Mi, az ÉBREDEZŐK kis csapata, amikor csak tehetjük, ellátogatunk nagy energetikájú helyekre, hogy magas rezgésű energiákból folyamatosan töltődve „üzemanyagot” biztosítsunk auránknak, s tápláljuk ezáltal a lelkünket. Mert a holisztikus egységben élő embernek nemcsak a fizikai testét, hanem bizony a szellemét és a lelkét is táplálnia kell.

c05fcc1eTesszük mindezt egyrészt itthon, Magyarországon, de gyakran megyünk külföldre is. Többször jártunk már Angliában, közülünk többen voltak Németországban töltődni, tavaly ellátogattunk Rómába is, de mind közül az egyiptomi töltődést várjuk mindannyian a leginkább! Hisz nem titok, hogy csapatunk az egyiptomi fejlődési utat járja. Hogy ez mit jelent? Azt tanuljuk, és oly módon töltekezünk, amit és ahogyan annak idején az egyiptomi papok tették, hogy tökéletesítsék magukat.

2012-ig minden évben, volt, amikor egy évben kétszer is részt vettünk egyiptomi zarándokúton. 2012 után azonban, a kinti helyzet miatt nem mertük megkockáztatni, hogy kimenjünk, várnunk kellett, amíg egy kicsit stabilizálódnak a viszonyok Egyiptomban. Így aztán nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy két évnyi várakozás után idén ismét kiutazhatunk!

Szeptember közepén keltünk útra, Horváth Zoltán látó vezetésével. Már rögtön az utunk elején lehetőségünk nyílt gyakorolni az egyiptomi papok fejlődésének egyik alappillérét, a szehem-et, vagyis az önmagunk feletti uralom gyakorlását. Néhány nappal az elutazásunk előtt kiderült ugyanis, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel, igencsak megnövekedett létszámmal veszünk részt az úton (98-an mentünk), így, mivel nem fértünk volna fel mindannyian az Egyptair délután induló menetrendszerinti járatára, kénytelenek voltunk egy charter járattal menni, ami viszont éjfélkor indult Budapestről.
Emiatt másnap kora reggel, szinte a repülőről leszállva (és nem túl sok alvás után), nagy melegben vágtunk neki a piramisok mezejének.

Első állomásunk a Szakkarában található lépcsős piramis volt.

Móni_02Ezt Dzsószer fáraó vezíre, főépítésze, Héliopolisz főpapja, a „látók legnagyobbika”, Imhotep építtette i.e. 2700 körül. Mielőtt kiutaztunk, olvastam, hogy sajnos összedőlni látszik az építmény, mert az Egyiptomi régészeti Hivatal egy olyan cégnek adta ki az állagmegóvási(!) munkálatokat, amelyik előtte soha nem foglalkozott ilyesmivel, és egy olyan technológiát alkalmaztak, ami miatt elkezdett roskadozni az a piramis, amely kb. 4700 éve ott áll! Az jutott eszembe, hogy a ma embere nagyon okosnak hiszi magát, lenézve az ókori „primitív” népeket, és nagy önbizalommal beavatkozik, és ezáltal tönkretesz a környezetében olyan dolgokat, melyek eddig is kiállták az idő próbáját.

szakkaraLeültünk töltődni, és közben hallgattuk Zoli-t, aki elmondta, hogy ez a piramis is úgy működik, mint egy kvantumgépezet: a „szerkezet” a formájánál, tömegénél, és méreténél fogva hatalmas erő örvényléseket hoz létre maga körül: egyrészt magába szívja alulról a föld energiáit, különböző elektromágneses energiákat, másrészt pedig felülről magába fogadja a kozmosz energiáit, impulzusait és ezek, egy egymással ellentétes mozgást végző, spirál alakban keringenek a piramis körül. A két energiaörvény találkozási pontjába ültünk le töltődni, ám ezeknek az energianyaláboknak a „csápjai” oly messzire nyúltak ki, hogy nekünk nem is kellett az építmény közelébe mennünk, elég volt attól kb. 100 méternyire elhelyezkednünk, úgy is benne ültünk ezekben az energiaörvényekben.

Móni_03Zoli elmesélte azt is, hogy a piramis nem akkora, amit mi látunk belőle, a föld alatt pontosan akkora kiterjedésű, mint a föld felett, vagyis mintha meg lenne kettőzve maga az építmény. A belseje is más, mint a többi piramisé, más a formája, jóval több helyiségből, szentélyből és töltődő kamrából áll. Nem a hagyományos piramisépítő technikával készítették, hanem egy ún. ragasztásos technológiával, a zúzott kőhöz különböző kvarckristályokat és különböző fémeket kevertek hozzá. Ebből csináltak egy masszát és bekenték vele a kövek közötti illesztéseket, azért mert ez az anyag magába szívja az energiát. A kvarckristály és a fém mennyisége a masszában határozta meg, hogy milyen rezgést hoz létre a piramis által lehozott energiából.
A piramis által létrehozott energiaörvény, a magas rezgésű kozmikus energiák tehát, találkoztak a mi fizikai testünket körülvevő elektromágneses mezővel, más szóval, az auránkkal, melynek rezgése és forgása ezáltal felgyorsult.

Ám attól, hogy valaki idejön és töltődik ennél a piramisnál félórát, még nem fog megvilágosodottként távozni. Viszont ez a töltődés minden alkalommal esélyt ad arra, hogy amikor hazamegyünk és elkezdünk magunkon dolgozni, vagyis rendszeresen meditálunk, megpróbálunk nem „agyalni” dolgokon, negatív energiákat legyártani magunknak ezzel, elkezdjük mozgósítani az energiáinkat, speciális szimbólumokat, jeleket használva dolgozni saját magunkon, és a saját energiarendszerünkön, akkor ezzel egy óriási lépést tegyünk előre a saját fejlődésünk érdekében. Ezek az energiák biztosítják az ember tökéletesedéséhez a kellő mennyiségű és minőségű üzemanyagot. Ezzel a lehetőséggel éltek annak idején Egyiptom papjai is, akik tudták, hogy azért születtek le, hogy önmaguk tökéletesítése által hozzásegítsék az embereket ahhoz, hogy azok harmóniában élhessenek önmagukkal és az őket körülvevő világgal.

Miközben lehunyt szemmel töltődtem, eszembe jutott egy érdekes dolog: jómagam 2001 áprilisában jártam először Egyiptomban, és akkor az egyiptológus vezetőink mesélték, hogy nem sokkal azelőtt zárták le a lépcsős piramist, mert az ott éjszaka szolgálatot teljesítő őrök furcsa fényjelenségekről számoltak be, melyek magából a piramisból áradtak ki. Most már megközelíteni sem lehet a piramist, nemhogy belépni annak kapuján.

szerapeum_03A nagy melegtől és a nem alvástól kissé fáradtan, de annál nagyobb izgalommal és várakozással telve folytattuk utunkat egy olyan objektum felé, ahol eddig még nem jártunk: a Szerapeumba, melyről már korábban írtam egy cikket a honlapunkra. Korábbi útjaink némelyikén már eljutottunk ide, de sajnos mindig zárt kapuk fogadtak bennünket, és bármennyire próbálkoztunk is, itt valahogy sohasem működött a „van az a pénz, amennyiért kinyitják nekünk” elve.

A Szerapeumot 11 évnyi rekonstrukció után csak nemrég nyitották meg a nagyközönség számára, de még így sem a teljes létesítmény látogatható. Lenyűgöző látvány és érzés a földalatti folyosókon járva azokat az elképesztő méretű szarkofágokat megszemlélni, amelyeknél meg-megállva eltűnődik az ember, hogy ezekbe vajon tényleg a mumifikált Ápisz bikák földi maradványait temették-e??? Nem úgy tűnik…

szerapeum_02Tényleg furcsa (de számomra valahogy mégis jóleső) érzés volt itt töltekezni, számomra kicsit olyan volt, mintha egy ókori 51-es körzetben tettünk volna látogatást. Hogy mi végre ez a gondolat? Kérlek, Kedves Olvasó, olvasd át újra az erről szóló írásomat, és aztán a fantáziádra bízom, mi lesz a válaszod erre!

Mire végigjártuk ezt az érdekes helyet, a nappali bárkáján már elérte a legmagasabb égi pontot, a forróság kezdett elviselhetetlen lenni. Ne feledd Kedves Olvasó, hogy a sivatagban járunk, s a neheze csak ezután következett.

Szakkarától nem messze egy nagyon kellemes helyen töltöttük el ebédünket, lehetőség volt megkóstolni néhány jellegzetes egyiptomi ételt is. Ezek közül egyik kedvencem a faszénen sütött marha- és bárányhús keverékéből készült fűszeres húspogácsa, a kofta. Ha valaha Egyiptomban jársz, Kedves Olvasó, ki ne hagyd!

szfinx_01A finom ebédtől újult erőre kapva buszra ültünk és ellátogattunk a Szakkarától csupán 15 km-re található gízai fennsíkra. Először a Szfinxet csodáltuk meg közelebbről. Csapatunk évek óta abban a szerencsés helyzetben van, hogy (némi baksis fejében) lemehetünk a Szfinx közvetlen közelébe, oda, ahova egy „átlag” turistát nem engednek le.
Mondanom sem kell, leírhatatlan élmény közelről megszemlélni a Szfinxet és az általa sugárzott naperős energiákból töltődni, de ennek a látogatásnak még egy érdekes momentuma van. Az tudniillik, hogy csak innen lentről látható és közelíthető meg, egészen pontosan a Szfinx hátsójánál található a lejárat abba városnyi méretű földalatti komplexumba, mely egyben összeköttetést biztosít a Szfinx és a Nagy Piramis között, és amelynek létét a mai napig titkolják.

szfinx_02Miért? Vajon mi található ezekben a földalatti titkos termekben, ami olyan jelentőséggel bír, hogy minden elkövetnek bizonyos körök, hogy az ne jusson az emberek tudomására? Erről is született már egy cikkem, érdemes elolvasni.
Az egyiptológia azt állítja, hogy a Szfinx arca Hafre (Kefrén) fáraó képmása, vagyis egyidős lehet a második nagy piramissal. Kitartóan állítják ezt, annak ellenére, hogy számos mára már napvilágot látott bizonyíték ellentmond elméletüknek.
A Szfinx jóval ősibb, mint a piramisok, egy nagyon ősi faj építette. A pontos korát nem tudták megállapítani, de azt ma már tudjuk (és ott járva láthatjuk is), hogy tudósok, akik itt vizsgálódtak, és akiket azóta, a felfedezésük miatt ki is tiltottak Egyiptomból, megállapították, hogy a Szfinx testén, illetve a közvetlen környezetében talajeróziós nyomok találhatók. Márpedig ha a Szfinx lábát víz mosta, akkor az nem mostanában, az általunk ismert történelmi időkben volt. Akkor hogy is van ez?

fold_01A nap végére maradt a „nap fénypontja”, a Nagy Piramis-beli töltődésünk. A piramisok mezején járva nekem mindig olyan érzésem van, mintha kilépnék az időből, mintha egy más síkon, dimenzióban lennék. Ezt az érzést is az adja, hogy az egész fennsík alatt Ley vonalak futnak végig, s ezek találkozási pontjaira épültek Egyiptom szakrális építményei. Mert, hogy a Nagy Piramis is az, és nem temetkezési hely. De erről mindenki maga meggyőződhet, ha belép ebbe a gigantikus méretű építménybe, és van olyan szerencsés, hogy végigjárhatja azokat a járatokat, kamrákat, melyekben mi is töltődtünk.

piramis_01Ma a turistákat kizárólag a legfelsőbb helységbe, a király kamrájába engedik fel. Hosszú, klausztrofóbiásoknak nem ajánlott, szűk folyosón kell meggörnyedve lépkedni meredeken felfelé, míg végre elérjük a Nagy Galériát, ahol már kinyújtózhatunk. Itt általában lassan haladunk előre, mert auráinknak fokozatosan kell ráhangolódnia azokra rezgésekre, melyek itt körbeölelnek bennünket. Ha itt megállva megérintjük a falat, apró csipkedést érezhetünk a kezünkön, a fal rezeg! Ez az építmény is olyan anyagból épült, mely kiválóan vezeti az elektromosságot.
A királyi kamrában 20 percet töltöttünk el, a földön ülve, meditálgatva, volt aki, a „szarkofágba” is befeküdt, érdekes képekkel kísért utazást téve ezzel saját belső világába.

piramis_02Csendben folytattuk utunkat a következő helységbe, a pontosan a királyi kamra alatt elhelyezkedő, ún. „királynő kamrájába”.

Ez az a helység, ahol annak idején egy német mérnök, Rudolf Gatenbrink, Upuaut (utak feltárója) névre keresztelt kis járművét bevezette az egyik „szellőzőnyílásba”, hogy az aknát megismerhesse a világ. De miről is van szó?  Egy szűk, nehezen megközelíthető folyosóról, amely a Nagy Piramis “királynő kamrájából” halad felfelé az ismeretlenbe. A  lámpával felszerelt technikai csoda  egészen addig gurult, amíg egy lezárt ajtóba nem ütközött. És itt kezdődtek a problémák.

Az Upuaut által felfedezett zárókő váratlan lavinát indított el az egyiptológia berkeiben, és felkavarta az amúgy nyugodt állóvizet. Zahi Hawass, aki akkoriban a Régészeti Minisztérium feje volt, adott legjobban hangot a nemtetszésének és addig fajultak az események, amíg Gantenbrinket kitiltották a Nagy Piramisból. A kutatás folytatódott tovább, de Gantenbrink nélkül, ráadásul Hawass még egy saját méregdrága gépezetet is csináltatott, hogy felülmúlja az Upuautot: hatalmas média felhajtás közepette, állítólag (!) élő adásban (ebben egyes média szakemberek kételkednek) áttörette a saját gépezetével az ajtót, ami mögött egy újabb zárókövet találtak, vagyis bebizonyították a valószínűleg igen csalódott nézőközönségnek, hogy nincs ott SEMMI.
Hawass ugyan megígérte, hogy folytatja a kutatást, ám erre sohasem került sor, szépen elfelejtett mindenki mindent. Valójában ezzel a kísérlettel ez volt a célja, s az, hogy elejét vegye a további találgatásoknak.

piramis_04Az utolsó, és egyben legnehezebben megközelíthető helység következett: a 30 méterrel a terepszint alatt található befejezetlen(nek tűnő) kamra, ahova az utolsó néhány métert már csak szó szerint térden csúszva lehet megtenni. Itt található egy nagyon mély lejárat még tovább a föld gyomrába, ez a Lelkek Kútja.

Zoli elmondása alapján tudjuk, hogy a papok itt tárolták azokat az eszközöket, melyek segítségével képesek voltak egy elhunyt testébe visszahívni a lelkét, így az új életre kelt. A Lelkek Kútja tulajdonképpen egy dimenziókapu, a megnyilvánult és a meg nem nyilvánult lét közötti átjáró.
Itt töltődve egy fantasztikus egységélményt élhet át az ember, az érzést lehetetlen szavakba foglalni. Az itt felvett energiák annak a minden emberben mélyen legbelül lakozó isteni résznek adnak „üzemanyagot”, mely már túl van az anyagon, téren és időn kívüli.

Néhány percnyi csendes pihenőnk után az előbb említett nehezen bejárható utat visszafelé kellett megtennünk, az utolsó métereket fapallókon lépdelve, meredeken felfelé úgy, hogy közben levegőt alig kap az ember; a piramisban egyébként is nagyon meleg és páradús a levegő. Ennek ellenére igyekeznünk kellett, mert utánunk lezárták a piramist, közeledett a sok nézőt vonzó, lézershow-val egybekötött fény- és hangjáték ideje.

De mi ezt már nem vártuk meg, fáradtan és elgyötörten érkeztünk meg a szállodánkba, alig várva, hogy lezuhanyozhassunk és pihenhessünk. De megpróbáltatásainknak, az EGO törésnek még nem volt vége: a hosszú és fárasztó első nap után, másnap hajnalban, 2-kor kellett kelnünk, hogy időben kiérjünk a kairói reptérre, ahonnan folytattuk utunkat a mintegy 900 km-re délre fekvő Asszuánba.

folyt.köv.