egy_01Az előző nap fáradalmait még ki sem pihenhettük igazán, s szinte félálomban, a piramisban történő mászástól kissé sajgó vádlikkal, hajnali 3 órakor szálltunk buszra, ami kivitt minket a repülőtérre, ahonnan azután egy belföldi járattal elutaztunk a Kairótól mintegy 900 kilométernyire délre található Asszuánba. Csak hogy érzékelni tudd Kedves Olvasó, hogy milyen az időjárás arrafelé: Asszuánban reggel ½ 7-kor már 28 fok volt!

Az előző napon tulajdonképpen „behangoltuk az auráinkat”, és töltődésünk komolyabb szakasza most kezdődött csak el. Az elkövetkező napokban végiglátogattuk azokat a templomokat, melyek egyben misztériumiskolák is voltak, ahol a papok éltek, és tanultak. Ezek az építmények olyanok, mint egy-egy precízen megépített és hangolt szerkezet, mely rezgéseket tárol magában és elősegíti az ember fejlődését, azáltal, hogy emeli az auránk rezgésszámát, és így a tudatunkat hangolja.

egy_02De honnan származnak ezek az energiák? Nos, Egyiptom templomaiban évezredeken keresztül végeztek az ott élő papok, beavatottak szertartásokat, melyek során átjárókat, csillagkapukat nyitottak a kozmoszra, és oly’ sokszor hívtak le onnan energiákat a fejlődésük érdekében, hogy ezeknek a lenyomata a mai napig megtalálható a templomokon belül. S mivel minden templom az égbolt más és más „szeletére”, más és más csillagképekre volt betájolva, így mindenhol más jellegű fejlesztő energiával találkozik az ide látogatók aurája.
Mi persze egy picit rásegítettünk azzal, hogy mielőtt beléptünk volna a templomok kapuján, különböző szimbólumokat pecsételtünk a karunkra. Ezek speciális hieroglifek voltak, melyekre a templom „reagált”, és elkezdte célirányosan tölteni az auráinkat.

egy_03Egyiptom misztériumiskolái közül tehát az első állomásunk Kalabsha volt. A templomot, amely a Ptolemaioszok idején épült, és Augustus római császár uralkodása alatt bővítették ki, a núbiai napisten, Mandulisz, Hórusz núbiai megfelelője tiszteletére emelték. Az asszuáni gát mögött, a Nasszer-tó partján fekszik, amely tulajdonképpen a felduzzasztott Nílusból alakult ki.

A gát megépítése után több, mint 150 egyiptomi műemlék került víz alá, ezek közül csak néhányat mentettek meg, a legtöbbjük most is a víz alatt pihen.
Ez a templom , a Napisten papjainak temploma volt. Ré az erő megtestesítője. Itt képezték azokat a hadvezéreket, akik a fáraó hadseregét irányították az ellenséges erőkkel szemben, ha Egyiptom helyzete úgy kívánta. Ezek az emberek megtörhetetlen akarattal rendelkeztek. Az itt oktatott információk olyannyira titkosak voltak, hogy még haláluk után is titoktartási kötelezettséget kellett vállalniuk az itt tanuló papoknak.

egy_05Ebben a templomban olyan energiák találhatók, melyek hatására az ember lelke elkezdheti „levedleni” a fejlődését gátló anyagi korlátokat. Az egyiptomiak hite szerint a Nap szimbolizálja magát az életet és a bölcsességet. A Nap által hagyja el a fejlődő lélek a tudatlanság állapotát és válik maga is Fénnyé. Az út maga Hórusz útja, és mindehhez Ré adja az erőt.

Ebben a templomban szinte soha nem találkoztunk még más turistacsoporttal, valahogy nem tartozik az utazási irodák hivatalos programjaiba ennek meglátogatása. De ez nem is baj, mert így nyugodtan tudtunk töltődni, jobban tudtunk elcsendesedve befelé figyelni, s ilyenkor jobban tudja auránk is felvenni az energiákat.

philae-07Kb. 2 órás itt tartózkodás után már mi is kezdtük érezni Ré erejét, így elindultunk, hogy a magából jellegzetesen férfias minőségű energiákat árasztó Kalabsa után felkeressük a színtiszta női energiákat képviselő templomot, Egyiptom gyöngyszemét, a Philae templomot.

Ízisz istennő temploma egy kis szigeten fekszik, és ez is azon templomok közé tartozik, melyet megmentettek az asszuáni gát megépítése után. Gyönyörű építmény, olyan, mint egy kis ékszerdoboz. Mindamellett hihetetlen erős nőies energiákat áraszt magából, amire persze nemcsak nekünk nőknek van szükségünk, hanem a férfiaknak is, hiszen mindannyiunk aurájában megtalálható mindkét típusú energia. A nőknek is vannak férfias energiái, és a férfiaknak is vannak nőies energiái. A jin és a jang. Melyek – jó esetben- egyensúlyban vannak. Bár, Zoli szerint, aki igen régóta lát aurát, igen ritka az, akinél tökéletes egyensúlyban van a két energia. Így tehát mindenkinek szüksége van mindkét típusú energiára, s Egyiptom templomaiban ezekből is tudunk töltekezni.

egy_07Philae szigetét tehát ősidőktől fogva Ízisznek, a női princípium kultuszának szentelték. Ízisz Ozirisz feleségeként a női minőséget, Hórusz anyjaként pedig az anyaságot jelképezte.

Megtalálhatók itt azok az energiák, melyek a valódi ösztönösséget fejlesztik az emberben. Az ösztön, az ösztönösség is jellemzően női tulajdonság, de mindenkinek szüksége van rá. Akiknél gátolva van a nőiesség tiszta megélése, s emiatt párkapcsolati problémái vannak, azoknak kifejezetten ajánlott az itt található energiákból minél többet felvenni.

egy_08Mint minden egyiptomi templom, Ízisz temploma is többször átépítésre került az évezredek folyamán, követve az általa befogott csillagkép égbolton történő mozgását. Zoli elmesélte, hogy az itt tanuló papok egyik vizsgája abból állt, hogy a neofiták éjszaka, a csillagos égbolt alatt szép sorban hanyatt feküdtek a templom nyitott nagy udvarán, s azt a feladatot kapták, hogy hangolódjanak rá egy, a mesterük által kiválasztott csillag, vagy bolygó energiájára, s koncentráljanak arra, hogy ezt az energiát befogják, s lehozzák. Az adeptus, aki figyelemmel kísérte őket, látó volt, így ő pontosan tudta, hogy ez kinek sikerült, s kinek nem. Csak akkor engedte őket felállni onnan, ha már sikerült végrehajtaniuk a feladatot. Engem nagyon megfogott ez a kép, s arra gondoltam, hogy – bár egyelőre biztosan nem sikerülne lehoznom például a Szíriusz energiáját – szívesen nézegetném én is a templom kövén feküdve Egyiptom csillagos egét. Talán egyszer sikerülhet ez is, az is…

elephatine_islandDe mi nem vártuk meg az éjszaka beköszöntét, kis motoros csónakjainkkal visszautaztunk a partra, buszra szálltunk és elindultunk Elephantine szigetére töltődni.

Számomra ez volt a legnehezebb része az egyiptomi utunknak, mert a legmelegebb órákban kellett a tűző napon állni elcsendesedve, s megpróbálni nem tudomást venni a kb. 50 fokról úgy, hogy itt szinte lehetetlen árnyékos helyet találni.
Elephantine a nevét a szigetet körülvevő, fürdőző elefántokra hasonlító szürke gránit-sziklákról kapta. Ez a hely jelölte a régi időkben Egyiptom legdélebbi pontját, itt volt Egyiptom és Núbia határa. Az ősi egyiptomiak szerint itt volt a Nílus forrása, vagyis az egész élet forrása. Ez a vidék egy isten-hármasság: Khnum, a felesége Szatet és a lányuk, Anuket kultuszhelye volt.

egy_09Mielőtt felukkáinkkal elérjük a folyó túlpartját, mely már a sivatag része, elhajózunk az Old Cataract nevű szálloda előtt, amely az 1930-as években, a népszerű brit írónő, a krimik királynője, Agatha Christie kedvenc szállodája volt. Christie második férje ugyanis régész volt, és felesége szinte minden útjára elkísérte. Amikor Egyiptomban jártak, mindig ebben a szállodában szálltak meg, egy lakosztály mind a mai napig az írónő nevét viseli. Állítólag itt született a Halál a Níluson c. könyve is.

egy_10A Nílus nyugati partján fekszik egy gyönyörű kis templom, melyet Egyiptom egyik nagy fáraója, III. Thotmesz emeltetett Khnum, a kos fejű félisten tiszteletére. Úgy tartották, hogy Khnum, Ptah-hoz hasnonlóan, fazekas volt és korongján, a Nílus iszapjából formázta meg az embereket. Minden embernél készített egy képmást a test és egy másikat a ka (a lélek) számára. Felesége Szatet, lányuk Anuket, és ez az isten-hármasság volt az is, aki Hápinak, az áradás istenének barlangját megnyitotta, így fontos szerepük volt a Nílus áradásának szabályozásában.

egy_11A templom északi oldalán van egy lejárat, amely levezet egy az épület alatti teremhez, itt található egy másik Lelkek Kútja. Emlékszel, Kedves Olvasó? Az előző napon már töltekeztünk egy Lelkek Kútjánál, az a Nagy Piramis földalatti kamrájában található. Egészen biztosan több volt ezekből Egyiptom szerte, de egyelőre erről a kettőről van tudomásunk.

Mint az előző cikkben írtam, a Lelkek Kútja egy átjáró, amelyen keresztül közlekedni lehet a két létsík között. Az egyiptomiak nem életről és halálról beszéltek, hanem megnyilvánult és meg nem nyilvánult létről. A megnyilvánult lét azt a síkot jelöli, ahol a lélek fizikai testben megnyilvánul. A meg nem nyilvánult lét pedig azt jelenti, hogy az ember lelke és szelleme a helyén van, de még, vagy már nincs testben. Az egyiptomiak nem siratták, búcsúztatták azt, aki meghalt, hanem ünnepelték. Ők ugyanis tudták, hogy az, amit mi itt a fizikai síkon halálként aposztrofálunk, az a lelkünk szempontjából épp a születés pillanata, és fordítva. A nagyon finom rezgésű szubsztancia, a lélek természetes közege nem a fizikai sík, számára a „durva” anyagba sűrűsödés jelenti a halált.

egy_12Ezen a szigeten egy másik érdekesség is található, ami azonban Egyiptomnak már egy ismert történelmi idejéből származik. Itt ugyanis, a kutatók zsidó településnyomok mellett, nem kis megrökönyödésre egy, az i. e. VII. század közepéről származó, a salamoni templom felépítését utánzó zsidó templom romjait is felfedezték.

De ez nem minden! Zoli az itt érzékelhető energia lenyomatokból tudja, hogy annak idején egy ideig itt őrizték a Frigyládát, amely szerkezet eredetileg nem a zsidóké volt, hanem bizony ellopták azt az egyiptomiaktól. A Bibliából ismert jelenet, amikor is a fáraó üldözőbe vette a Mózes vezetésével kivonuló zsidó népet, sem arról szólt, ahogy azt ma magyarázzák; az egyiptomiak valójában a Frigyládát szerették volna visszaszerezni.
Maga az egész sziget elég furcsa hangulatot áraszt, őszintén szólva, én nem szoktam magam túl jól érezni itt, bár ennek okát nem ismerem. Valószínű, hogy ehhez hozzájárul az is, hogy mindig a legmelegebb órákban szoktunk itt tartózkodni, s a víz, amiből mindig sokat viszünk magunkkal, ekkora már ihatatlan állapotban van, szinte felforr az út végére.

egy_13Ám a „kemény megpróbáltatások” után elérkezett az a pillanat, amit nagyon szoktunk várni minden alkalommal: elfoglaltuk szállásunkat a hajón, mellyel majd az elkövetkező négy nap alatt felhajózunk egészen Luxorig.

De előtte még egy egó törő próbát ki kellett állnunk: másnap ismét hajnalban keltünk, hogy elérjük a konvojt, amellyel leutaztunk egészen a szudáni határig, következő töltődésünk helyszínére, Abu Simbel-be.

folyt köv.

<- Egyiptomban jártunk… – 1.rész