdő) és a Schloss Charlottenhofot. A park északi részén áll az itáliai reneszánsz stílusát idéző hatalmas Orangerie.

Sétánkat a főbejáratnál kezdtük, és nyugatról keletre haladva bejártuk az egész parkot, ami nem volt kis teljesítmény tekintettel az óriási méretére, felér egy kiadós kirándulással. Mielőtt elértük volna a főút közepére tervezett gyönyörű szökőkutat, meg-meg álltunk egy kis pihenőre és meditálgattunk az ősi fák lombkoronája által nyújtott árnyékokban. Elcsendesedve, kiszakadva a város forgatagából, érinthető volt a természet lágy ölelése, azok az energiák, amik a mindent felépítő 4+1 őserő konstellációjából jönnek létre, hiszen mindent a világon ugyanazok az őselemek építenek fel, csak más-más arányban.
Elérve a központban található szökőkutat megmerítkeztünk annak hűsítő vízpárájában, és végig sétáltuk a felette található lépcsős kialakítású rejtekadó kertben, és élveztük a zöld ezer árnyalatát.

német_04 Tovább haladva nagy meglepetésünkre a park túlsó végén egy obeliszket találtunk, ami feltehetőleg nem eredeti, legalábbis a rajta lévő hieroglifek nagyban eltértek egyiptomi testvéreiktől. Azért megnéztük és körbejártuk az obeliszket, majd a közelben található tavacska szomszédságába épített Béke templomot látogattuk meg, ami elrendezésében, hangulatában annyira romantikus kisugárzással bírt, hogy ott mindannyiunknak melegség töltötte el a szívét, felidéztük azon csoporttársainkat, akik nem voltak jelen, és együttes erővel szeretetet, összetartozást és békét küldtünk a távolból.

német_05Az egy-két órácskára tervezett sétánkból koradélután eszméltünk fel, hogy van még előttünk néhány száz kilométer a Berchtesgadenhez közeli szállásunkig, így gyorsan „lóra kaptunk” és irány délnek. Ekkor még nem is sejtettük, hogy hamarosan alávethetjük saját egónkat egy kis tornának, vagyis annak, hogy kétórás vezetés után 5 órát topoghatunk helyben az autópályán. Lendületes utunkat, mint később kiderült, egy építkezés miatti útelterelés fojtotta vissza az egy helyben történő álldogálásra, ami annyit jelentett, hogy 5 óra alatt csak néhány kilométert haladtunk.

A figyelmes segítő szándékú lelkek ekkor is megtalálhatják kiteljesedésüket (az egó mannának számító bosszankodás helyett), amikor egy idős német házaspár lerobbant autóját toltuk ki a legbelső sávból, akik akkora hálával voltak irányunkba, melyet csak ritkán tapasztal meg az ember. Topogás közben „megtalált” minket (és különösen az egyik csapattársunkat, aki jó emberismerő) egy magyar kamionos, aki a maga szókimondásával illette a helyzetet, és ezt nyersen tudatta is velünk kb. 1 órán keresztül. Feladat volt ez is, kihozni Őt a morgásból, az elégedetlenkedésből, és a végén már egész jót társalogtunk, a családtól a házi kedvenceken át minden témáról, ahogy araszoltunk egymás mellett. Volt közülünk, aki kiszállt a kisbuszból és szó szerint felvette a ritmust a pályán veszteglő több tíz autóra rúgó tinikkel, akik egy előző napi tuc-tuc fesztiválról tartottak hazafelé, és mezítláb táncoltak a kihangosított autók mellett.
Érdekes személyi összetételű egyveleg alakult ki az autók utasaiból, de sokkal lazábban vette mindenki a türelmi feladatot, mint ahogy azt kis hazánkban szokta az átlagember, és egymásra mosolyogva lazultak az aszfalton.

A tetemes várakozás után végre megindult a forgalom, majd mikor sikerült irányba állnunk, még jó néhány órás vezetés várt ránk, melynek utolsó részét szakadó esőben tettük meg, telefonon egyeztetve a szálláshelyünkkel, mivel a megbeszélt időpontra nem tudtunk odaérni a dugó miatt, de a végén sikerült megoldást találni mindenre. Táskás (Derrick) szemmel estünk be hajnal egykor a motelünkbe, vettük át szobáinkat és beszéltük meg a reggeli kelés időpontját, korgó gyomorral a motel földszintjén található pékség helyben sütött finomságaira gondolva.

Bár nem így terveztük a napot, de ezzel a Sors által „rögtönzött” szituációval is kaptunk néhány tanítást. Elsősorban az alkalmazkodást, ami, ha tényleg megvalósulnak az ősi írásokban „beharangozott” nagy változások, melyek még a mi életünkben bekövetkeznek, akkor hihetetlen előnyt élvez az, aki ezt magáévá tudja tenni, a spontaneitást, azt, hogy mindig az adott helyzet határozza meg a cselekvés milyenségét, mely hozza létre adott szituáció kimenetelét. A tervezettség fontos, mi is egy sodor vonal mentén építettük fel utunkat, de, ha kell, akkor eltérünk attól, alkalmazkodunk az adott feladathoz, majd visszatérünk a központi vonalhoz, hiszen az ad irányt a feladatnak. Olyan ez, mint egy folyómeder közepén kihúzott kötél, melynek mentén el lehet jutni A-ból B-be, de ha jön a szikla, akkor el kell engedni a kötelet, majd ha kikerültük, ismét vissza lehet térni hozzá, mert az irányt ő adja.

Az ezen a napon megéltek alapján kíváncsian hunytuk le szemeinek, hogy vajon mit tartogat a következő nap, amikor terveink szerint „bevesszük” a Sasfészket, és leereszkedünk az izgalmasnak ígérkező berchtesgadeni sóbányába.

Az Utazó

folyt.köv.

<- Németországi töltődés II.